Másfél évvel ezelőtt hatalmas szenzációként számolhattunk be arról, hogy a Ford megkezdte a BlueCruise önvezető technológia európai bevezetését. Akkor Nagy-Britannia főútjain vált elérhetővé a rendszer, amely megengedi, hogy a sofőr elengedje a kormányt, ugyanakkor szemét nem veheti le az útról: folyamatosan figyelnie kell a forgalmat, készen arra, hogy visszavegye az irányítást.
Ez nevezzük kettes szintű autonóm mobilitásnak. Az autó fejlett szenzorai és érzékeny vezérlőrendszerei alkalmasak arra, hogy bizonyos, meghatározott útszakaszon önállóan gyorsítsanak, fékezzenek és kanyarodjanak. A felelősséget viszont nem vállalják át a sofőrtől: arra a négyes szinten kerül sor, ahol már akár szundíthatunk is – de ilyen fejlett autók ma még csak kísérleti szinten működnek, nem utolsósorban azért, mert a navigációs térképek nem eléggé részletgazdagok ahhoz, hogy az autó néhány centiméteres pontossággal meg tudja határozni a helyzetét.
Ez nevezzük kettes szintű autonóm mobilitásnak. Az autó fejlett szenzorai és érzékeny vezérlőrendszerei alkalmasak arra, hogy bizonyos, meghatározott útszakaszon önállóan gyorsítsanak, fékezzenek és kanyarodjanak. A felelősséget viszont nem vállalják át a sofőrtől: arra a négyes szinten kerül sor, ahol már akár szundíthatunk is – de ilyen fejlett autók ma még csak kísérleti szinten működnek, nem utolsósorban azért, mert a navigációs térképek nem eléggé részletgazdagok ahhoz, hogy az autó néhány centiméteres pontossággal meg tudja határozni a helyzetét.
