Eladta legendáit a Renault, hogy megszerezze a többit

Eladta legendáit a Renault, hogy megszerezze a többit

hirdetés
renault-kangoo-van-keszletrol
Hamarosan megnyitja kapuit a Renault gyári múzeuma. Ennek előkészítéseként átnézték a márka kincsekből álló gyűjteményét, ezek egy részét árverésre bocsátották, a bevételből pedig a kiállítást fogják gazdagítani.
A Párizs közelében fekvő Flins-sur-Seine 1952 óta ad otthont a Renault gyártóüzemének, 2027-től pedig itt nyitja meg kapuit a márka múzeuma is. Az 1898 óta gyártott összes Renault felsorakozik majd, ezernyi egyéb relikvia és autóipari ritkaság társaságában.

A múzeum kurátorai a leendő tárlat összeállítása során két felismerést tettek: egyrészt vannak olyan típusok, amelyekből több példány is a Renault birtokában van, másrészt akadnak olyan ritkaságok, amelyek sajnálatosan hiányoznak a gyári gyűjteményből.

A döntés gyorsan megszületett: árverésre bocsátják a mintegy 800, jelentős muzeális és gyűjtői értéket képviselő autó egy részét, a befolyt összegből pedig igyekeznek beszerezni azokat a kincseket, amelyek nélkül nem lehet teljes a gyári múzeum.
Nem szeretnénk kétséget között tartani olvasóinkat, ezért lelőjük a poént: a december 7-én megtartott árverésen a 180 kikiáltási tárgy mindegyike gazdára talált, jellemzően a vártnál magasabb áron. Az összbevétel forintban számolva meghaladta a négy és fél milliárdot (nagyságrendileg 12 millió euró.)
Az árverésen sorozatgyártású modellek, prototípusok és tanulmányok, versenyautók, valamint egy sor relikvia – makettek, serlegek, nyomdai kiadványok és így tovább – került kalapács alá. Cikkünkben a legizgalmasabbakat vesszük sorra: elképzelhető, hogy milyen csodákra számíthatunk majd a gyári múzeumban, ha ezeket hajlandó volt elengedni értük a Renault.

Szériaautók

A Renault legelső típusa, a Type A felbecsülhetetlen értéket képvisel, így az árverésen nem is szerepelt. Ott volt viszont két gyári replikája, amelyeket a márka századik születésnapjának tiszteletére építettek, eredeti alvázak és alkatrészek felhasználásával. Az egyiket az eredetivel tökéletesen azonos hajtáslánccal szerelték fel, a másik viszont elektromos hajtást kapott, hogy olyan helyszíneken is részt vehessen a centenáriumi ünnepségeken, ahol a De Dion motor kipufogógázait nem vennék szívesen.
Tucatnyi további típus képviselte a Renault háború előtti életét; némelyik üzemképes állapotban, mások szépen helyreállítva, de további mechanikus munkát igényelve, és bizony olyanok is, amelyek tapasztalt restaurátorok beavatkozására várnak, hogy újra eredeti fényükben ragyoghassanak. A Renault legfontosabb újkori típusainak számos változata bekerült az árverési füzetbe: R4-esek, R5-ösök, Cliók mellett olyan ritkaságok is terítékre kerültek, mint néhány Fregate vagy két Renault Alpine sportkupé.
Különleges helyet foglalnak el a gyűjteményben azok az öreg Renault-k, amelyekhez a gyártó utólag fejlesztett elektromos átalakító-készletet: ezek Európa egyes országaiban gond nélkül forgalomba helyezhetők, így különleges lehetőséget kínálnak arra, hogy gazdájuk egyszerre legyen stílusos és környezettudatos.

