Ha átböngésszük a Ford 2024-es értékesítési számait, egy valami különösen szembeötlő: a cég elektromos családi terepkupéjából többet adtak el a márka hazai piacán, mint kétajtós sportkocsijukból. Ez önmagában nem kellene, hogy meglepő legyen, csakhogy itt ugyanannak a modellcsaládnak a két tagjáról van szó, és ez más megvilágításba helyezi a dolgokat. Az „igazi” Mustang, azaz a kupé- vagy kabriókarosszériás sportautó egy legenda, amely (ha az ügyfelek és a cég közös akarata érvényesül) örökre velünk marad, és amelynek forgalmában semmi szerepet nem játszanak az észérvek. A Mustang Mach-E viszont már más tészta, amivel bemutatásakor jelentős kockázatot vállalt a Ford. A Mach-E azonban pont jókor érkezett, jó helyre: a világ vele együtt nőtt fel az elektromos közlekedés kihívásaihoz, így ma, amikor (reméljük, átmenetileg) megtorpant az e-piac bővülése, az újoncok száma viszont rohamosan emelkedik, a Mustang Mach-E magától értetődő és meghatározó tényező maradt az elektromos járművek eladásaiban.
Tizenkilencre húztak lapot a Ford tervezői, amikor megépítették a Mustang elektromos-szabadidőjármű-változatát – és bejött, de még mennyire! Nem a Mach-E volt azonban az első próbálkozás, hogy modellcsaláddá bővítsék a Mustangot…
A Mach-E tehát rácáfolt a puristák ellenérzésére, és a legendás modell sikeres oldalhajtásának bizonyult. Az azonban kevésbé közismert, hogy a Fordot mindig is foglalkoztatta a gondolat, hogy ki tud-e hozni többet a Mustang legendájából, hogy elbír-e a jól csengő modellnév egy-egy alternatív karosszériaváltozatot. Ma már tudjuk, hogy ezek a próbálkozások kivétel nélkül hamvukba holtak, ötletességük, kidolgozottságuk és/vagy puszta merészségük okán azonban érdemes megismerkedni legalább néhányukkal, mert bizony máshogy tekintenénk ma a Mustangra, ha egy-kettő megvalósul ezekből az elképzelésekből…
Családi Mustangok
A legelső Mustang a Ford akkori legsokoldalúbb padlólemezére, a Falcon platformra épült. Az eredetileg szedánnak tervezett Falcon alapjaira végül tucatnyi különböző modell épült, kisautók és luxuslimuzinok, furgonok és divatpick-upok (platós személyautók), kombik és persze az ikonikus Mustang. Logikus ötlet volt tehát, hogy a gyorsan közkedveltté vált sportautó vonalait visszavezessék hétköznapibb felhasználásra. Így készültek el már a hatvanas évek derekán, azaz egy-két évvel a Mustang bemutatását követően azok a prototípusok, amelyek szedánként, illetve kombiként álmodták újra a kompakt izomautót. A tervezők becsületére legyen mondva, a kombi két oldalajtót kapott, így inkább emlékeztetett az európai shooting brake (sportkombi) műfajára, mint az amerikai batárokra, a limuzinnál pedig a maga nemében mesterien illesztették bele a hátsó oldalajtókat a formatervbe. Ezzel együtt túl korai, túl merész volt mindkét elképzelés, így végül sorozatgyártás gondolata sem merült fel.
Radikális Mustangok
Két üléssor, orrmotor, hátsókerék-hajtás – ma etalonként tekintünk a Mustang receptjére, annak idején azonban nem lehetett tudni, ez lesz-e az a kialakítás, ami meghódítja Amerikát, majd később a világot. Ezért a mérnökök több konfigurációt is kidolgoztak, és a döntéshozók elé tártak. Érdekes módon kétszer is próbálkoztak a kétüléses, középmotoros koncepcióval – először 1963-ban, amikor még ténylegesen nyitottak voltak a lehetőségek, majd később 1967-ben, amikor a hallatlanul sikeressé vált modell előtt álló evolúciós irányokat kellett feltérképezni. Míg az utóbbi tanulmány, a Mach 2 szép csendben eltűnt a süllyesztőben, az eredeti Mustang I koncepciójármű inspirációként elősegítette egy másik, jóval extrémebb Ford sportautó, a GT40 megvalósulását.
Nem lehet hibáztatni a dizájnereket, akik nem szerettek volna belekövülni a Mustang-sablonba. Ezzel együtt többször elvetették a sulykot, amikor az utódon kezdtek gondolkodni. Az 1967-es Allegro II tanulmányt levágott tetejével nehéz volt komolyan venni, az egy évvel korábban bemutatott Mach I tanulmány viszont érdekes gondolatokat vetett fel. Ezzel együtt is jobban jártunk, hogy leszavazták, hiszen ha megvalósul, a Mustang is elindult volna a méret- és tömeggyarapodásnak azon az útján, ahonnan még egyetlen sportautó sem tért vissza…
Alternatív Mustangok
Az imént vázolt tanulmányok közös jellemzője volt, hogy elsősorban műszaki szempontból értelmezték volna újra a Ford Mustangot – erősebb, keményvonalasabb sportautót szerettek volna a helyébe léptetni. Az Avventura, az Avanti és a Milano munkaneveken futó koncepciók ezzel szemben egytől egyig kecsesebb, elegánsabb, extravagánsabb kupéként képzelték el a Ford kompakt sportkocsiját.
Tökéletesen arányos, vonzó autók voltak egytől egyig, amelyekre büszkék lehettek tervezőik, és egy párhuzamos világban alighanem ugyanolyan sikeresnek bizonyultak volna, mint a mi univerzumunkban a Mustang. Innen nézve azonban nem vitás, hogy a Ford helyesen döntött, amikor a ma már legendás formát választotta – azt, amelyből aztán hosszú és kalandos út után nem csak a mai Mustang, de a Mustang Mach-E is kifejlődött, hogy vállvetve képviseljék a Fordot két homlokegyenest eltérő karakterű, de egyformán meghatározó jelentőségű kategóriában.
