A Suzuki elsősorban kis- és miniautóiról ismert a világban, ez azonban nem jelenti azt, hogy elhanyagolná azokat, akiknek nagyobb, gyorsabb, tágasabb járműre van szüksége. Európán kívüli piacain a márka mindig is kínált alsó-középkategóriás, sőt, középkategóriás típusokat is, a világ más szegleteiben a mai napig forgalmaz nagy buszlimuzinokat, szedánokat. Az oldalsó tolóajtós, csupa üveg hibrid egyterű Suzuki Landy és a Swifttel ápolt rokoni kapcsolatait tekintélyt parancsoló, crossoveres formátum mögé rejtő Suzuki Ertiga XL7 egyaránt hét üléssel hívogatja a nagycsaládos ügyfeleket. A 4,5 méteres, lépcsős hátú Suzuki Ciaz is komfortos és tágas – ráadásul a mild hibrid hajtáslánc bevezetése óta rendkívül takarékos – opció a nagy helyigényű, de legfeljebb ötfős utazó társaságoknak.
Az európai vásárlók ma három olyan típust találnak a Suzuki kínálatában, amelyek fenntartás nélkül megfelelnek a családi autót kereső ügyfelek elvárásainak. Az S-Cross kompakt szabadidőjármű mellett a Swace alsó-középkategóriás kombi és az Across középkategóriás crossover is bőséges hellyel, magas szintű aktív és passzív biztonsággal, valamint a valós használat során is takarékos üzemmel csábítja az ügyfeleket. Az utóbbi kettő vadonatúj, ma még ritkaságszámba menő típus, amelyek az autóipar legmodernebb technológiáit a Suzukitól megszokott, kiemelkedően kedvező ár-érték aránnyal társítják. Az S-Cross ezzel szemben a magyarországi utcakép elválaszthatatlan része, a 2020-as magyarországi újautó-piac második legnépszerűbb autója (a Suzuki Vitara mögött). Olvasóink kimerítő információkat találnak a három típusról oldalainkon, most azonban nem róluk lesz szó, hanem elődeikről. Mindhárman olyan, innovatív ősökre vezethetik ugyanis vissza vérvonalukat, amelyek a maguk idejében az érdeklődés középpontjába helyezték a Suzuki márkát.
Mi sem egyszerűbb ennél, gondolhatnánk az S-Cross családfáját kutatva: az autó a pontosan tizenöt évvel ezelőtt bevezetett SX4 leszármazottja. Csakhogy az is jött valahonnan: a vidám, gömbölyded típust a hagyományos alsó-középkategóriás autók alternatívájaként alkotta meg a Suzuki. Az eredeti Baleno Európában sem ismeretlen, átgondolt típus volt, amely a japán autógyártás legjobb hagyományait követte. Utóda, az ezredfordulón született Liana ezzel szemben egy sziporkázóan újszerű koncepciót képviselt: egyszerre elégítette ki a ferde hátú kompakt formátumát kedvelő vevők, a tágas kombiban gondolkodó ügyfelek és a kiváló térérzetet nagy belmagassággal azonosító felhasználók igényeit. Túlzás volna azt állítani, hogy a Lianát megszépítette ez a rengeteg, egyetlen testben összpontosuló funkció, a mindössze 423 centiméteres típus azonban párját ritkítóan célszerű, sokoldalú modell volt, amelynek szerteágazó erényeit az SX4-ben próbálta, majd az S-Crossban tudta ismét egyesíteni a Suzuki.
A bohókás, ötletes Lianához képest valóságos bálkirálynő volt a 2009-ben bemutatott Kizashi, egy magabiztos autógyár vadonatúj próbálkozása egy számára korábban ismeretlen szegmensben. A Kizashi a felületes szemlélő számára az SX4 szedán elegánsabb, átgondoltabb, kifinomultabb és persze nagyobb kiadásának tűnhetett. Jóval több volt azonban annál: egy vadonatúj konstrukció, amelyben benne volt egy egész, későbbi modellcsalád ígérete. A Kizashi azonban egy gazdasági világválság tetőpontján került piacra, ezért bár életciklusát kitöltötte, utód nélkül búcsúzott a Suzuki kínálatából. Noha a frissen bevezetett Swace hivatalosan nem közép-, hanem alsó-középkategóriás modell, a két típus bevezetése között eltelt tíz évben annyit nőttek az autók, hogy a Suzuki új, elegáns kombija pontosan olyan hosszú, mint egykor a Kizashi volt, és a vezethetőséget, valamint a menetkomfortot alapvetően meghatározó tengelytávolságuk is megegyezik. A kombi kivitelű Swace persze jóval praktikusabb, mint a lépcsős hátú Kizashi volt (bár az utóbbi legelső előtanulmánya még maga is kombikupéként tesztelte a közönség véleményét), és 1,8 literes hibrid hajtáslánca is jobban megfelel a kor (és a környezet) igényeinek, mint az egykori 2,4 literes benzinmotor, de a két típus kifinomultsága, magabiztos kiállása és igényes kidolgozottsága egyértelmű párhuzamot von közöttük.
Ha az S-Cross és a Swace családfáját kutatva meglepő összefüggésekre jutottunk, annál kevesebbet kell töprengeni az Across felmenőin. Terepjárókban mindig is erős volt a Suzuki. A mostanra városi szabadidőjárművé nemesedett Vitara első generációja több mint harminc éve a kor ízlésénél fiatalosabb, pimaszabb formatervvel, kiváló terepalkalmassággal lépett a piacra. A három- és ötajtós modellek tökéletesen kielégítették a kompakt szabadidőjárművet kereső ügyfelek elvárásait, a piackutatások azonban azt mutatták, hogy kereslet volna egy még nagyobb offroaderre. Így született meg az XL7, a Grand Vitara nyújtott változata, páratlanul sokszínűvé téve a Suzuki korabeli SUV-kínálatát. Az Across ugyan nem kapható háromféle karosszériaváltozatban, ám személyiségben mindhárom elődmodellből őriz valamit. Helykínálata és felszereltsége az XL7 hagyatéka, külső méreteiben és dinamizmusában a Grand Vitara optimumát nyújtja, városban pedig ugyanúgy verhetetlen, mint a Vitara, köszönhetően a tartós emissziómentes közlekedésre alkalmas plug-in hibrid hajtásláncának.
Az S-Cross, a Swace és az Across nem csupán abban hasonlít tehát egymásra, hogy a maguk módján optimális megoldást kínálnak a családos ügyfelek különböző életfázisaiban felmerülő elvárásaira. Mindhárom büszke lehet elődeire, akikből ráadásul több generációra visszamenőleg merítettek is: mindegyikükben több típus tapasztalatai és erényei összegződnek, ami sokoldalúvá és kiforrottá teszi őket. Ennél is fontosabb talán, hogy a Suzukinál szemmel láthatóan komoly hagyománya van ennek a termékfejlesztési szemléletnek, ami hosszú távra kiváló használati értékű, egyszerre észszerű és szerethető autókat ígér az ügyfeleknek, amelyek magukban hordozzák a márka összes alapvető értékét.
