Mindenben jobb a legendánál
Amikor a Nissan 2010-ben bemutatta az eredeti Juke-ot, senki nem lehetett egészen biztos abban, hogy komolyan gondolják. Az autó gömbölyded testét éles törésvonalak tagolták, a fényszórók nem ott voltak, ahol megszoktuk őket, a padlókonzol egy motorkerékpár benzintankját mintázta, a színvilág pedig fiatalosabb volt, mint bármi a piacon. És különben is: mi az a városi szabadidőjármű, és kinek kell ilyen?
Elődje nemcsak műfajt teremtett, de egyedi stílusával életciklusa végéig a piac egyik legkarakteresebb, leglátványosabb tagja maradt. Az új Nissan Juke-nak magasra tett lécet kellett megugrania, ám végül ennél is többet ért el. Lássuk, miben tud többet legendává vált ősénél a jelenleg kapható modell.
Ma már tudjuk, mi az, és azt is tudjuk, kinek kell: mindenkinek. A tíz évvel ezelőtt gyakorlatilag nem létező szegmensben ma kéttucatnyinál is többen tolakodnak az elsőségért, az elvárások és a színvonal évről évre, hónapról hónapra magasabb. A Nissan versenytársainak persze könnyebb dolguk van, hiszen új típusaikat senki nem fogja egy ikonikus elődhöz mérni. Az új Juke beharangozásakor azonban rögtön két részre szakadt a közönség: voltak, akik valami egyszerűbb, visszafogottabb utódot szerettek volna, de legalább ennyien fejezték ki aggodalmukat amiatt, hogy elveszíti karakterét a szegmens talán egyetlen igazán különleges modellje.
Most, másfél évvel a Juke világpremierje, és egy évvel a piaci bevezetése után már tudjuk, hogy a Nissan mindkét tábor igényeit kielégítette. Az új modell megőrizte az előd főbb stíluselemeit – az agresszív övvonalat, az izmos fart, a rejtett hátsó kilincseket és persze a hatalmas, kerek fényszórókat –, ugyanakkor visszafogottabban dolgozta ki a leginkább megosztó formai elemeket: az első helyzetjelző fényeket és a hátsó lámpatestet. Az új generáció pont annyira maradt Juke, hogy az előd hívei is szeressék, és pont annyira új, hogy potenciálisan szélesebb vevőkört hódítson meg, ami persze nem lesz egyszerű – elődje tíz év alatt egymillió példányban talált gazdára.
A külső persze csak egy (bár az egyik legfontosabb) a vásárlást támogató szempontok közül. Az új Juke azonban praktikusabb, kényelmesebb, tágasabb, okosabb, tisztább és persze biztonságosabb is elődjénél.
Kezdjük a méreteknél: a Juke minden irányban megnőtt, de a legfontosabb, hogy tengelytávja 100 mm-t meghaladóan gyarapodott. Az eredmény: a Juke hátul is kényelmes helyet kínál felnőttek számára, a lábtér jelentősen nőtt, és a fejnek is több hely jut, még ha a változás nem is olyan lenyűgöző, mint hosszában. A csomagtartó egy teljes kategóriányit nőtt: a több szinten behelyezhető padlót legalsó állásába süllyesztve 422 litert kapunk!
A valamivel mélyebben ülő vezető a vékonyabb A oszlopoknak és a lejjebb szerelt külső tükröknek köszönhetően remek kilátásnak örvendhet, az immár mélységében is állítható kormány pedig tökéletes üléshelyzet kialakítását teszi lehetővé – mit nem adtunk volna ezért az eredeti Juke-ban! És ez még nem minden: a legmagasabb felszereltségi szinteken a sportautókból ismert Alcantara borítja a műszerfalat, a padlókonzol oldalát és az ülések szélét, ami ugyanúgy a prémiumkategóriák hangulatát idézi, mint a szellőzőrostélyok állítására szolgáló tekerentyű finom működése.
Harmonikusabb dizájn, tágasabb és jobb minőségű belső tér – az újonc eddig fölényesen vezet a korábbi sztárral szemben. Mi a helyzet a felszereltséggel? Tolatókamera és 360 fokos panorámanézet, 8 colos érintőképernyő, okostelefon-integráció, a távolból vezérelhető funkciók, és piactól függően akár fejlett önvezető képességek ejtik bámulatba a vezetőt. A Juke nemcsak a sebességet és a követési távolságot tudja tartani, de a sávon belül elfoglalt helyzetét is – mindezt nem egy felső kategóriás limuzin, hanem egy életvidám, könnyen vezethető, kívül-belül fiatalos színekbe bújtatható kisautó nyújtja az ügyfeleknek.
Ami a biztonságot illeti, teljes az egyetértés az eredeti és az új Juke között: mindkettő maximális, ötcsillagos értékelést kapott az Euro NCAP tesztjén. Más kérdés, hogy ma már nagyságrendekkel szigorúbbak a feltételek, így a második generációs modell abszolút értelemben véve sokkal hatékonyabban védi utasait és a közlekedés többi résztvevőjét, mint elődje.
Az egyliteres, 114 lóerős turbómotor természetesen nem teszi versenyautóvá a Juke-ot, de a modell vezethetősége és főleg rugózási kényelme is nagyságrendekkel javult a generációváltással. A vezető figyelmét nem vonja el feleslegesen olyan átgondolatlan megoldásokkal, mint az érintőképernyős menürendszer mélyére süllyesztett klímaszabályozó funkciók: a Juke utasai különálló, hagyományos kezelőszervekkel vezérelhetik a légkondicionálót, ami átgondolt, alapos fejlesztésről tanúskodik.
Mindent összevetve: míg az első Juke hallatlan sikeréhez bőven elegendő volt a varázslatos formaterv, utódja minden más téren bepótolta az imádni való előd hiányosságait, és még a stílusából is átmentett egy nagy adagot az új évtizedre. És ha még a 218 lóerős Juke Nismo RS méltó utódja is megszületne… de az talán már tényleg túl sok volna a jóból.