citroen-c3

A legfranciább gombóc története

hirdetés
Mint megannyi fagylaltgombóc – szakadt fel az újságírókból a kiáltás 2001-ben, a Citroën C3 franciaországi világpremierjén. És valóban: félgömbként megformált karosszériájával és vidám pasztellárnyalataival a frissen bemutatott kisautó mindenre emlékeztetett, csak komoly gépkocsira nem. Pont ez volt a lényeg: miközben a versenytársak azon igyekeztek, hogy zászlóshajóik karakterét minél részletgazdagabban sűrítsék bele egy négy méter alatti karosszériába, a Citroën fricskát mutatott mindenkinek, és épített egy rendkívül jókedvű autót. A C3 persze nemcsak bájos volt, hanem tágas, könnyű, erős és gazdagon felszerelt is – nem csoda, hogy ledöntötte a lábáról a piacot.
Ma, négy és fél millió autóval és tizenkilenc évvel később ugyanolyan élénken él a C3 hagyatéka, még ha a modell át is alakult időközben. Egy valami azonban nem változott: a típus lankadatlan népszerűsége, amelyet persze a kiváló alapötleten túl annak is köszönhetett, hogy képes volt folyamatosan megújulni, kibővülni, innovatív elképzelésekkel gazdagítani saját magát.
Az egész történet az 1998-as Citroën C3 Lumiere tanulmányautóval vette kezdetét, amely hatalmas üvegfelületeivel, eltúlzott íveivel – utólag már tudjuk – a későbbi szériamodell szeretetteljes karikatúrája volt. Személyiségét két embernek, a márka formai megújulását az ezredfordulótól fogva irányító Jean-Pierre Plouénak, valamint a független zseni Donato Cocónak köszönhette. A nyomokban 2CV-t, azaz Kacsát is tartalmazó dizájn a szériagyártásra letisztult, összeszedettebbé vált, anélkül, hogy ez a kreativitása, eredetisége rovására ment volna. A Citroën persze nem tett fel mindent egy lapra: a C3 műszakilag is előremutató konstrukció volt. Modern, multiplex rendszerű elektromos hálózata olyan funkciók beépítését tette lehetővé, amelyekkel a kisautók vevői korábban nem találkozhattak.
A C3 önmagában is üdítő színfolt volt a városi kisautók szürke palettáján, ám ezzel nem érte be a Citroën: olyan különleges variánsokat származtatott az alapmodellből, mint a szabadidőjárművek népszerűségét megelőlegező X-TR terepvariáns, amely integrált tetősínekkel és robusztus koptatóelemekkel támogatta a szabadidős tevékenységeket, vagy mint a C3 Pluriel, amely egyszerre volt kabrió, ferdehátú és pickup, a felhasználó kedve szerint.
Ezt a trendet folytatta a második generációs modell, amely műszaki és formai szempontból egyaránt az úttörő előd örökségét folytatta. A bevált motorok választékát új erőforrásokkal egészítették ki, a buborékforma megmaradt, de az autó szélesebb és hosszabb lett. A digitális műszeregység analóg elemekkel bővült ki, a karosszériaválaszték pedig egy elképesztően tágas, szellős és sokoldalú kisbusszal, a C3 Picassóval bővült. Ezt ugyanaz a tervezőpáros álmodta meg, mint az eredeti C3-ast, és kiváló alternatívát jelentett azoknak a családoknak, akik elsősorban városi használatra kerestek hiperpraktikus gépkocsit, ugyanakkor időről időre hosszabb utazásokon is használták volna autójukat.
Mire elértünk 2016-hoz és a harmadik generációs C3 premierjéhez, a két első széria már három és fél millió példányban talált gazdára. A Citroën termékfejlesztőinek igen magas lécet kellett megugraniuk, de nem estek kétségbe. Miközben az új generációs modell nyomokban emlékeztetett az eredeti gömböcre, laposabb, hosszabb és legfőképpen modernebb volt annál – hiszen az első C3-ast pontosan az tette különlegessé, hogy előretekintve hatalmasat mert ugrani az ismeretlenbe. A széria alkotói (Cyril Pietton és Jean-Arthur Madelaine vezetésével) a márka legkarakteresebb stíluselemeit felhasználva alkottak olyasvalamit, ami valóban az ügyfelek új generációját szólítja meg.
Ennek eszköze a testreszabhatóság: az a korosztály ugyanis, amely okostelefonjának, tabletjének, számítógépének megjelenését és funkcionalitását teljes mértékben saját ízléséhez igazíthatja, nem fogja jól érezni magát sablonos, tucatszerű környezetben. Ezért a Citroën soha nem látott mértékben variálható autót bocsátott a rendelkezésükre, amely csak a külső megjelenés terén közel száz különböző kombinációt kínál. A változatos árnyalatok, burkolatok, textúrák és színkombinációk között válogatva nem feladat, hanem élmény az egyediség megvalósítása. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a vevők éltek is ezekkel a lehetőségekkel: az eddig eladott egymillió autó kétharmadát (65%) kétszínű fényezéssel rendelték meg. Ennél is nagyobb arányban (68%) kérték az ajtókra illeszthető Airbump-elemeket: ezek hatékonyan óvják azokat a nyitáskor előforduló sérülésektől, ráadásul rettentő jól néznek ki.
Nem tudjuk, egy autó élhet-e kettős életet, a Citroën C3 mindenesetre nem érte be annyival, hogy jópofa, egyedi és szerethető legyen. 2016-ban, az akkor frissen bemutatott, harmadik generációs C3 alapjaira kezdték el fejleszteni a márka vadonatúj rali-versenyautóját. A Citroën C3 WRC 2017-ben debütált, és rögtön az első szezonban két ralin is győzni tudott. Az autó 2019-ben a harmadik helyen zárta a szezont, éremmel búcsúztatva a rali-világbajnokságtól a Citroën márkát.

A sportsikerek mindenképpen felértékelték a Citroën C3-ast; talán ennek is köszönhető, hogy az ügyfelek olcsó kisautó helyett diadalmas bajnokot láttak benne. Erre enged legalábbis következtetni az, hogy tíz autóból négyet kifejezetten gazdag felszereltséggel, fényűző verzióban konfiguráltak a vevők. Nem meglepő, hogy a Citroën C3 jelenleg Európa legnagyobb piacain – így Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban is – dobogós helyen áll kategóriája eladásaiban. Ami pedig a karosszériavariánsokat illeti, a napokban debütál a piac legextravagánsabb városi szabadidőjárműve, a C3 Aircross, amely karakterében és szellemiségében egyaránt méltó arra, hogy a két évtized alatt kisebbfajta legendává vált nevet viselje.