Szupergyors ősökből születhetnek új MG-k

Szupergyors ősökből születhetnek új MG-k

hirdetés
mg modellek keszletrol kedvezmennyel
Két különösen izgalmas koncepciójárművet leplezett le az MG, amelyek a márka motorsport-történelmének aranykorába repítenek vissza. Az egyikből akár szériamodell is válhat.
A Goodwood Festival of Speed, azaz a goodwoodi sebességfesztivál ma már kortól és nemzetiségtől függetlenül ünnepel mindent, ami az autósporthoz köthető. Eredetileg azonban kifejezetten a brit motorsport ünnepének szánták, és ezt remek érzékkel lovagolják meg a szigetországból származó autógyártók és márkák, így az MG Motor is.

Olyannyira, hogy az idei fesztivál egészét az MG-nek szentelték, az elmaradhatatlan autós szobortól kezdve a rendezvényt megnyitó felvonulásig, ahol a házigazda, Richmond hercege nagyapja egykori MG C-Type versenyautójával haladt az élen. Ezek látványos és fontos gesztusok, hozzájárulnak a márka presztízsének megerősítéséhez, de egy pillanatig se gondoljuk, hogy az MG Motor újkori menedzsmentje beérte ennyivel: két olyan tanulmányautót is elhoztak a világ egyik legkülönlegesebb autós rendezvényére, amelyeknek méltán jártak csodájára a látogatók, és a világsajtó.
A két autó közös jellemzője, hogy az MG dicsőséges motorsport-történelmének egy-egy fontos és sikeres momentumához nyúlnak vissza, modern formában értelmezve újra az egykori versenyautókat.
A kettő közül kétségtelenül az EXE181 a fantasztikusabb – szó szerint, hiszen inkább tűnik áramlástani makettnek, mint autónak. Ez azonban így helyes, hiszen példaképe, az 1957-ben szenzációvá vált MG EX181 maga is rendkívül áramvonalas volt – nem is lehetett más, hiszen azzal a kifejezett céllal született, hogy saját méretosztályában megdöntse a szárazföldi sebességi világrekordot. Erre 1957-ben sor is került, amikor Sir Stirling Moss versenyzőlegenda 395,31 km/óra sebességet ért el a bonneville-i sós síkságon, a kiszáradt tómederben.
A korabeli közönség által csak üvöltő esőcseppként (Roaring Raindrop) emlegetett EX181 hajtását egy sorozatgyártású (!), másfél literes MG motorra bízták. A felül fekvő kettős vezérműtengellyel szerelt sportmotorból dupla porlasztó és kompresszor segítségével lenyűgöző 294 lóerőt csikartak ki – ez 190 lóerő feletti fajlagos teljesítményt jelent, amire ma olyan hipersportautók képesek, mint a Ferrari SF90 Stradale vagy a Bugatti Chiron.
Két évvel később a motort 1489 cm3-ről 1506 cm3-esre alakították át, a teljesítménye meghaladta a 304 lóerőt. Pilótának ezúttal az amerikai Phil Hillt kérték fel, aki 410,15 km/órával száguldott az autóval – a mai napig nem született ennél gyorsabb MG.
Az MG Motor londoni stúdiójában tervezett EXE181 le sem tagadhatná ihletadó forrását: széles és lapos, pilótája középen, egy keskeny buborék alatt foglal helyet, a hatalmas első plexiburkolat a futómű elemeit is láttatja. A kék-fehér fényezés az egykori világcsúcs helyszínét – a sós síkság talaját és a vakító sivatagi égboltot – idézi, a 0,181-es közegellenállási együttható rendkívül kedvező, a hálózatba kapcsolt kezelőfelület pedig megfelel a modern kor követelményeinek. Hogy az MG épít-e valaha ismét sebességrekorder autót, nem tudjuk – de ha igen, a tisztán elektromos EXE181 gyönyörűséges kiindulási alapot adhat hozzá.
Sokkal több esélye van a megvalósulásra a Cyber GTS tanulmányautónak, amely tulajdonképpen a Cyberster kemény tetős verziója. Bármennyire könnyű a Cyberster hatása alá kerülni, egy kupénak sokkal jobbak az esélyei a piacon – különösen, ha tudjuk, hogy minden idők egyik legsikeresebb MG versenyautója állt modellt a megalkotásához!


Az 1960-as évek végén az MGC GTS Sebring a márka legkiválóbb eredményét érte el az azonos nevű, 12 órás versenyen: egyetlen sorozatgyártású modellen alapuló versenyautó sem volt gyorsabb nála, ezzel saját géposztályában harmadikként, összesítettben a tizedik helyen végzett 1968-ban. Az MGC GTS Sebringből mindössze hat példány készült, az acél központi vázra alumíniumból megformált karosszériaidomokkal.
A 2,9 literes, soros hathengeres motor hozzávetőlegesen 223 lóerőt adott le, a váltó négyfokozatú manuális egység volt. A maga idejében ez egyáltalán nem számított rossznak, ma viszont egyenesen az élvonalba tartozna a Cyber GTS, ha megvalósulna – szigorúan hátsókerék-hajtással, ha kérhetjük, és persze ebben a vadító British Racing Green (brit versenyzöld) színben.

Képek forrása: MG, www.mg.co.uk, Tom Wood / RM Sotheby’s