Ha valamit harminc év alatt száz ország piacán nyolcmillió példányban értékesítenek, az már túlmutat az ikonikuson, a legendáson és a hasonló, elcsépelt jelzőkön. A Renault R4 a hatvanas évek végének emblematikus alkotása volt, egy korszak lenyomata, amely a társadalom minden aktuális, észszerű elvárásának maradéktalanul megfelelt – lehetett többre vágyni, de szükség nem volt másra. Az ember persze nem észvezérelt teremtmény, így az R4 nem tudta maradéktalanul betölteni profetikus küldetését.
Mégis, amikor a Renault úgy döntött, hogy újraalkotja örök érvényű konstrukcióit, a zseniális R5 mellett az R4-re esett a tervezők döntése. Ez egyszerre volt racionális és emocionális lépés: a formavilág zsigeri babusgatási ingert hoz a felszínre az emberben, a környezettudatos autózás céljait pedig sokkal hatékonyabban érhetjük el egy apró, könnyű és megfizethető járművel, mint egy impozáns, költséges óriással.
Mégis, amikor a Renault úgy döntött, hogy újraalkotja örök érvényű konstrukcióit, a zseniális R5 mellett az R4-re esett a tervezők döntése. Ez egyszerre volt racionális és emocionális lépés: a formavilág zsigeri babusgatási ingert hoz a felszínre az emberben, a környezettudatos autózás céljait pedig sokkal hatékonyabban érhetjük el egy apró, könnyű és megfizethető járművel, mint egy impozáns, költséges óriással.