Dacia Lodgy TCe 130

Azt mondják, autó és autó között nincs akkora különbség, mint aközött, hogy van autód vagy nincs. Megnézzük, valóban így van-e, mit nyújt a kategória alsó sávja: kipróbáltuk a létező legolcsóbb hétüléses modellt, 130 lóerős benzinmotorral, de azért gazdagon felextrázva.

2012 óta szinte változatlan formában készül a Dacia irgalmatlan belső terű családi autója,a Lodgy. Karosszériája 4498 milliméter hosszú, szélessége tükrök nélkül, illetve tükrökkel 1751 és 2004 mm, magassága 1680 mm, tengelytávja 2810 mm.

Míg szemből egészen vállalható megjelenésű a Lodgy, addig oldalról már elég esetlenül fest, de szerencsére csak a csupasz modell, a jobban felszerelt Stepway és 15th Celebration változatok külsejét sikerült emészthetővé sminkelni a sok műanyag rátéttel.

Itt tényleg nagyon sokat javít a megjelenésen, hogy a fekete plasztiktól nem tűnnek olyan hatalmasnak a fémfelületek, illetve aprónak a kerekek. De ha már kerék, akkor a zseniális, alufelninek látszó, de valójában acél keréktárcsán feszítő dísztárcsát is érdemes megemlíteni. Kár, hogy hátul 9 col átmérőjű dobfék kandikál ki.

Egy Lodgy belseje nem tartozik az izgalmasabb dolgok közé. Mintha direkt jeleznék a vevőnek, jó, ezt most ugyan megkaptad nagyon olcsón, de azért ne érezd magad túl jól benne. Legközelebb inkább spórolj még, és vegyél valami rendes Renault-t.

Míg a Duster utastere már kifejezetten vonzó, tele szép és érdekes részletekkel, addig a Lodgyé elég sivár maradt az évek során. Belseje főleg olcsó műanyagból készül, a fedélzeti rendszer monitorának képminősége, felbontása, elhelyezése is úgy egy évtizeddel ezelőtti szinten van.

Egy dologban viszont nagyon jó a Lodgy belseje: pakolni van hova. Öblös ajtózsebek, rekeszek, textilzsebek és nagy, felnyitható rekesz várja, hogy beléjük pakolják a kisebb úti holmikat, a nagyobbakat pedig a katedrálisnyi csomagtartóba.

A Lodgy csomagtartója valóban hatalmas, bár hét üléssel autózva már közel nem pakolható bele annyi cucc, mint öttel. Nem fogy teljesen használhatatlan méretűre, de alaposan összemegy.

Ezen az állapoton a harmadik üléssor székeinek összecsukása sem sokat segít, mert rafinált mechanika híján lehajtva is hatalmasak maradnak, és ott virítanak a hasznos tér kellős közepén. Viszont nem kell állandóan kerülgetni őket, ha nincs rájuk szükség, pár mozdulattal egyesével kiszedhetők. Az ülések nem nehezek, átlagember simán megoldja a ki- és a beszerelést pillanatok alatt.

Nem jellemző, hogy egy hétszemélyes autó legutolsó sora is használható legyen, de a Lodgyban mégis van elég hely, akár felnőttnek is. A komforton viszont sokat ront, hogy a második üléssor biztonsági öve a két leghátsó utas orra előtt lobog. Klassz viszont, hogy került pohártartó és legalább 12 voltos csatlakozó leghátra, illetve a szellőzés is valamelyest megoldott, a kibillenthető hátsó oldalablakoknak köszönhetően. Literre 207 – ez a hétszemélyes felállásban mért térfogat – illetve 2617 liter között változhat a csomagtartó mérete.

Hátul vannak csomagrögíztő fülek, némi gyér világítás is, az emelő és a kötelező cuccok a sarokba kötözve várják, hogy szükség legyen rájuk, a pótkerék pedig legalul, az autó hasa alatt utazik. Műszerfala a lehető legegyszerűbb, két mutatós műszer jelzi az aktuális sebességet, fordulatszámot, amit egyszerű fedélzeti számítógép egészít ki, monokróm kijelezővel, de egész hasznos funkciókkal. Van még aránylag zajos ventilátorú manuális klíma, tempomat/sebességkorlátozó, és kihangosítós, érintőképernyős, telefontükrözésre is alkalmas fedélzeti mindenes is. Szóval a fontos dolgok mind megvannak, de a felhasználói élmény fokozása nem igazán volt szempont a tervezésnél.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2020/07/31/kis-penzert-nagy-auto-dacia-lodgy-teszt/