Így találja fel újra az autózást a Ford

Így találja fel újra az autózást a Ford

hirdetés
elektromos auto palyazat ford
Évente több ezer találmányt jegyeztet be a világ szabadalmi hivatalainál a Ford.
Ezek között lehetnek olyan korszakalkotó ötletek, amelyek megváltoztathatják az autóipar fejlődésének irányát.
Nagyjából tíz évvel ezelőtt Bill Coughlin, a Ford akkori globális technológiai igazgatója szokatlan kezdeményezést indított útjára a cégen belül. Munkatársaival aktívan arra biztatták a dolgozókat, hogy osszák meg velük azokat az elképzeléseiket, amelyekkel szerintük hatékonyabbá, jövedelmezőbbé, tisztábbá tehetők a vállalat tevékenységei, termékei és szolgáltatásai.

Ez a japán iparkultúrában mindennapos, de a nyugati világban ritkán alkalmazott gyakorlat a vártnál gyorsabb és erőteljesebb eredményt hozott. Hónapokon belül több ezer fejlesztési javaslat landolt a postafiókjában – némelyik vázlatosan, mások részletesen kidolgozva. Az elképzelések többsége megmaradt jópofa ötletnek, egyik-másik viszont olyannyira beleillett a Ford fejlesztési stratégiájába, hogy szabadalmaztatta őket a vállalat.
Ez a program is hozzájárult ahhoz, hogy ma a Ford az autóipar egyik legszorgalmasabb innovátora. Időről időre meg is osztják a nagyvilággal megvalósult ötleteiket, a motoros kutya-kerekesszéktől kezdve a biokárpitokon át a szerszámokat helyettünk megkereső autóig. Érdemes azonban egy szinttel mélyebbre, a fejlesztési folyamat korábbi fázisaira tekinteni, és azokkal a javaslatokkal megismerkedni, amelyekről a Ford még nem beszél. A szabadalmi hivatalok nyilvános adattáraiban fellelhető elképzelésekből ugyanis vélhetően csak évek múlva lesz működő prototípus, sorozatgyártásra pedig még később kerülhetnek – már ha egyáltalán. Magyarul, ezek azok az ötletek, amelyek a Ford járművek következő generációiban valósulhatnak meg, az évtized utolsó harmadában.

Alább a Ford legfrissebb szabadalmai közül mazsolázgatunk, némelyiküket alig néhány napja publikálta az USA szabadalmi hivatala – cikkünk tehát alighanem egészen másképp nézne ki pár hónap múlva, de pont ez a legszebb a folyamatos innovációban.
Futár az autóban

Vegyük például a drónt, amelyet a napfénytető nyílásába beillesztett dokkolóállomásból bocsáthatnának fel. Ez felderítőként előrerepülhetne, ha ismeretlen terepen autózunk (akár kanyargós, kivilágítatlan útszakaszról, akár tényleges offroad-terepről beszélünk), jó előre parkolóhelyet kereshetne számunkra. Megnövelhetné a jármű akadályészlelő, ütközésmegelőző érzékelőinek a hatótávolságát, vagy a magasba szállva mobil adatkapcsolatot biztosíthatna rossz lefedettségű területeken – de olyan hétköznapi feladatokra is használhatnánk egy ilyen szerkezetet, mint hogy dugóban állva ételt vagy gyógyszert rendeljünk az autónkba. Ráadásul a Ford tucatnyi, egymástól független szabadalmat jegyeztetett be a drónokhoz, azok vezérléséhez, biztonságához és felhasználásához kapcsolódóan, így aligha lövünk mellé, ha úgy gondoljuk, az évtized végére megjelenhet a Fordok szolgáltatásainak körében a repülő segítő.
Búcsú a kormánytól

Nemcsak az önvezető autókban lehet újragondolni a kezelőszervek elhelyezkedését, működtetését és szerepét, hanem olyan járművekben is, amelyeket speciális feladatokra használunk. Ha nem forgalomban közlekedünk, hanem zárt területen, vagy épp ellenkezőleg: a végtelen természetben, a manőverezés precizitásának az igénye szükségessé teheti, hogy a szokásosnál hatékonyabban, pontosabban irányíthassuk autónkat. A digitális vezérlés korában ehhez nincs szükség másra, mint egy kellőképpen megbízható kezelőmodulra, amit bárhová magunkkal vihetünk – így vezethetjük az autót az ülésből felállva, felsőtestünkkel a napfénytetőn kilógva, a raktér nyitott ajtajában ülve, vagy akár a kocsi mellett állva is.
Fel kell fújni

A nagy méretű buszlimuzinokban gyakori opció, hogy a második sori ülést hátrafordíthatjuk, így akár álló helyzetben, akár menet közben beszélgethetünk a harmadik soron helyet foglaló utastársainkkal. Az ülésbe integrált biztonság öv ilyenkor hatékony védelmet nyújt a legtöbb ütközési helyzetben, de mit tehet egy autógyártó, ha biztosra szeretne menni? Például tervezhet egy olyan légzsákpárt, ami az ülés aljából, két oldalra felfúvódva, kagylóként veszi körbe az utast, fizikailag megvalósítva a közmondásos „védelmező gubó” fogalmát.
És mi a helyzet azokkal az utasokkal, akik dönthető támlájú ülésükön helyezkednének el kényelmesen? Vagy még inkább, akik önvezető autójukban, egy hosszú utazás alatt pihenőre térnének? Őket egy légzsákhengerrel védelmezné a Ford – a szabadalmi igénylésben ténylegesen ágyként ábrázolják az ülésfelületet, ám nincs okunk feltételezni, hogy a rendszer ne volna működőképes mondjuk egy zéró gravitációs pihenőpozícióba billentett ülésnél.
Középpontban a gazda

Az utasokat felismerő, testalkatukat feltérképező, és az így nyert információk alapján bizonyos beállításokat módosító rendszerek alighanem a legfontosabb kényelmi újításként jelennek majd meg a közeljövő járműveiben. A Ford tele van ötletekkel, hogy miket lehetne automatikusan ránk szabni: a kormánykeréktől kezdve – ami kapaszkodóvá átlényegülve segíti a beszállást – a vezetőülésen át – amely attól függően pozicionálja magát, hogy ülnek-e mögötte vagy sem – az adaptív légzsákokig, amelyek az utas testalkatától függő mértékben fúvódnak fel.
Az eddig felsorolt ötletek még a jéghegy csúcsát sem jelentik a Ford szabadalmi gyűjteményében, közös jellemzőjük azonban, hogy az autók, illetve a komponensek jelenlegi szerkezetének jelentős módosítását igényelnék, azaz komoly anyagi ráfordítással járnának.

Léteznek ugyanakkor olyanok, amelyek létező komponensek vezérlését módosítanák innovatív módon – például az az elképzelés, amely szerint az ablaktörlő automatikus beindításával el lehetne kerülni, hogy a téli csapadék ráfagyjon a szélvédőre –, és olyanok is (sőt, ezek vannak túlnyomó többségben), amelyek szerkezettani, gyártástechnológiai és hasonló, töményen műszaki-tudományos elképzelésekkel vinnék közelebb a Fordot a hatékony, biztonságos, élvezetes autók gyártásának ideáljához.