A Mazda MX-5 túlzás nélkül legenda, a modern autóipar meghatározó típusa, és az MX-30 is formabontó, műfajteremtő modellként gazdagítja a piacot. De honnan ered, és mit képvisel ez a két betű – és főleg, milyen szellemi előfutárai voltak ennek a két forradalmi típusnak?
Az autóipar – különösen Európán kívül – valamiért rajong a betűszavakért. Az autós embert körülveszik a kettő, három vagy annál is több betűből álló rövidítések. Ezek egy részét nehéz megfejteni, másokat annál egyszerűbb. Az utóbbiakhoz tartozik az MX – az első betű a Mazda, a második pedig az experimental (azaz kísérleti) kifejezés rövidítése. Az MX-5 mindenki által ismert, Guinness-rekorder roadster, amelynek névrokona, az MX-30 innovatív szerkezetű, anyaghasználatú és hajtásláncú elektromos crossoverként hívja fel magára a figyelmet. Mindkettő egy-egy merész kísérlet eredményeként született meg, amelyekben a Mazda mérnökei és formatervezői az iparág bevett normáit, a sablonos gondolkodást félresöpörve igyekeztek valami jobbat, célszerűbbet, hatékonyabbat, élvezetesebbet alkotni.
Az első Mazda, amely az MX nevet viselte, egy minden részletében formabontó, messze előretekintő sportautó volt: az MX-81 Aria, amelyet születésének negyvenedik évfordulóján teljes körűenfelújított a gyár. Innen aztán nem volt megállás: gyors egymásutánban érkeztek a MX-ek, amelyek közös jellemzője az volt, hogy semmi közös nem volt bennük – hiszen mindegyik egy-egy vadonatúj irányt igyekezett felderíteni, ellenőrizni merész elképzelések, jövőbe vezető álmok megvalósíthatóságát.
Az 1983-as MX-02 például minden volt, csak sportos nem. Az ötajtós családi modell sík oldalfalaival, szűken illesztett fényszóróival, burkolt hátsó kerekeivel, szokatlan külső tükreivel kifejezetten áramvonalas volt. Az utazást hatalmas ablakfelületek tették kellemessé, a vezető dolgát hátsókerék-kormányzással és az adatokat a szélvédőre vetítő head-up kijelzővel könnyítette meg a konstrukció – ezek a technológiák negyven évvel ezelőtt az űrkutatás témakörébe tartoztak.
Az 1983-as MX-02 például minden volt, csak sportos nem. Az ötajtós családi modell sík oldalfalaival, szűken illesztett fényszóróival, burkolt hátsó kerekeivel, szokatlan külső tükreivel kifejezetten áramvonalas volt. Az utazást hatalmas ablakfelületek tették kellemessé, a vezető dolgát hátsókerék-kormányzással és az adatokat a szélvédőre vetítő head-up kijelzővel könnyítette meg a konstrukció – ezek a technológiák negyven évvel ezelőtt az űrkutatás témakörébe tartoztak.
A két évvel később érkező Mazda MX-03 nem a takarékosság, hanem a menetdinamika javítására használta fel optimalizált aerodinamikáját (a karosszéria közegellenállási együtthatója 0,25 volt, ami még ma is kiváló értéknek számít). Hajtását mi másra bízták volna, mint egy Wankel-motorra, amely háromtárcsás konfigurációjának köszönhetően 315 lóerőt adott le. A head-up kijelző és a négy kormányzott kerék innen sem hiányzott, a vezető a repülőgépek világát idéző ökörszarvkormánnyal irányította (volna) az elegáns sportkupét.
Ha ezeket az autókat el is tudta helyezni a korabeli közönség a nagy autópiaci mátrixban, az 1987-es MX-04 értelmezése annál nehezebb feladatnak bizonyult. Az orrmotoros, hátsókerék-hajtású prototípushoz ugyanis két, cserélhető karosszériát tervezett a Mazda: az egyikkel üvegkupolás kupét kaptunk, a másikkal pedig egy minimalista roadstert. Csak a beavatottak tudták, hogy a Mazda ekkor már dolgozott azon a típuson, amely végül 1989-ben mutatkozott be, hogy a világ egyik legkívánatosabb betűszavává tegye az MX típusjelzést.
