A Renault a villanyautókkal szerzett tapasztalatát, valamint összes Forma-1-es tudását felhasználta az innovatív E-Tech hajtáslánc fejlesztésénél. És még valamit: a programot vezető főmérnök kisfiának Lego-készletét…
A Renault az elmúlt évtizedben Európa, sőt, a világ egyik vezető villanyautó-szakértőjévé fejlődött, ugyanakkor viszonylag későn vezette be – ám azóta annál gyorsabb tempóban teszi elérhetővé egyre több típusában – hibrid hajtásláncait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elhanyagolta volna ez utóbbiak fejlesztését, vagy lebecsülte volna azok jelentőségét. Ellenkezőleg: a vállalat már 2010 táján, nagyjából a Zoe EV bevezetésével egy időben hozzálátott a technológia kifejlesztéséhez. Egy évtizeden át finomították a rendszert, míg az tökéletesen megérett a bevezetésre.
A fejlesztési célok egy olyan megfizethető, könnyű, egyszerű szerkezetet vázoltak fel, amely az árérzékeny szegmensekben, azaz a városi kisautók és az alsó-középkategóriás családi modellek körében hozhat széles körű fogyasztás- és emissziócsökkenést. Egy ilyen, előzmények nélküli technológia megalkotásakor mindig a kezdeti, elvi lépések a legnehezebbek. Nicolas Fremau, a vállalat hibridszakértője fejében viszonylag gyorsan megfogalmazódott a lehetséges megoldás. Hogy a belső égésű motor és a villanymotor közötti kapcsolatból kiiktathasson minden összetett, kopásnak kitett alkatrészt, és elejét vegye a kényelmetlen terhelésváltásoknak, a motorsportban gyakran alkalmazott körmös tengelykapcsolóval kívánta összekötni a két erőforrást. A technológia lényege, hogy a két elem között nem súrlódás, hanem mechanikus illeszkedés, összekapcsolódás viszi át a hajtóerőt.
Fremau fejében már tisztán megvoltak a vázlatok – eljött az ideje, hogy megépítsen egy működő prototípust. Karácsonykor szórakozottan figyelte, ahogy kisfia az ajándékba kapott Lego Technic készlettel játszik, és rájött, hogy a megoldás ott van a szeme előtt. Az ünnepeket lázas munkával töltötte: megvásárolta a szükséges elemeket, és elkezdte összeépíteni a szerkezetet. Persze nem volt ilyen egyszerű a folyamat: fúrni, vágni, ragasztani kellett az elemeket. A különböző erőátviteli módozatok próbálgatása közben olyan vadonatúj lehetőségekre is fény derült, amire korábban nem is gondolt volna. Mintegy húsz munkaórát vett igénybe a működő prototípus megépítése, és amikor elkészült, bemutatta a szerkezetet a projekt vezetőinek. „Körbejárták, megfogdosták, majd annyit mondtak: ha legóból meg tudjuk csinálni, a valóságban is működni fog” – emlékezett vissza a történelmi pillanatra Nicolas Fremau.
Így is lett. Ma a Cliótól a Mégane-ig, a Capturtől az Arkanáig folyamatosan bővülő palettán találkozhatunk a Renault innovatív hajtásláncaival: a városi használat időtartamának 80 százalékában tisztán elektromos üzemre képes, akár 40 százalékkal takarékosabb E-TECH Hybriddel, vagy az egy feltöltéssel 65 kilométernyi emissziómentes közlekedésre alkalmas E-TECH Plug-in Hybriddel. Ha pedig a technológia működéséről kérdeznek ismerőseink, válaszoljuk csak ezt: ó, hát az gyerekjáték…
