Mit tud a középső Mazda SUV?
Mit tud a Mazda szabadidő-autó kínálatának méretben középső testvére, a CX-30-as. 150 lóerős benzinmotorral, lágy hibridrendszerrel.
Mondjuk a méreten kívül szinte minden másban baromira hasonlítanak a Mazda jelenlegi modelljei, a Mazda6 dizájnja olyan jól sikerült, hogy szinte ugyanazt az arcot meg lehet venni kicsiben – Mazda3 – nagyban – ez a Mazda6 – és mindenféle méretű szabadidő-autóban is. Nem akkora baj ez, bár izgalmasabb egy márka modellkínálata, ha van benne mókás, komoly és elegáns is.
A ferdehátú Mazda3 alapjaira épülő CX-30 4395 milliméter hosszú, 1795 mm széles és 1540 mm magas, tengelytávja 2650 mm.
Ha viszont ezt a pár vonalat alaposabban megnézi valaki, kiderül, hogy minden apró részlet a végletekig kitalált, kifinomult rajzú valami. Szemből izgalmas az egy darabból álló króm betét, ami mintha két tenyérben tartaná az autó szintén rafinált ívekből álló fényszóróit.
Oldalról nézve kicsit alábbhagy a lendület, pláne a szabadidő-autók, crossoverek kötelező elemének számító műanyag rátét láttán, ami idegenül fest a kasztnin. Ennek ellenére elhiszem, hogy biztos így kell lennie, így a tuti, hogy a kerekek és a hasmagasság is nagyobbnak látszódjon, mint amekkora valójában. Hátul megint lehet csodálkozni, ott a műalkotásszerű hátsó lámpatest és a dupla, króm kipufogó.
Utasterében ugyanaz a letisztultság köszön szembe, mint amit kint már láthattunk, a lehető legkevesebb dolog vonja el a figyelmet, de a prémiumba hajló, puha, jó illatú belsőnek is megvannak a maga kis meglepetései, az ajtókilincstől a klímakonzolon át a széles, tologatható könyöklőig. Mindenhol igényes, puha anyagok – a középkonzol teteje már szinte vattacukor puhaságú lett – jól működő kezelőszervek várják, hogy nyomkodják, tekergessék őket. Igaz, a kék bőrfelületeket szokni kell, de meg lehet vele barátkozni. A fényes, könnyen és látványosan koszolódó zongoralakk felületekkel már egy kicsit nehezebb együtt élni, pláne, ha valaki molekulafóbiás.
Műszerfala hibrid megoldás, vannak benne hagyományos, mutatós műszerek, de a középső, sebességérő rész csupán egy kijelző. Aminek változtatható a képe, a kilométeróra elfoglalhatja az egész számlapot, de egyéb információkat is szemmel lehet rajta tartani. Nagy kedvenc volt a kilométerórától balra található vékony kis ívbe sűrített fogyasztásmérő műszer, ami egyetlen felületen rengeteg információ grafikus megjelenítésére képes. A CX-30-nak van klímavezérlője is, igazi, tekergetni való kerek, rücsis felületű gombokkal.
Japán autóban ennyire ésszerűen és logikusan kezelhető dolgot rég láttunk, egyedül a központi képernyő ultra szélesvásznú kivitele nem a legszerencsésebb. Míg a Renault már íves, függőleges tájolású kijelzőt használ, amin a térképnézet sokkal használhatóbb addig hiába gyönyörű ennek még a betűtípusa is, navigáláshoz kevésbé praktikus. Ami viszont hibátlan, az az alapfelszereltségként már minden CX-30-asban megtalálható Head Up Display. Ez nem is a legolcsóbb fajta, hanem az igényesebb, szélvédőre vetítős. De nemcsak ez az egy, olyan extra található meg benne, ami alapáron ritkán jár egy autóhoz, hanem a távolságtartó tempomat, a LED fényszóró, és az ülés-, kormányfűtés is benne van a belépőszintű autó árában már alapfelszereltségként is, extra költségek nélkül.
Elöl könnyen megtalálni a megfelelő üléspozíciót, bár az ülőlap lehetne valamivel hosszabb is, de a kormány és az ülések is tág határok között mozognak. Az autó méreteihez mérten váratlanul élhető a második üléssor is, ha sikerül áthúzni a lábfejet az ajtónyalás szűk alján és behajtogatni, ahová kell, akkor 190 centivel is van annyi hely térdnél és fejnél is, hogy utazás közben sehol ne kelljen hozzáérni a kocsihoz.
A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2020/06/30/mazda-cx-30-teszt-awd-150le/
