Az autó, amit mindig is ígértünk magunknak

Parádés feltámadással ünnepli születése ötvenötödik évfordulóját a Ford Capri – az autó, amely az volt Európának, mint Amerikának a Mustang…

Alig két évvel később összeállt a csapat: a márka németországi és angliai bázisain közös erővel dolgoztak azon, hogy megvalósuljon az Euro-póni, amit a Mustang előtti tisztelgésként Colt néven szerettek volna forgalomba hozni. Mivel azonban egy japán autógyártó már lefoglalta magának a nevet, az utolsó pillanatban át kellett keresztelni a projektet – utólag úgy véljük, jobban jártunk így.

Az 1969-ben színre lépett, első generációs Ford Capri, amelyet az „autó, amit mindig is ígért magának” szlogennel hirdettek, a korabeli Cortina szedán műszaki alapjaira épült. Hosszú motorházfedelével, rövid farával és a hátsó kerekek előtti – funkció nélküli, ám rendkívül látványos – légbeömlőkkel azonban egy jóval fiatalabb vevőkört szólított meg.

A futómű egyszerű, de bevált elemekből állt, a motorválaszték pedig rendkívül sokszínű volt, az 1,3 literes, soros négyhengerestől kezdve a Ford egzotikus 2.0 V4-esén át a 3.0 V6-osig, sőt, bizonyos piacokon az 5.0 V8-ig…

A Capri eredendően csinos volt, de ennél jóval többre is képessé tették. Az RS3100 a túraautó-Európa-bajnokságra benevezett versenyautó homologizációs példányaként 150 lóerőt, bőven 8 másodpercen belüli 0-100 km/órás gyorsulást és 200 km/órát meghaladó végsebességet kínált, feljavított fékekkel, ültetett futóművel, sportkipufogóval és valós áramlástani hatással bíró hátsó légterelővel fűszerezve.

Az 1973-as olajválság miatt az eredetileg tervezett ezer darab helyett mindössze 250 körül gyártottak belőle, így ma kifejezetten ritka, keresett és értékes veterán autó a gyűjtők körében.

Nem csak a Ford ETCC-tervei, de a második generációs Capri is az olajválság áldozatául esett. Az örömautó luxussá vált, ellenben megnőtt a kereslet a stílusos és praktikus járművek iránt. A Capri orra rövidebb, utastere tágasabb, a karosszéria pedig ötajtós lett. Az öblösebb csomagtartót immár a szélvédővel együtt felnyíló hátfalon keresztül lehetett pakolni, és ha kevés volt a hely, segített a ledönthető hátsó ülés.

A futóművet lágyabbra hangolták, megjelent a kínálatban az automata váltó és a szervokormány. A motorválasztékot leegyszerűsítették, eltűnt a 3.1 V6-os sportmotor, a 2.0 V4-es helyébe pedig egy olcsóbban gyártható soros négyhengeres lépett. A legfontosabb változás azonban az új piaci pozicionálás volt: a Capriból immár létezett olcsó, fapados belépőmodell, de fényűző luxusverzió is egyedi fényezéssel, könnyűfém keréktárcsákkal és sportkormánnyal.

A harmadik generációs Caprival ambiciózus tervei voltak a Fordnak, ám közbeszólt a világpiac: a szigorú költségcsökkentések nyomán a széria gyakorlatilag a második kiadás erősen átrajzolt átirataként lépett színre 1978-ban. Dupla, kerek fényszórók, félig rájuk takaró motorházfedél, a krómozást kiváltó, fekete alkatrészek teremtettek friss hangulatot.

A motorkínálat javarészt az elődből érkezett, de minden erőforrást modernizáltak, gyenge pontjaikat kijavították. 1981-ben a 3.0 V6 helyére egy modernebb, tisztább 2.8 V6 került, ám ez sem változtatott azon, hogy a kompakt sportkupékat elkezdték kiszorítani Európából az azonos méretű, de ötajtós sportmodellek.

Így 1986-ban, 1,8 millió eladott autó után megszűnt a Capri gyártása – akkor még úgy tűnt, örökre.

A most bemutatott Ford Capri azonnal azonosítható dupla kerek lámpát idéző, LED-es világítótesteiről, valamint a C oszlopnál látványos kanyart vevő oldalablakról. Tágas utastere és hatalmas, akár 572 literes csomagtartója a fiatalos családok ideális járművévé teszik, az alul lyuggatott küllős sportkormány és az élénk sárga fényezés (más színek is lesznek persze) az eggyel idősebb generáció legszebb éveit idézik – de tévedés volna nosztalgikus retrómodellként elkönyvelni a Caprit.

Ellenkezőleg: elektromos hajtásláncával, gazdag vezetőtámogató arzenáljával és magas szintű felszereltségével ugyanolyan előremutató, mint ősei voltak. Alapáras vezetőoldali masszázsfotel, 17 literes tárolórekesz a könyöklőben, 14,6 colos, állítható dőlésszögű érintőképernyő (mögötte zárható titokrekesszel) és további finomságok társulnak a 286 vagy 340 lóerős hajtáslánchoz, a 627 vagy 592 kilométeres hatótávolsághoz, a 6,4 vagy 5,3 másodperces 0-100 km/óra gyorsuláshoz. A modern Ford Capri két hajtáslánca közül az egyik sportosan takarékos, a másik takarékosan sportos, de mindkettő kimagasló használati értéket ígér.

Vajon tényleg az új Capri az az autó, amit mindig is ígértünk magunknak? Papíron igazán közel áll ehhez, ítéletet pedig majd akkor mondunk, ha élőben is megtapogathatjuk és vezethetjük a Ford visszatért európai sztármodelljét.

Kép források: Ford, Bonham Cars