A Mazda MX-5 után további, a maguk nemében ugyancsak formabontó szériamodellek is viselték az MX nevet: az MX-3 kupé szokatlanul jó helykihasználásával és a világ legkisebb V6-os motorjával hívta fel magára a figyelmet, míg az MX-6 nagy méretű túraautóként kényeztette a Mazda ügyfeleit. Ezután az MX tett egy kitérőt a motorsport világába, ám a V10-es motorral hajtott Mazda MXR-01 ugyanúgy a sportpolitikának esett áldozatul, mint sikeres elődje, a Wankel-motoros Mazda 787B: a sportautó-világbajnokság feloszlásával a Mazda reményei is szertefoszlottak, hogy rövid távon megismételje 1991-es Le Mans-i diadalát.
A Mazda MX-5 után további, a maguk nemében ugyancsak formabontó szériamodellek is viselték az MX nevet: az MX-3 kupé szokatlanul jó helykihasználásával és a világ legkisebb V6-os motorjával hívta fel magára a figyelmet, míg az MX-6 nagy méretű túraautóként kényeztette a Mazda ügyfeleit. Ezután az MX tett egy kitérőt a motorsport világába, ám a V10-es motorral hajtott Mazda MXR-01 ugyanúgy a sportpolitikának esett áldozatul, mint sikeres elődje, a Wankel-motoros Mazda 787B: a sportautó-világbajnokság feloszlásával a Mazda reményei is szertefoszlottak, hogy rövid távon megismételje 1991-es Le Mans-i diadalát.
A 21. században fordulat következett be a Mazda MX prototípusok sorsában: míg korábban legfeljebb gondolatébresztőként tekinthettünk rájuk, a kísérleti modellek új generációi mind egy-egy későbbi szériamodell közvetlen előfutárának bizonyultak. A sort a 2001-es MX-Sport Tourer indította, amely kívánatos és izgalmas valamiként tálalta a buszlimuzin műfaját. Hasonló küldetést teljesített a 2004-es Mazda MX-Flexa is – a két tanulmány szintéziséből született meg végül a Mazda 5 egyterű.
A két kísérleti utazójármű között a Mazdának volt ideje bemutatni az MX-Sport Runabout (2002) tanulmányt, majd az MX-Sportif (2003) koncepciót: az előbbi később Mazda2, az utóbbi Mazda3 néven került forgalomba. Mindkét szériamodell radikálisan eltávolodott elődeitől, a Demiótól, illetve a 323-astól. Aztán ott volt a Mazda MX-MicroSport 2004-ben, majd 2005-ben érkezett a valódi fordulatot hozó MX-Crossport.
Az RX-8 sportautó emelt hasú átirata egy vadonatúj szegmenst vetített előre, a később ebből kibontakozó Mazda CX-7 pedig napjaink sportos Mazda-szabadidőjárműveinek közös őseként írt történelmet – ebben a sorozatban persze az X már a crossover szóra utal.
Az RX-8 sportautó emelt hasú átirata egy vadonatúj szegmenst vetített előre, a később ebből kibontakozó Mazda CX-7 pedig napjaink sportos Mazda-szabadidőjárműveinek közös őseként írt történelmet – ebben a sorozatban persze az X már a crossover szóra utal.
Ha így nézzük, két vérvonal metszetében született meg az MX-30, amely legalább olyan intenzíven épít a márka jelentős szabadidőjármű-hagyományaira, mint amennyire letéteményese a Mazda kísérletező hagyatékának. Különösen igaz ez az idén forgalomba kerülő, Wankel-motoros hatótávolság-növelővel szerelt modellváltozatra, amely nem csak nevében, de technológiájában is egy fontos legendát örökít át az utókornak.
