Az 1937-es párizsi világkiállítás legnagyobb szenzációja Pablo Picasso monumentális háborúellenes festménye, a Guernica volt. A szürrealista mozgalom fizikai és művészi szempontból egyaránt legnagyobb alkotása mellett minden jelentőségét vesztette, pedig a 31 millió látogatót vonzó expón egy másik, szebb jövőkép is kirajzolódott. A „művész” a Renault volt, az alkotás pedig a Celtaquatre Electrique, a márka első elektromos járműve. A kiállítás szervezői a Renault-hoz fordultak, hogy biztosítsanak számukra néhány tucatnyi kisautót, amelyekkel a látogatókat szállíthatják az egyes pavilonok között. Louis Renault a másfél literes, négyhengeres motorral szerelt Celtaquatre modellt javasolta, ám Louis Verney, a közismert karosszériaépítő úgy vélte, a kor haladó szellemét jobban jelképezné az elektromos hajtás. Louis Renault fogadást ajánlott Verney-nek: ha képes építeni egy olyan hajtásláncot, amellyel az autó eléri a 40 km/óra végsebességet, és képes tízszer oda-vissza végighajtani a párizsi Rue de Magdebourg utcán (ez nagyjából összesen 2,7 kilométernek felel meg) egyetlen feltöltéssel, elkészíti az autókat.
Miután Verney sikeresen teljesítette a kihívást, megkezdődött a Celtaquatre-ok átalakítása. A 48 voltos villanymotor percenként 2250-es fordulatszámon 2,7 lóerőt adott le, a 600 kilogrammnyi akkumulátort a motortérben és a csomagtartóban helyezték el. A villanymotorhoz innovatív, ötfokozatú sebességváltó társult; legfelső fokozatban akár 15 km/órával száguldott utasaival az a harmincöt autó, amelyet 1937 májusában adtak át a szervezőknek.
Ma már tudjuk, melyik párizsi vízió érvényesült Európában. A második világháború után a Renault a belső égésű motorok fejlesztésére összpontosított, kreatív erőforrásait pedig olyan korszakalkotó modellek megalkotására fordította, mint a 4CV, a Dauphin, majd a Renault 4, amely útjára indította a márkánál a kódszámnevek három és fél évtizeden át tartó hagyományát.
Ma már tudjuk, melyik párizsi vízió érvényesült Európában. A második világháború után a Renault a belső égésű motorok fejlesztésére összpontosított, kreatív erőforrásait pedig olyan korszakalkotó modellek megalkotására fordította, mint a 4CV, a Dauphin, majd a Renault 4, amely útjára indította a márkánál a kódszámnevek három és fél évtizeden át tartó hagyományát.
A hetvenes évek elején azonban gyülekezni kezdtek a viharfelhők az automobilizmus egén. Az egymást követő olajválságok a koncepciók alapvető újragondolására kényszerítették a gyártókat, és bár a könnyű, takarékos Renault 5-öt csekély mértékben érintette a probléma, a Renault mégis ezt a rendkívül sikeres modellt választotta, hogy megépítse második villanyautóját. Az EDF energiaszolgáltatóval közösen megálmodott autóban a kor legmodernebb, továbbfejlesztett ólomsavas akkumulátorai táplálták energiával az új generációs, minden korábbinál megbízhatóbb villanymotort. Az utóbbi közvetlenül hajtotta az első kerekeket: sem sebességváltóra, sem tengelykapcsolóra nem volt szükség. Kívülről csupán a Renault embléma belsejébe illesztett apró villám hívta fel a figyelmet az innovatív járműre, amely nesztelenül érte el 60 km/óra végsebességét, majd mintegy 60 kilométer megtétele után kifogyott a szuszból, és csak újabb tízórányi töltést követően folytathatta útját. A 7,5 kW (10 LE) teljesítményű autóból végül mindössze 100 darab készült, hiszen bár vezetése felszabadítóan egyszerű volt, a hárommázsányi akkumulátornak csak az utastérben találtak helyet a tervezők, így a tiszta üzemű R5-ös mindössze kétszemélyes volt, ellenben másfélszer annyiba került, mint a benzinmotoros alapmodell. És a legfurcsább jellemzője? A nem létező hátsó ülés fölé vágott napfénytető, amely az akkumulátorok be- és kiemelését tette lehetővé…
A Renault első két elektromos próbálkozása között mintegy 35 év telt el. Még egyszer ugyanennyire volt szükség ahhoz, hogy bemutatkozzon az első Zoe, a klasszikus 4CV vonalait modern részletmegoldásokkal kombináló koncepciójármű. Ezt négy évre rá, 2009-ben követte egy második – immár elektromos hajtású – Renault Zoe tanulmányautó, majd 2010-ben a harmadik, amely már a 2012-es szériamodell közvetlen, letisztult, szériaérett előfutára volt. A Zoe nem csupán Európa egyik első modern villanyautója volt, de elévülhetetlen érdemeket szerzett a technológia, az emissziómentes hajtási módozat népszerűsítésében és elfogadtatásában is.
Ma már számontartani is nehéz a Renault tisztán elektromos járműveit: a legkülönbözőbb méretű személy- és haszonjárművek alkotják a Z.E. családot, a négykerekű mopedtől kezdve a városi modelleken át a nagy rakterű haszonjárművekig. Ami pedig a jövőt illeti, soha nem volt még ilyen ragyogó – sem ilyen tiszta. A frissen bemutatott Renault Mégane E-Tech 2,7 helyett 470 kilométert tesz meg egy feltöltéssel, elektromos szerkezete nem hogy csorbítaná a helykínálatát, inkább tágasabbá teszi a belső teret, akkumulátora pedig nem csupán a világ legvékonyabb celláit alkalmazza, de mindössze 30 perc alatt 300 kilométer megtételére elegendő energiát képes felvenni. A Renault új generációs villanyautója 2022 tavaszán jelenik meg Európa piacain, hogy a Celtaquatre Electrique után pontosan nyolcvanöt évvel útjára indítsa a márka negyedik elektromos korszakát.
