77 éves a Citroën “Kacsa” 2CV

77 éves a Citroën “Kacsa” 2CV

hirdetés
vadonatuj citroen c3 &e-c3
1948 októberében, a Párizsi Autószalonon mutatta be a Citroën a 2CV-t, azaz a “Kacsát”, amelynek szokatlan kinézete sokakat meghökkentett, de mégis, az első naptól kezdve olyan számban érkeztek a megrendelések, hogy szinte azonnal sikermodellé vált. Az évek, az évtizedek igazolták a praktikus modell létjogosultságát, azóta pedig egy igazi oldtimer klasszikussá vált, és máig hatalmas rajongótábora van. Nem véletlen, hogy a Citroën most a legendás 2CV szellemiségét felidéző modellen dolgozik.
A 2CV számos olyan technológiai megoldással rendelkezett, ami a 40-es évek végén még egyedülállónak számított, ilyen volt az elsőkerék-hajtás, a lágy rugózású felfüggesztés, de a kéthengeres, léghűtéses motor is. Az autó egyszerűsége, könnyű kezelhetősége, kényelme és sokoldalúsága miatt gyakorlatilag mindenki kedvence lett. Több mint 40 éven át, 1990-ig (!) gyártották, ez idő alatt 5,1 millió darab talált gazdára.

A 2CV elődje az 1939-ben bemutatott TPV volt (Toute Petite Voiture, azaz „nagyon kicsi autó”), amelyet gyakorlatilag a vidéki Franciaország számára terveztek. Pierre-Jules Boulanger, a Citroën márka akkori vezetője úgy foglalta össze a jármű terveit, hogy egy olyan autó legyen amely “két gazdát kalapban (!), ötven kiló krumplit vagy egy hordó bort képest szállítani, hatvan km/órás végsebességgel, 3 literes fogyasztással”.
Ez az elképzelés az autóiparban alkalmazott első piacfelmérés eredménye volt. A felmérést Franciaország-szerte elvégezték, és az első döntő kérdés úgy hangzott: “Van már autója?”. A válaszok többsége a “nem” volt, és nagy része a vidéki Franciaországból érkezett, olyanoktól, akik nem voltak gazdagok, de szerettek volna olcsó, gazdaságosan üzemeltethető, szállításra is alkalmas autót, amivel bárhova eljuthatnak.
1939-re körülbelül 250 prototípus készült el, melyeket Boulanger személyesen ellenőrzött. Minden alkalommal egy nagy papírzacskóval a kezében jelent meg a Citroën tesztpályáján. A zacskóból egy szalmakalapot vett elő, olyat, amit a gazdák viseltek. Ezt a kalapot vette fel, amikor beszállt az egyes prototípusokba.
Szerinte ugyanis a gazda (a TPV akkori igazi célközönsége) soha nem veszi le a kalapját, és ha nem tud kalappal ki- és beszállni az autóba, akkor az az autó nem jó. Így minden alkalommal, amikor egy kalap leesett, egy TPV-prototípust egyenesen a roncstelepre küldtek.

Körülbelül tizenöt prototípus túlélte, de végül ezeket is megsemmisítették, hogy ne kerüljenek a Párizs felé közeledő német hadsereg kezébe. Viszont legalább három prototípus megmenekült a bontástól, de ezeket csak az 1990-es években találták meg a Ferté Vidame tesztpálya egyik épületének padlásán. Máig épségben őrzik őket a Citroën múzeumában.

A projektet a háború befejezése után folytatták, áttervezték a motort, amely vízhűtéses helyett végül léghűtésés lett, a háromfokozatú sebességváltóból pedig négyfokozatú lett. A motor 375 köbcentis és mindössze 9 lóerős volt, de megfutotta a 65 km/órás végsebességet.

1948-ban a Párizsi Autószalonon Vincent Auriol köztársasági elnök jelenlétében mutatták be a 2CV-t, egyből három példányban. A szaksajtó nem szerette az autót, kritizálták azt is, hogy a kiállított modellek motorját nem nézhették meg, az autók motorházteteje ugyanis zárva volt. Egy évvel később már nyitott motorháztetővel fogadta a közönséget, akik az “esernyő négy keréken” gúnynévvel illették az autót.
A rossz sajtó és a gúnynév ellenére az emberek imádták, gyakorlatilag sorban álltak érte. A gúnynév mellett állítólag először Hollandiában kezdték “kacsának” nevezni, amely aztán rajta ragadt és máig így hívja mindenki.
1949-ben még csak 876 darab készült belőle, de egy évvel később további 6196 példány követte. 1951-ben felfutott a termelés heti száz autóra, év végéig pedig már több mint 16 ezer darabot gyártottak belőle. Ebben az évben bemutatták a dobozos kisáruszállító változatát 2CV Fourgonette néven, majd 1952-ben újabb csúcsot döntött a gyártás: 21 000 darab készült az autóból.
A 375 köbcentis motor gyártását 1960-ban fejezték be, akkortól már 425 köbcentis, 12 lóerős motorral kínálták a Kacsát, 80 km/h végsebességgel.

Népszerűségét csak tovább növelte, hogy 1973-ban átkeltek vele a sivatagon, az első világ körüli autós túra főszereplője volt, és rengeteg filmbe bekerült, sőt, még James Bond is vezette: a Szigorúan bizalmas című 1981-es kémfilmben egy sárga 2CV-vel menekülnek az őket üldöző Peugeot-ok elől.

Rengeteg különkiadás készült belőle, az egyik legsikeresebb a bicolor fényezésű Charleston volt, amely olyan mértékben növelte a modell eladásait, hogy 1990-ig meghosszabbították a gyártását. Az utolsó 2CV 1990. július 27-én gördült le a Citroën portugáliai gyárának összeszerelő szalagjáról.
Xavier Chardon, a Citroën új vezérigazgatója idén decemberben fogja bemutatni, hogyan képzel a márka jövőjét, amelyben újradefiniálják a márkaidentitást. Ennek része lesz egy a 2CV szellemiségét felidéző modell is, amelyen már jelenleg is dolgoznak. A vezérigazgató szerint ez a modell a francia kultúra része volt, egy olyan autó, ami elérhetővé tette az autózást a tömegeknek.
Mint mondta, kötelessége ezt az örökséget továbbvinni, újra elérhetővé kell tenniük az egyéni közlekedés szabadságát. Azt is elmondta, hogy a 2VC projekt nem egy retroautó, hanem inkább egy gondolkodásmód, a szabadságot és az elérhetőségét fogják újraértelmezni. Az új modell valamikor 2026 és 2030 között készülhet majd el.