Huszonöt éve vált családi márkává a Mazda

A Premacy közel 16 centivel volt rövidebb, az átgondolt helykihasználás jóvoltából mégis elfért benne három üléssor – ez elméletileg hét, gyakorlatilag hatszemélyessé tette (erre még visszatérünk). A kisebb méretek jobb manőverezhetőséget, a kisebb motorok szerényebb fogyasztást eredményeztek; nem utolsósorban a mindkettőre visszavezethető, 600 kilogrammal csekélyebb menetkész tömeg jóvoltából.

A Premacy műszakilag a Mazda 626-ra, a mai Mazda 6 elődjére épült, ami mély tömegközéppontot, pontos futóművet, és merev karosszériát jelentett – magyarul biztonságos volt, csendes, stabil és sportos, ami hitelessé tette a Mazda ügyfeleinek a szemében. Azok viszont, akik tágas és praktikus családi autót kerestek, a rendkívül átgondolt belső kialakítást értékelték nagyra.

A tervezők fantáziája meghaladta a leendő ügyfelek képzelőerejét: az ötszemélyes verzióban a vezetőülés kivételével minden ülés külön-külön ledönthető volt, plusz a második sort összecsukva előre lehetett billenteni, így mögötte állítva, összeszerelve elfért egy kerékpár – még egyszer, egy 4,3 méteres autóról beszélünk!

A hétszemélyes verzió valamivel elnagyoltabb volt a másfél-másfél ülésenként ledönthető második üléssorral, amely két fél párnadombra kényszerítette középső utasát – cserébe ezeket az üléseket elfektetve asztalkát kaptunk, ami esős délutánokon (vagy csak úgy) a gyerekek kedvenc játszókuckójává tette az autót. Benzin- és dízelmotorok, kézi és automata sebességváltó, első- és összkerékhajtás szerepelt a hajtásláncpalettán – a Premacy olyan volt, mint a legjobb Mazdák, csak sokkal tágasabb és célszerűbb.

Már ez is kellőképpen magasra helyezte volna a lécet a második generációs modell előtt, csakhogy a Mazda extra felelősséggel terhelte a fejlesztők vállát: az új kiadásnak egyszerre kellett váltania a Premacyt és az exportpiacokon nyugdíjazott MPV-t. Ezért tengelytávjában és karosszériahosszában a két modell közé lőtték be az utódot, megkapta az MPV oldalsó tolóajtaját, viszont frissességében a Premacy örökségét vitte magával – a márka 2002-ben bevezetett modellnév-stratégiájához igazodva pedig Mazda5 néven mutatkozott be 2005-ben.

Az alapokat ismét személyautó, ezúttal a Mazda3 adta, a motorok azonos lökettérfogat mellett vadonatúj konstrukciók voltak. Noha a hétszemélyes konfiguráció, itt is elérhető volt (kivéve Észak-Amerikában, ahol két különálló ülés volt a második sorban), a Mazda büszkén hangsúlyozta a középső ülés pótszék jellegét.

Büszkén, mert ahogyan ezt megoldotta, azzal megint csak kibérelt magának egy fejezetet az autótervezés nagykönyvében: a Karakuri ülésrendszer egy összetett, billenthető, lehajtható, átfordítható szerkezet volt, ami beállításától függően kartámaszt, ülést, pohártartót, szemétgyűjtőt és átjárót biztosított az utasoknak – ha magyarok fejlesztik, alighanem Pom-Pom-ülés lett volna a neve.

Szokatlanul hamar érkezett a második generációs modell, és még gyorsabban futott be a harmadik kiadás – az ok pedig a 2006-ban felvázolt Nagare formanyelv volt.

A Mazda5 elsőként alkalmazta teljes pompájában a hullámvonalakból építkező, organikus formákkal dolgozó dizájnfilozófiát – és gyakorlatilag utolsóként is, hiszen 2012-ben beköszöntött a máig virágzó Kodo-korszak.

A közvetlen elődje műszaki és praktikus tudását csupán apróságokkal – pl. motorosan nyitható és csukható hátsó oldalajtó – kibővítő, harmadik generációs modell mégsem formai avulása miatt távozott korán, mindössze öt év után a palettáról: a 2012-ben bemutatott Mazda CX-5 minimális kompromisszumot követelt a sokoldalúság terén, de ezerszer divatosabb, dinamikusabb – egyszóval sokkal kívánatosabb jelenség volt. Ahogy az európai piac jóformán összes szereplőjénél, a Mazdánál is kegyvesztetté vált a buszlimuzin formátuma – ha tárgyilagosan nézzük, kár érte, ugyanakkor hibáztatni sem lehet a vevőket, hogy így döntöttek.

Most pedig, a Mazda CX-80 megjelenésével minden hiányérzetünk elmúlhat: a Mazdának ismét van hétüléses, dinamikus, látványos típusa, ami az átlagosnál népesebb családok minden igényét is kielégítheti, miközben a Mazdák vezetési élménye is a génjeiben van.