Nem túl erős, nem túl gyors, mégis évtizedek óta az egyik legjobb elérhető szórakozás négy keréken. Ez a Mazda MX-5, egy kultikus kétüléses roadster Japánból, ami egyre csak tökéletesebbé érett az idővel.
Vajon mi a titka? Mitől olyan varázslatos? A válasz az egyszerűségből gyúrt különc vidámság. A Mazda MX-5 már születése idején, a nyolcvanas évek végén az osztály bohócának készült.
Mindannyian emlékszünk erre a karakterre. Teljesítménye nem kiemelkedő, erőből senkit sem nyom le, sosem volt osztályelső. Mégis, a stílusa, a megjelenése, a mindent felülíró életigenlése örökké emlékezetessé teszi, poénjait még évtizedek múlva is emlegetjük.
Mindannyian emlékszünk erre a karakterre. Teljesítménye nem kiemelkedő, erőből senkit sem nyom le, sosem volt osztályelső. Mégis, a stílusa, a megjelenése, a mindent felülíró életigenlése örökké emlékezetessé teszi, poénjait még évtizedek múlva is emlegetjük.
Ugyanez a jellem négy keréken a Mazda MX-5. Ha alkatrészeit külön vesszük sorra, szinte semmi különöset nem találunk. Műszaki alapjai hétköznapiak, sehol egy 22 colos kerék, egy V8-as duplaturbós motor, trükkös összkerékkormányzás.
Viszont hozza az autózás zsigeri lényegét, ami minden érzékünkre hat. Ebbe a típusba sikerült a Mazdának belesűrítenie az angol sportautók tökéletesre csiszolt örökségét. Apró, könnyű, 1,1 tonnás karosszéria, egy pörgős szívómotor, közvetlen kormány, pontos váltó, hátsókerék-hajtás, és a végtelen napos ég a fejünk felett.
Mára annyit puhult a japánok makacs hozzáállása az eredeti recepthez, hogy van keménytetős targa kivitel, az eredetinél zártabb utastérrel. Igaz, ennél is addig csiszolták, reszelték a technikát, hogy a plusz tömeg semmit se csorbítson a vezethetőségen. Ez lett a Mazda MX-5 RF (Retractable Fastback), ami tulajdonképpen minden téren csak hozzátett az alapelgondoláshoz. Egy igazi arany középút, fix, zártabb utasteret adó C oszloppal, kemény, 13 másodperc alatt eltüntethető targatetővel.
Ezzel az átalakítással a 3,9 méter hosszú forma egy erőteljes púpot kapott, ezt a megfelelő szögből nézve a klasszikus targák világa köszön vissza. Komoly agresszív, légies, álló helyben is markolja az utat, elszántan kapaszkodik, de ahogy sétálunk mellette, és változik a nézőpont, erősödik a játékautós benyomás.
Igen, a Mazda MX-5 sosem veszi komolyan magát, úgy játszik Jaguart, Ferrarit az utca népe felé, hogy cseppet sem tűnik erőltetett paródiának. Nem, ő a nagyfiúk mellett a vicces srác, az osztály bohóca.
Azért az utastér jelzi, hogy szó sincs szemfényvesztésről. Amit tud az autó, azt profin tudja, és ha a vezetési élményről van szó, akkor nem tűri a viccet. Mindent ennek rendeltek alá, és ezt már a beszállás során érzi az ember. A becsípődött derekat jobb kimozgatni, mielőtt beülünk a többi autóhoz mérten repülő szőnyegnek tűnő, alacsony vezetőhelyre. Szűk, gyűszűnyi tér, ami 190 centiméteres magassággal már korlátozottan élvezhető, zárva pedig a vászontetőnél 1,5 centiméterrel alacsonyabb mennyezet készteti biccentésre a magasra nőtteket. A Mazdától megszokottan jó az összeszerelés minősége. Nincsenek zörgő elemek, a kapcsolók finoman működnek.
A Recaro sportülések magabiztosan markolják a hátunkat, tartanak a húzós kanyarokban, és segítenek abban is, hogy érezzük, merre jár az autó fara a miénkhez képest. Mert ez egy fontos információ a Mazda MX-5 volánja mögött, főleg kikapcsolt menetstabilizáló elektronikával.
A kormány remek fogású, a váltó egy arasznyira tőle, az összbenyomás kellően sportos, a műszerfal fő helyét a méretes fordulatszámmérő kapta meg, balra tőle pedig már nyomul a digitális kor, analóg mutatók helyett egy LCD képernyőn kapjuk meg a legfontosabb információkat. A színes képernyőn követhetjük a tető átalakulását, de a korlátozó közúti jelzőtáblákat is visszajelzi.
Remélhetőleg a Mazda MX-5 marad ilyen a későbbiekben is, ide tényleg nem kell a 7 colos központi kijelzőnél nagyobb, és a rengeteg online funkciót is kihagyhatják a következő generációnál. Ebben az autóban ugyanis a precíz váltóval, közvetlen kormánnyal van elfoglalva a sofőr, az utas pedig a kapaszkodással, aki képernyőt nyomkod a Mazda MX-5 RF-ben ülve, az valamit rosszul csinál.
