Sportautó, amely méltó régi nagy híréhez

Sportautó, amely méltó régi nagy híréhez

hirdetés
Az MG egykoron hiteles sportmárkaként szerzett magának nevet. A Cyberster ezt a hagyományt hivatott feléleszteni, és az első tapasztalatok alapján sikerrel is járt.
Egyetlen más országban sincs akkora, máig élő hagyománya a nyitott sportautóknak, mint az Egyesült Királyságban. Nem véletlen, hogy a műfajban épp egy angol – pontosabban exangol – márka, az MG Motor rukkolt elő egy vadonatúj modellel: az MG Cyberster ugyan elektromos hajtásával és felfelé nyíló ajtajaival alaposan eltávolodott az egykori puritán, minimalista roadsterektől, ám ugyanez igaz a szegmens többi képviselőjére is. Az sem véletlen, hogy elsőként a brit szaksajtónak nyílt lehetősége kipróbálni a Cyberstert. És bár bízunk benne, hogy hamarosan magunk is beülhetünk az év egyik legizgalmasabb újdonságába, úgy véljük, nem árt, ha előzetesként megosztjuk olvasóinkkal, mit gondoltak a roadsterek műfajában otthonosan mozgó újságírók az MG sportkocsijáról. Az alábbiakban a vezető brit szaklapok: az Auto Trader, az EVO, a Top Gear, az Autocar és társaik első benyomásaiból szemezgetünk.
Ebből a szempontból a dizájn a legkevésbé érdekes: vagy tetszik valakinek, vagy… vagy valami nagy baj van az ízlésével. A Cyberster arányai egészen pontosan idézik a hetvenes évek sportautóit, ami nem véletlen, hiszen valódi szerelemgyerekről van szó, amelyet saját szabadidejükben kezdtek tervezni még 2017-ben az MG anyavállalata, a SAIC londoni stúdiójában dolgozó dizájnerek. A tető felhúzva harmonikus ívben feszül az utastér fölé, és bár a motorosan mozgatható, felfelé nyíló ajtó erős túlzás, ráadásul lassan is mozog (de legalább biztonságos), egyáltalán nem bontja meg az autó stílusát.
Az utastérben kiváló minőségű, esztétikus és kényelmes ülések várnak, még ha egy cseppet magasabban is ülünk, mint egy sportautótól várnánk. A kormánykerék jó fogású, a mögötte húzódó három digitális képernyő (és a középkonzolon a negyedik) viszont megosztotta a közönséget: volt, akit lenyűgözött, mások túl soknak találták mindazt az információt, amit az autó igyekszik gazdájával megosztani. A csomagtartó még nyitott tetővel is tágas, ráadásul az ülések mögé is pakolhatunk – sok kicsi táskával azonban többre megyünk, mint egy nagy bőrönddel.
Egy sportautónál a persze a vezethetőség a lényeg, és ebben a kérdésben meglehetősen eltérőek voltak a vélemények. Abban mindenki egyetértett, hogy civilizált tempónál kifejezetten kényelmes, kifinomult az autó viselkedése. Az akkumulátor tömege miatt természetesen a Cyberster eleve nem lehet olyan könnyed, mint az MG márka régi, legendás típusai, ezt azonban rendkívüli kiegyensúlyozottsággal és stabilitással ellensúlyozza.

A véleménykülönbségek nagyobb sebességnél jelentkeztek: aki kemény sportautóra számított, annak némi csalódást okozott a Cyberster, aki viszont nagy teljesítményű, kényelmesen rugózó gran turismóként tekintett rá, azt váratlanul pontos vezethetőséggel és szórakoztató kanyarvételi jellemzőkkel lepte meg.
A többség harmonikusabbnak találta az egy villanymotoros, hátsókerék-hajtású verziót, ami jó hír, hiszen ez várhatóan jóval olcsóbb és érezhetően takarékosabb lesz, amikor az autó végre megjelenik a piacokon. Ráadásul még csak nagy kompromisszumot sem kell kötni a teljesítmény terén, hiszen 224 kW-ot (305 LE) bocsát pilótája rendelkezésére – igaz, ez papíron eltörpül a dupla motoros Cbyerster GT 400 kW-os (544 LE) teljesítménye mellett.
Vannak autók, melyeknek nehéz megindokolni a létezését. A fentiek alapján az MG Cyberster nem ilyen: ha nem is műfajteremtő, de tartja a lépést a kategória legjobbjaival, az pedig, hogy lenyitott tetővel a madarak csicsergésében gyönyörködhetünk, olyan ajándék, amit csak egy elektromos roadstertől – olyat pedig csak az MG-től – kaphatunk meg.