SX4 S-Cross Hybrid

Az SX4 S-Cross kizárólag 48 voltos mild hibrid rendszerrel érhető el az idei évtől. Mire képes a hozzáadott apró akkumulátor és indítógenerátor a korábbinál gyengébb benzinmotorral? És milyen megszorításokkal kell élnünk egy alapfelszereltségű modell esetén?

Minden egyes autóját hibridesítette az idei évre a Suzuki – legalábbis az EU piacára szánt modellek között.

Az egyik ezek közül a SX4 S-Cross, amely 48 voltos lágy hibrid modellként kapható a 129 lóerős, 1,4 literes turbós benzinmotorral. És hogy mire jó a hibridesítés?

Az ígéretek szerint 15-20 százalékkal csökkenő fogyasztást és a szén-dioxid-kibocsátást tesz lehetővé, az erősített generátor-önindító egység besegít a hajtásába, így az erősebbnek tűnik a korábbinál.

Nem mellesleg a stop-start rendszer – azaz a motor automatikus leállítása és újraindítása – is finomabban működik az eddiginél.

Mi igaz a valóságban? Egy alapfelszereltségű modellel járunk utána.

Kívülről semmit sem változott az év eleje óta kapható, hibridesített S-Cross. A 2016-ban frissített modelltől kizárólag a csomagtérajtón elhelyezett hibrid felirat jelenti a különbséget. Hencegésre tehát nem lesz feltétlenül alkalmas a 4,3 méter hosszú Suzuki.

A crossover műfajhoz hűen a S-Cross több kategória előnyeit egyesíti, ami ebben az esetben egy SUV és egy ferdehátú elegyéből emelt hasmagasságú kompakt autót jelent. Szabadidő-autós benyomását erősítik a sárvédőívek és a küszöb felett futó fekete színű műanyagok is – ez most is vagányul mutat. Ennél jóval megosztóbb a vastagon krómozott, de keskeny hűtőrács, amivel az egyik legjobb James Bond-karakterre, a Richard Kiel alakította „vasfogúra” emlékeztet leginkább.

Tesztautónk alapfelszereltségű (GL) modell volt, amit kívülről is könnyű beazonosítani, ugyanis ezen változatokról lespórolták kétoldalt a visszapillantó tükrök burkolatában elhelyezett irányjelzőket. Ez nem kifejezetten szimpatikus húzás, hiszen ezt a közlekedés többi résztvevője is bánhatja. A könnyűfém felni hiánya ezen a szinten viszont elfogadható kompromisszum.

Egy kisebb fajta időutazás a legolcsóbb S-Cross utastere, amit főleg a középkonzolon mostanában már megszokott képernyő hiánya okoz. A kétsoros, kizárólag zöld színnel megjelenítő bugyuta kijelző nem tűnik igényesebbnek, mint a Suzuki Splashé 2008-ból. Védelmében meg kell említenünk, hogy a Bluetooth alaphelyzetben jár hozzá, és működik is az okostelefonokhoz való csatlakoztatás. Az érintőképernyő persze nem feltétlenül ér meg 400 ezer forintot (a GL+ felszereltségi szint felára), amikor telefonnal navigál a vezetők többsége.

Ezt leszámítva nem tudunk sok rosszat felhozni a minőségre. A vezető előtti műszeregység sokkal kellemesebb látványt nyújt a középső kis digitális kijelzővel, de maga a kormány is jól mutat műanyag borítása ellenére. Az első ülések kényelmesek, jár középső könyöklő is, ergonómiából is ötös, minden funkció gyorsan megtalálható és kezelhető egyaránt.

A hátsó sor nem ennyire kényelmes a keményen párnázott ülőfelület miatt, de a lábtér még egy 190 centiméteres vezető mögött is megfelel egy hasonló méretűnek, a fejtér szintén. Oldalirányban szintén jó a helykínálat, ami az egyenes ülőfelületnek is köszönhető, cserébe nagyon kell kapaszkodni kanyarban, mert az tart sokat. Rakodóhelyből akad bőven, a váltókar előtt, a könyöktámasz alatt, de jutott pohártartó a hátsó ajtókba is. Csomagtartója 430 literes, ez kellemes méretű, és a padló alatt is van egy rekesz.

Az S-Cross érdekessége idén egyértelműen a lágy hibrid technika, amit az egyetlen, 1,4 literes turbómotorhoz párosítanak. A motor teljesítménye egyébként 140 lóerőről 129-re csökkent, de ez nem jelenti azt, hogy visszalépés történt.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2020/03/30/teszt-suzuki-sx4-s-cross-gl/