Örömautózás érzelmek nélkül
Az autóipar hétmérföldes léptekkel halad az autonóm mobilitás – azaz az önmagukat vezetni képes autók – megvalósítása felé. A Toyota legújabb fejlesztése minden eddiginél biztonságosabbá teheti az önjáró gépkocsikat, ugyanakkor egy váratlan képességgel is felvértezi azokat.
A környezet védelme, az utak kihasználása és a balesetek megelőzése szempontjából egyaránt forradalmi változást hozna, ha közútjainkon nem emberek, hanem rendszerben gondolkodó, egymás manővereivel és a leselkedő veszélyekkel jó előre tisztában lévő, menetidejüket a forgalom nagy összefüggéseiben beosztani képes járművek közlekednének. Ez a felismerés hívta életre azokat a kutatásokat, amelyek egyre közelebb visznek bennünket az autonóm közlekedés megvalósulásához, amiek fontos járulékos előnye lehetne, hogy tehermentesíti a vezetőt a közlekedéssel járó lelki és fizikai terheléstől. Legalább annyian ellenzik persze a robotautók bevezetését, mint ahányan szorgalmazzák azokat. Érveik egyszerűek és nehezen vitathatók: az önállóan döntő járművek pont az autóvezetés örömétől, a spontaneitás szépségétől, az adrenalintermelő élménytől fosztanának meg bennünket.
A Toyota azonban most rácáfolt mindazokra, akik hűvösen számító, érzelmektől mentes teremtményként képzelik el az önvezető autókat: megépítették ugyanis a világ első olyan prototípusát, amely emberi segítség nélkül képes kontrollált csúszásban tartva irányítani magát – magyarul driftelni. Az alapot a Toyota sportos zászlóshajója, a hátsókerék-hajtású GR Supra adta, az autót vezető szoftvert pedig a Toyota kutatóintézete a Stanford egyetem dinamikus tervezési laboratóriumával közösen fejlesztette ki, a munkába bevonva az autógyártó sportrészlege, a Toyota Racing Development (TRD) szakértőit is.
A feladat egy mondatban megfogalmazható, ám megvalósítása annál nehezebb volt: a fékek, a kormánymű és a hajtáslánc összehangolt vezérlésével elérni, hogy az autó a kontrollált csúszás állapotában tökéletesen irányítható legyen. Öröm nézni, ahogy a kísérleti jármű önfeledten autózik keresztben, hosszú gumiíveket rajzolva az aszfaltra, ám csalódni fog, aki azt gondolja, hogy a jövő önjáró autói ilyen manőverekkel fogják szórakoztatni utasaikat.
A fejlesztésnek egészen más volt a célja: elérni, hogy az önvezető autók vészhelyzetben extrém manőverezésre legyenek képesek. Ugyanúgy, ahogy az autóversenyzők átlagembereket meghaladó vezetői tudása rendkívüli biztonsági tartalékot ad a kezükbe – hiszen ha baj van, nem csak elméletben tudják, hogy mit kellene csinálniuk, hanem képesek is végrehajtani a szükséges manővert –, nagyságrendekkel biztonságosabban tud közlekedni egy autonóm gépkocsi, ha szélsőséges szituációk megoldására is felkészítik.
