A Ford akkor is megy tovább, ha a sofőr már feladja

A Ford akkor is megy tovább, ha a sofőr már feladja

hirdetés
uj ford puma teli csomaggal
Ha a Ford egyetlen ország kedvéért vadonatúj haszonjárművet fejleszt, el tudjuk képzelni, milyen fokozott igénybevételre kell azt felkészíteni. Illetve nem, nem tudjuk elképzelni. De elmondjuk.
Bár az USA-ban hozzávetőlegesen tízszer, tizenkétszer annyi pick-upot adnak el, mint Ausztráliában, a két nemzet lakosainak száma is hasonlóan aránylik egymáshoz, így nem csoda, hogy a déli féltekén fekvő szigetországban ugyanúgy nemzeti járműként tekintenek a platósokra, mint Észak-Amerikában. Még saját nevet is adtak a műfajnak: ez a ute (kiejtve ’jút’), ami a utility vehicle, azaz haszonjármű rövidítése.

A pick-upok (mi maradjuk a nálunk megszokott elnevezésnél) népszerűsége nem meglepő: az ország úthálózatának több mint a fele burkolatlan, nagyok a távolságok, és gyakran kíméletlen körülmények között lehet csak eljutni az úti célig. A Ford ezért készítette el, kifejezetten a helyi vásárlók igényei szerint, a globális Ranger nagyobb teherbírású változatát.
A Ford Ranger Super Duty méreteit tekintve nem nagyobb annál a pick-upnál, amit Európában jól ismerünk, még a dizájn is hasonló, csak kicsit izmosabb. Ez nem csak a felszín: a létraváz nagyobb falvastagságú idomokból épül fel, a futómű és a vonóhorog bekötéseit megerősítették. A nagy teherbírású tengelyekre az észak-amerikai Ford F-250 pick-up ugyancsak nagy teherbírású, nyolc csavarral rögzíthető kerekeit szerelték fel.
Az eredmény: a Super Duty legnagyobb megengedett össztömege 4,5 tonna, vontatni ugyanennyit tud, a komplett járműszerelvény pedig akár 8 tonna lehet – ez másféllel több, mint a normál Rangeré. Az erőforrás a jól ismert 3.0 V6-os dízel, amelyet azonban az eltérő igénybevételhez hangoltak, az extrém terhelésre felkészülve pedig szériakiépítésben 130 literes üzemanyagtartályt kap a modell. Mindkét tengelyen zárható a differenciálmű, alapfelszerelés a felező, a járművet alulról acéllemezek védik minden sérüléstől.
A gázlómélységet megnövelték: a motor magasra húzott pipán (sznorkelen) keresztül vesz levegőt. Bár mindez rendkívül izgalmasan hangzik, Európában nem igazán bír jelentőséggel, hiszen a Super Duty 2026-os piacra lépésekor csak Ausztráliában és Új-Zélandon lesz elérhető. Még az olyan, szintén pick-up-nagyhatalomnak számító piacokon sem biztos a forgalmazása, mint Dél-Afrika, pedig ott évente 200 ezer Rangert állít elő a Ford helyi üzeme!
Nem, a Ford Ranger Super Duty európai szemmel nem a konstrukció miatt izgalmas, hanem azért, mert a fejlesztési programja különösen jól példázza a Ford Pro szemléletét.

Hiába rendelkezik ugyanis a Ford helyi fejlesztő- és tesztlétesítménnyel, az ott létrehozott próbapályákat és akadályokat a normál Ranger (amúgy a maga kategóriájában nagyon is elismerésre méltó) képességeire méretezték.

A mérnököknek tehát az autóval párhuzamosan egy külön tesztprogramot is ki kellett fejlesztenie, és mire ezzel végeztek, a Melbourne közelében található You Yangs-i tesztközpont a világ egyik legkíméletlenebb helyévé változott.
A Silver Creek (Ezüst-patak) például első hallásra barátságos csermelynek hangzik, pedig inkább emlékeztet egy kiszáradt folyómederre, amely egyenesen a pokolba vezet. A betonteknő fenekén egymástól egyenetlen távolságra különböző alakú és magasságú rázószegélyeket építettek be, amelyek szó szerint a lelket is kirázzák az átlagos autókból és átlagos sofőrjeikből.
A Ford Ranger Super Duty persze minden, csak nem átlagos, de a Ford nem rendelkezett emberfeletti képességekkel bíró tesztpilótákkal. Ezért észak-amerikai kollégáikhoz fordultak segítségért, és megépítettek egy robotpilótát, amely rosszullét és agyrázkódás nélkül képes nagy tempóban végigmenni a Silver Creek pályán – újra, és újra, és újra, akár a nap 24 órájában.
Egy másik probléma ennél is nagyobb kihívás elé állította a mérnököket: az ügyfeleiktől kapott visszajelzések alapján tudták, hogy a saras, iszapos környezet a legrobusztusabb technikát is képes rövid úton kivégezni – eltömi a szellőzőnyílásokat, megakadályozza a hőleadást, megakasztja a mozgó alkatrészeket. Ástak hát egy hosszú árkot, amelyben különböző minőségű és sűrűségű dágvány várta az autókat.
A masszív összkerékhajtás persze ezen is könnyedén átvitte a Ford Ranger Super Dutyt, és utána elég egy gyors gőzborotva, és máris mehet a dolgára az autó. Kivéve, hogy erről szó sem lehetett. A tesztpilóták megvárták, hogy rászáradjon a sár a kocsira, és aztán újra nekivágtak a tapadós pokolnak. Egészen addig, amíg 600 kilónyi sár nem tapadt a Rangerre, és az még mindig csak ment, ment tovább…
Európában talán nincs szükség a Ford Ranger Super Dutyra, viszont szükség van arra a kompromisszumot nem ismerő elhivatottságra, amivel a Ford Pro szakemberei a fejlesztést, a gyártást és a karbantartást kézben tartják. Hiszen csak így biztosítható, hogy a Ford Ranger – vagy az idén hatvanéves Transit modellcsalád bármely tagja – minden körülmények között meg tudjon felelni az ügyfelek minden elvárásának, itt, Európában is.