Ugyanez igaz a felesleges kacatokra. Azoknak ugyanis nincs hely, hagyományos kesztyűtartót nem találunk, legfontosabb holmijainkat a két ülés között található, zárható rekeszbe rejthetjük, a pénztárca-mobil kombónál többel nem ajánlott útnak indulni.
Ennél nagyobb holmikat a 130 literes csomagtartóba passzírozhatunk, aminek nagy előnye, hogy zárt tetővel sem csorbul a mérete. Így kisebb bevásárlás után indulhat a Transformers-előadás az elemekre bomolva bezáródó tetővel, a szatyrokat nem fogja összepasszírozni a mechanika.
Boltba egy Mazda MX-5-tel? Igen, ennek az autónak nagy előnye, hogy tényleg minden kanyar egy újabb lehetőség a bolondozásra. Az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futómű kellő komfortot kínál a hétköznapokon, de elég feszes ahhoz, hogy sportosan forduljunk a kocsival. Kormányzása direkt, 10,4 méter elég megfordulni egy íven.
A rövid úton járó gázpedálra elég egy pöccintés, és az önzáró differenciálzár alacsony fokozatban már teszi is a dolgát, enyhe kormányszöggel is nagyot fordul az autó, ahogy a két abroncs azonos fordulattal kezdi nyalni az aszfaltot.
Mivel emberi a gumiméret és kurta a tengelytáv, ehhez a mutatványhoz nem kell tengernyi nyomaték. A 2018-as frissítéskor 160 lóerőről 184 lóerőre izmosított kétliteres, négyhengeres benzines tökéletes játszótárs, 205 Nm nyomatéka viccesen kevés a feltöltött motorok korában, de cserébe az ilyen helyzetekben rendkívül élénk, és megadja a tiporva haladás élményét.
Nyugodtan koppanhat a padlón a gázpedál, az autó csak rázza magát, mint a botot rángató eb, és játékosan tör előre. Morog, prüszköl, de ez nem fenyegető jelzés, inkább csak felhívás a mókára, arra sarkall, hogy találjunk még egy szűk kanyart. Vagy egymás után ötvenkét darabot, mert ez megunhatatlan!
Mert nincs még egy ilyen mechanikus alapon működő gép, ami alacsony sebességtartományban is enged csúszkálva, íveket keresve élvezni a volánforgatás felhőtlen élményét.
Ez nem holmi puhára sajtolt, vattával kitömött, szilentekkel agyontompított szimuláció. A mindössze 40 milliméteres úton járó, határozott erőt igénylő váltó felől dől a hőség, a kar állandó rezgő táncolással jelzi az alkatrészek szakadatlan robotját.
Hiába a kemény, zárt tető, a külvilág minden zaja jutalom, mert ebbe az autóba ez kell. A hajat tépő szél, a dühösen zörgő, 7500-as maximális fordulatszám felé vágtázó motor, a kerékívben pattogó apró kavicsok, az enyhe faroláskor felsikító gumik.
Amiket akár nyugodtan elfüstölhetünk, hiszen a 205/45 R17-es méret abszolút átlagos, így cseréjük nem jelent több százezer forintos befektetést.
Ahogy a benzinkútnál sem kell vagyonokat elköltenünk. Liter/örömautózás arányban a Mazda MX-5 fogyasztása a legjobb a világon, de a valódi mérés szerint sincs ok a panaszra. Ha kisajtoljuk belőle mind a 184 lóerőt, akkor is a 9-10 l/100 kilométeres tartományban marad az átlagfogyasztás.
Ehhez hasonló konstrukció nincs még egy az autópiacon, a Toyota GT86 állt hozzá közel, de (egyelőre) annak a japán kupénak is megszűnt a forgalmazása. Így jelenleg a kilencmillió forinttól elérhető Mazda MX-5 a legolcsóbb kétüléses roadster az új autók piacán.
A nagyobb komfortot adó RF-karosszériával 11.276.900 forinttól indul az árlista a gyengébb, 1,5 literes, 134 lóerős motorral, de 12.434.900 forintért már az erősebb, kétliteres, 184 lóerős teljesítményét élvezhetjük, és ennyiért tulajdonképpen mindent megkapunk, amit a típus csak adhat.
Ez pedig örömautózás szempontjából jóval több, mint amit hasonló alkatrészekből, ilyen áron bármelyik gyártó összerakott az elmúlt harminc évben. Remélhetőleg marad ez a recept, és a villanyautók felé tartó, változó világ meghagyja nekünk a visszafogott száguldás utolsó, vidám képviselőjét, az osztály bohócát.
A nagyobb komfortot adó RF-karosszériával 11.276.900 forinttól indul az árlista a gyengébb, 1,5 literes, 134 lóerős motorral, de 12.434.900 forintért már az erősebb, kétliteres, 184 lóerős teljesítményét élvezhetjük, és ennyiért tulajdonképpen mindent megkapunk, amit a típus csak adhat.
Ez pedig örömautózás szempontjából jóval több, mint amit hasonló alkatrészekből, ilyen áron bármelyik gyártó összerakott az elmúlt harminc évben. Remélhetőleg marad ez a recept, és a villanyautók felé tartó, változó világ meghagyja nekünk a visszafogott száguldás utolsó, vidám képviselőjét, az osztály bohócát.
