Hidrogén: földön, vízen, konyhában

Azt sokan tudják, hogy a Toyota élen jár a hidrogén autóipari felhasználásában. Az ígéretes energiahordozóban azonban további hatalmas lehetőségek is rejlenek, a Toyotának pedig feltett célja, hogy ezeket kiaknázza.

Az is nyilvánvaló, hogy minél több felhasználási területen áll helyt a hidrogén, bizonyítva sokoldalúságát, annál valószínűbb, hogy izgalmas elméleti kísérlet helyett valós piaci eredménnyel kecsegtető lehetőséget látnak benne a befektetők, és beindul az infrastruktúra fejlesztése.

Ezért aztán a Toyota minden lehetőséget megragad arra, hogy demonstrálja a hidrogén életképességét, és ez a legmeglepőbb eredményeket szüli. Az alábbi történetek közös nevezője egyrészt maga a hidrogén mint energiahordozó, másrészt az az úttörő szemlélet, amelynek köszönhetően a Toyota magabiztosan őrzi vezető helyét ennek az ellentmondásos, de rendkívül ígéretes technológiának a szakértői között.

Azt gondolhatnánk, hogy a hidrogén-üzemanyagcellás rendszerek terén már mindent láttunk: az autókon kívül mozdonyok, hajók, haszonjárművek alkalmazzák a sűrített hidrogénből és a légköri oxigénből elektromos energiát előállító technológiát. Ebből a felsorolásból rendszerint kimaradnak a légi járművek, holott az akkumulátoros elektromos rendszereknél kisebb tömeg és nagyobb hatótávolság ideális megoldássá teszi az üzemanyagcellát a könnyű repülő szerkezetek hajtására. A Toyota ezen a mellőzöttségen szeretett volna változtatni, amikor stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Joby Aviation szervezettel, a függőleges fel- és leszállásra alkalmas, többrotoros, elektromos légi járművek szakértőjével. A partnerválasztás a lehető legszerencsésebbnek bizonyult.

A Joby idén nyáron megdöntötte az emissziómentes repülés távolsági világcsúcsát: prototípusuk egy huzamban 4 óra 47 percet repült, és ez idő alatt 841,5 kilométert tett meg, majd leszállás után még mindig 10 százalékon álltak a hidrogéntartályai. Kell még bizonyíték? Tessék: ugyanez a légi jármű három évvel ezelőtt, akkor még akkumulátorokból nyerve az elektromos energiát, mindössze 248,7 kilométert tudott megtenni. És hogy ez miért jó a Toyotának a dicsőségen kívül? Mert a cég küldetése, azaz hogy mindenki számára biztosítsa a mobilitás szabadságát, nem csak az öregekre, a fogyatékkal élőkre vonatkozik, hanem azokra is, akik költségeket nem kímélve a lehető leghatékonyabb, leggyorsabb, leginkább környezetbarát közlekedési eszközt keresik.

Az élet számtalan területén – de legalábbis bizonyos iparágakban – elengedhetetlen egy megbízhatóan üzemelő, nagy teljesítményű áramfejlesztő berendezés. A hagyományosan belső égésű generátorral szerelt rendszerek számtalan előnyük mellett két vízválasztó hátránnyal rendelkeznek: zajosak és szennyezik a levegőt.

Nem úgy a hidrogén-üzemanyagcellák, amelyek hangtalanul, ráadásul káros anyagok kibocsátása nélkül üzemelnek. Emiatt nem csak zárt térben használhatók, de olyan helyeken is, ahol a tűzvédelmi szabályok miatt eleve kizárt a benzin- vagy dízelüzemű áramfejlesztő használata.

A Toyota és francia partnere, az Energy Observer Developments az évtized elején mutatta be üzemanyagcellás áramfejlesztő rendszerét, amely több földrészen is meggyőzően teljesített a piacon. Idén Ausztráliában is megvetette a lábát a projekt: első vásárlójuk egy bányaipari óriás, a Thiess volt, de a jövőben irodaházak, kórházak vagy rendezvényszervezők is megjelenhetnek a kliensek között – a tervek szerint a következő három évben száz ilyen áramfejlesztő egységet gyártanak és helyeznek ki ausztrál ügyfelekhez.

Ha egy autógyártó egy vele azonos nemzetiségű partnerrel köt együttműködési megállapodást, ott a közös kulturális alapok, az azonos kommunikációs normák rendszerint gördülékenyebbé teszik a kooperációt. Így történt ez akkor is, amikor a Toyota a Rinnai gázkészülékgyártó vállalatot választotta partneréül.

A feladat az volt, hogy megvalósítsák a hidrogén háztartási alkalmazását – elsőként a konyhában. Demonstrációs eszköznek építhettek volna egy egyszerű tűzhelyt is, de az senkit nem hozott volna lázba – ezért inkább egy pizzasütő kemencét alakítottak át hidrogénüzeműre.

A megoldás sokkal több előnnyel jár, mint elsőre gondolnánk: a hidrogén ugyanis nem csupán magas hőmérsékleten ég, de eközben a légköri oxigénnel egyesülve vízgőzt is képez. Talán mondani is felesleges, ez miért nagyszerű: a pára miatt a hidrogénfűtésű kemencében készült étel kívül ropogós lesz, de nem szárad ki.

Persze egy dolog a technológia természetével tisztában lévő szakembert meggyőzni a hidrogén előnyeiről, és egészen más egy lakossági felhasználásra szánt háztartási eszközt átállítani hidrogénüzeműre. A Toyota és a Rinnai együttműködésében ezért a legfontosabb talán nem is a működőképes prototípus megalkotása volt, hanem az, hogy ennek apropóján elkezdtek kidolgozni fontos biztonsági normákat, követendő gyakorlatokat. Ezek pedig a nem túl távoli jövőben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a társadalom széles rétegei is közvetlen részeseivé váljanak a hidrogénalapú gazdaságnak.