Amikor azt mondjuk, a motorsport mozgó laboratórium, ahol a jövő járműtechnológiáit fejlesztik a mérnökök, általában az autóiparra gondolunk. Az Alpine azonban most egy egészen más területen készül kamatoztatni Forma-1-es tapasztalatait.
A motorsportban dolgozó mérnökök feladatköre kicsit olyan, mintha egyszerre volnának tudományos kutatók és baleseti sebészek. Olyan újszerű megoldásokat kell kidolgozniuk különböző problémákra, amelyek a lehető legközelebb juttatják a versenyzőket a fizikai törvényszerűségek és a versenyszabályzatok által felrajzolt határvonalakhoz. Ugyanakkor késlekedés nélkül kell reagálniuk minden felmerülő nehézségre, az új fejleményeket egyensúlyban tartva a korábban elért vívmányokkal. Minél magasabb szintjén járunk a motorsportnak, annál inkább érvényesek ezek a megállapítások – a Forma-1-ben dolgozó szakemberek minden mérce szerint szakmájuk legfelső szintjét képviselik.
Ezt az egyedülálló kompetenciát – a rendkívüli szakértelem és a páratlan alkalmazkodóképesség kombinációját – készül kiaknázni az Alpine a motorsporttól látszólag távol eső területeken. Erre a célra szolgál a cégcsoport frissen létrehozott kutatás-fejlesztési részlege, az Alpine R&D Lab, amely innovatív elképzelések megvalósításához nyújt segítséget külső partnerek számára. A téma elvileg lehet bármi, de a leginkább kézenfekvő feladat, hogy közös erővel csökkenteni tudják a közlekedés, a szállítmányozás szénlábnyomát.
A laboratórium egyik első projektje látványosan szemlélteti, mennyire szokatlan feladatok várnak itt a szakemberekre. A BWT Alpine Forma-1-es csapat stratégiai tanácsadója, Bob Bell által vezetett részleg egy olyan francia startupvállalkozásnak nyújt segítséget, amely egy közel évszázados mérnöki álom megvalósítását tűzte ki céljául…
A laboratórium egyik első projektje látványosan szemlélteti, mennyire szokatlan feladatok várnak itt a szakemberekre. A BWT Alpine Forma-1-es csapat stratégiai tanácsadója, Bob Bell által vezetett részleg egy olyan francia startupvállalkozásnak nyújt segítséget, amely egy közel évszázados mérnöki álom megvalósítását tűzte ki céljául…
A párnahatás régóta ismert jelenség: ha egy repülőgép alacsonyan, a talajhoz közel halad, olyan aerodinamikai erők hatnak rá, amelyek révén kisebb erőkifejtéssel, azaz takarékosabban tudja tartani a repülési sebességet. A szárazföld felett ez nehezen megvalósítható – a városok és a hegyek egyaránt akadályt jelentenének egy ilyen járműnek –, a nyílt tengeren viszont a hajók gyors és gazdaságos alternatívájaként forradalmasíthatnák a közlekedést. A múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet a hatvanas években, a Szovjetunióban próbálták gyakorlattá fejleszteni. Akkoriban leküzdhetetlen akadálynak bizonyult a megfelelően érzékeny és pontos vezérlés hiánya – a modern számítógépekkel azonban már ez sem jelenthet problémát.
Pont így gondolta ezt egy francia startup, az Aqualines is, amely meglátta az ekranoplánban (orosz elnevezése alapján általában így emlegetik ezeket a szerkezeteket) a különösen gyors, ugyanakkor csekély károsanyag-kibocsátású közlekedési, illetve szállítási eszköz lehetőségét. A fejlett navigációs szoftver persze csak része a sikernek: legalább olyan fontos (sőt: valójában a legfontosabb) az aerodinamika, hiszen a repülő hajónak a levegőbe kell emelkednie, majd fenn is kell maradnia.
Más áramlástani szakembereket talán elriasztott volna a rövid határidő és a feladat merőben szokatlan volta, az Alpine R&D Lab munkatársai azonban hozzászoktak ahhoz, hogy villámgyorsan foglalkozzanak akár számukra teljesen ismeretlen problémákkal. A kihívás valóban izgalmas, hiszen a versenyautóknál az a lényeg, hogy minél inkább az aszfalthoz préseljék azokat, itt viszont épp ellenkezőleg: meghatározott mértékű felhajtóerőt kellett elérni a lehető legcsekélyebb légellenállás mellett.
Más áramlástani szakembereket talán elriasztott volna a rövid határidő és a feladat merőben szokatlan volta, az Alpine R&D Lab munkatársai azonban hozzászoktak ahhoz, hogy villámgyorsan foglalkozzanak akár számukra teljesen ismeretlen problémákkal. A kihívás valóban izgalmas, hiszen a versenyautóknál az a lényeg, hogy minél inkább az aszfalthoz préseljék azokat, itt viszont épp ellenkezőleg: meghatározott mértékű felhajtóerőt kellett elérni a lehető legcsekélyebb légellenállás mellett.
Így születtek meg a képeken is látható, nem szokványos kialakítású szárnyfelületek. Nagyjából 100 km/óra sebesség felett ezek már maguktól a levegőben tartják a repülő szerkezetet; amíg idáig eljutnak, az orrban elhelyezett turbinák emelik a magasba a jármű testét. Ezekre a hajtóművekre csak elinduláskor és érkezéskor van szükség, a normál haladás során „félgőzzel” tud üzemelni a szerkezet, ami értelemszerűen takarékosabbá teszi a működését.
Első körben a két vállalat mérnökei közösen lemodellezik és megépítik a kívánt profilokat, majd 2024-től megkezdődhetnek a szélcsatornás tesztek az Alpine F1-es létesítményében. Ezt követően sok további feladat áll még a partnerek előtt, az erőfeszítések azonban várhatóan kifizetődnek. Az Aqualines komoly reményeket fűz a koncepcióhoz: előzetes elképzeléseik szerint a kétszemélyes sportgépektől az akár 300 fő szállítására alkalmas repülő kompokig lehet méretezni a járműveket. A végsebesség elérheti a 320 km/órát – ez sokkal nagyobb, mint amire bármilyen hagyományos hajó képes, és bár nem éri el az utas- és teherszállító repülőgépekét, feltétlenül előny, hogy itt nem kell időt és üzemanyagot vesztegetni arra, hogy utazómagasságba emelkedjenek.
Első körben a két vállalat mérnökei közösen lemodellezik és megépítik a kívánt profilokat, majd 2024-től megkezdődhetnek a szélcsatornás tesztek az Alpine F1-es létesítményében. Ezt követően sok további feladat áll még a partnerek előtt, az erőfeszítések azonban várhatóan kifizetődnek. Az Aqualines komoly reményeket fűz a koncepcióhoz: előzetes elképzeléseik szerint a kétszemélyes sportgépektől az akár 300 fő szállítására alkalmas repülő kompokig lehet méretezni a járműveket. A végsebesség elérheti a 320 km/órát – ez sokkal nagyobb, mint amire bármilyen hagyományos hajó képes, és bár nem éri el az utas- és teherszállító repülőgépekét, feltétlenül előny, hogy itt nem kell időt és üzemanyagot vesztegetni arra, hogy utazómagasságba emelkedjenek.