Versenyautók

Ha Renault, akkor motorsport, méghozzá annak minden műfajában. A kollekcióban persze az együléses, nyitott kerekű versenyautók domináltak, azon belül is a márka Forma-1-es programjának emlékezetes darabjai. Olyan versenyzőlegendák nyomdokaiba léphetnek (vagy legalábbis ülhetnek) a nyertes licitálók, mint Jacques Villeneuve vagy Alain Prost. Aki szívesebben emlékezik a Renault motorbeszállítói karrierjére, az Elio de Angelis 1984-es Lotusára vagy Gerhard Berger 1997-es Benettonjára licitálhatott.
Nem kevésbé volt szívdobogtató az a Renault-Alpine A442, amely ugyan tartalék autóként, de részese volt a csapat 1977-es győzelmének a Le Mans-i 24 órás futamon. Az autó tökéletesen eredeti állapotában került árverésre, így nem csoda, hogy (két F1-es torpedó) mellett ez volt az egyike annak a három kikiáltási tételnek, amelyek egymillió euró fölötti áron találtak gazdára.

A monoposto versenyautók mellett jó néhány raliautó – köztük az ikonikus R5 Turbo egyik fejlesztési prototípusa –, túraautók, valamint egyedi megrendelésre fejlesztett expedíciós tereprali-versenyautók is kalapács alá kerültek. Igazi ínyencfalat például az a különlegesen átalakított Renault Dauphine, amely 1956-ban a bonneville-i sóstó kiszáradt medrében 308,9 km/órával elnyerte a világ leggyorsabb turbinahajtású autója címet.

Prototípusok

Talán a versenyautóknál is izgalmasabb, de legalábbis ugyanolyan sokszínű volt az egyedi járművek felhozatala. Későbbi szériamodellek fejlesztési prototípusai vagy kiállítási darabjai, a műfajteremtő Scenic ergonómiai koncepcióját szemléltető makett a műszaki finomságok iránt érdeklődő gyűjtők számára bírnak utánozhatatlan értékkel.
A független stúdiók által megálmodott, de Renault-motorral szerelt Chausson P.E.R.L.E. és Berex Jeepsy 4x4 kísérleti járművek, vagy a Renault Operandi furgontanulmány egy soha el nem érkezett jövőt vetítenek előre, míg a márka haszonjárműveinek szabadidős hasznosítását feltérképező Kangoo Break’Up és Trafic Deck’Up koncepciók egy párhuzamos valóságba kalauzolják el az embert, ahol a jól ismert Renault-modellek eltérő szerepkörben, módosított hangvétellel lépnek színre.
A hatkerekű Clio ezzel szemben egyszerű ujjgyakorlatként készült, a flins-i üzem karosszérialakatosai próbálgatták frissen szerzett tudásukat a pick-uppá torzított kisautón. Szintén torz, de egészen más szinten a kollekció legérdekesebb egyedi autója a Lévy és Góliát című francia kalandvígjátékhoz (1987) tervezett és megvalósított Renault 21-es.
Ez azt a bizarr koncepciót szemlélteti, hogy mi történne, ha egy autó gyártása során kábítószer kerülne az autó szerkezetébe. Bármilyen furcsa, a beteg látomás alkalmas a közlekedésre, bár vezetéséhez nem egy, hanem két emberre van szükség: az egyik a csomagtartó fölött „kinőtt” fél autóból kormányoz, míg a másik egy emelettel lejjebb kezeli a pedálokat.

Autóipari érdekességek

Nem csak valódi, „nagy” járművekre lehetett licitálni a leendő múzeum helyszínén megtartott árverésen. Akadtak itt kereskedelemben kapható, méretarányos kisautók, szélcsatorna-kísérletekben alkalmazott, mérnöki igényességgel megalkotott modellek és a korai formatervek mérlegelésére és elfogadására szolgáló makettek egyaránt, ahogy gyermekek részére tervezett, vezethető játékautók is.
A relikviák között is a Forma-1-es vonatkozású tételek bizonyultak a legérdekesebbnek: egy utazó diagnosztikai rendszer 1992-ből, amely a maga korának számítógépes csúcstechnológiájával segítette a bokszutcába kiálló autón végzett munkát, vagy az a V6-os turbómotor, amely Ayrton Senna Lotus 98T versenyautóját az 1986-os Ausztrál Nagydíj időmérő edzésen hajtotta Adelaide-ben. Az árverés összes tétele, azok rövid leírása, valamint végső leütési ára megtalálható az aukciós ház weboldalán.