renault-12-felujitas

Harminc évig vágyni egy autóra? Persze, ha Renault-ról van szó

hirdetés
A fiatalkori álmok beteljesülésével sokszor az a baj, hogy néha úgy járunk, mint a kutya, ami csaholva kergeti az autót, aztán amikor utoléri, nem tudja, mihez kezdjen vele. Gyermekkori álomautóink például biztosan dögösek voltak a maguk idejében, de mire felnőttként megszerezzük őket, többnyire egy nyomorult rozsdaboglyát kapunk, amit tanácstalanul nézegethetünk meg bütykölhetünk pár évig, aztán a maradék acéllal együtt az álom is elenyészik.
Majdnem így járt Alberto, a fiatal argentin DJ is, aki 76 éves nagyapja régi vágyát szerette volna megvalósítani. A nagypapa, Gonzalo évtizedeken át áradozott neki az autóról, amit életében először vezetett, és ami azóta is gyönyörű emlékként élt benne: egy Renault 12-esről. Ez a modell egyébként is igazi klasszikusnak számít világszerte, hiszen a Franciaországon kívül is rengeteg piacon árulták az akkor nagyon modernnek és kényelmesnek számító autót. Mi sajnos csak a Dacia-változatát ismertük (a román autóipar legrosszabb korszakából), de még az a gép is messze túlszárnyalta a korszak szocialista modellkínálatának képességeit.

Gonzalo viszont az eredeti Renault 12-esről mesélt sok éven át az unokájának, hogy milyen robusztus, kényelmes és elpusztíthatatlan – és hogy soha életében nem volt pénze egy ilyen autóra. Az unokának viszont lett, miután eladta a motorját, és hosszas keresgélés után rátalált egy 1993-as R12-be. A gond csak az, hogy egy közel 30 éves autó még Argentína kellemes klímáján is kezdi már megadni magát. Albertót mindenki óva intette, hogy nagy fába vágja a fejszéjét, de ő mindenképpen meg akarta lepni a nagyapját, úgyhogy felkészült a rengeteg nehézséggel járó felújításra.
A történet itt akár véget is érhetne, méghozzá egy csomó csalódással, zsákutcával és megbánással, amit mindenki jól ismer, aki próbált már autót restaurálni. Csakhogy Albertónak szerencséje volt, mert szívmelengető történetét felkapta az argentin sajtó. Olyannyira, hogy behívták a tévébe egy beszélgetésre. Ennek a híre már a Renault fülébe is eljutott, ők pedig úgy döntöttek, hogy segítenek valóra váltani a 76 esztendős férfi és unokája álmát.
A dolog egyébként is szerencsésen egybecsengett a francia márka törekvésével, vagyis hogy a Renault Care Service révén segítsenek minél tovább üzemkészen tartani vásárlóik autóit. Így aztán mozgásba lendült a gépezet: az argentin after sales részleg megkereste Gonzalót és Albertót, utána pedig összehozták őket egy helyi márkaszervizzel, ahol minden szükséges alkatrész rendelkezésre állt a Renault 12 hibátlan helyreállításához. Innentől már nem kellett sok idő ahhoz, hogy az idős férfi újra átélje azt, amit évtizedekkel azelőtt megtapasztalt: beülhetett egy szinte vadonatúj autó volánja mögé, és felidézhette régi emlékeit. Sőt, az élményhez némi bónusz is társult, mert a Renault Argentina ingyenes, életre szóló garanciát adott az újraépített R12 mellé, vagyis Gonzalónak már sosem lesz gondja a kocsijával.

És mert minden történetet meg lehet még koronázni valamivel, a Renault egy utazást szervezett az idős férfi és unokája számára a cordobai Santa Isabel üzembe, ahol az R12 argentin változatát gyártották 24 éven keresztül. Itt készült 1993-ban az ominózus autó is, a Renault szakemberei pedig azt is bemutatták vendégeiknek, pontosan hogyan gyártották le a nagyapa álomautóját, az immár második életét élő Renault 12-est.
Szerencsére olvasóinknak nem kell harminc évig várniuk arra, hogy beülhessenek hőn áhított Renault-jukba: a Carnet budakalászi és budapesti szalonjaiban megismerkedhetnek a márka kínálatával, a kedvező hitel- és lízingkonstrukciók jóvoltából pedig nagyságrendekkel hamarabb teljesülhet az álmuk.


Egy autóikon tucatnyi élete

Amikor az 1969-es Párizsi Autókiállításon a Renault bemutatta a vadonatúj 12-es modellt, azonnal sejteni lehetett, hogy ez nagy dobás lesz. A friss formavilágú, korszerű megoldásokkal telezsúfolt, ultrakényelmes autó igazi slágerré vált a hetvenes évek Franciaországában és egész Európában, de a karrierje jóval tovább tartott, mint az a 11 év, amíg le nem váltotta a Renault 18-as.

Az R12-es ugyanis szinte minden földrészen kelendő lett, és több országban még akkor is lendületesen gyártották, amikor a franciák már rég leállították az eredeti szerelősorokat. Törökországban például Renault Toros néven futott, Romániában pedig a Dacia szerezte meg a licencet, ahol 1300, később pedig 1310-es modellkóddal készült egészen 2006-ig. Argentínában is igazi ikonná vált: a Santa Isabel üzemben 1970 és 1994 között összesen 440 000 ilyen autó gördült le a gyártósorról, amivel a Renault 12 lett a világ második legnagyobb darabszámban készített sorozatgyártású modellje.