Nem tesztpilóták vagyunk – ha a Mazda hirosimai cégközpontjának látogatói beszédbe elegyednek Kanei Maszajosival és kollégáival, előbb vagy utóbb elhangzik ez a pontosítás. És valóban: bár Kanei szan és a fejlesztési részlegen dolgozó többi szakember magabiztosan kezeli az autókat nagy sebességnél, és érzékenyen észlelik annak minden rezdülését, feladatuk messze túlmutat azon, hogy gyors köröket rójanak a tesztpályán. Munkaköri leírásuk ennél sokkal általánosabb: ők felelnek azért, hogy minden új fejlesztésű Mazda olyan élvezetes, pontos, organikus vezetési élményt nyújtson, amit az ügyfelek elvárnak a több mint százéves márkától. Kanei Maszajosi tizennégy éve csatlakozott fejlesztőmérnökként a Mazda csapatához, és azóta számtalan prototípus finomhangolásában vett részt. Legutóbbi projektje, amelynek már mi is ismerjük az eredményét, a Mazda CX-60 plug-in hibrid változata volt – ám az annak piacra lépése óta eltelt időben sem tétlenkedett, igaz, ezekről a munkákról érthető módon nem beszélhet.
A magával ragadó vezethetőség mindig is a Mazda védjegyének számított. De vajon meddig finomítható valami, ami eleve tökéletes? A Mazda élményfejlesztő mérnökei szerint a végtelenségig…
“Munkánk a fejlesztések előkészítésénél kezdődik, és a sorozatgyártás jóváhagyásáig tart. Személy szerint én a hajtásláncokért felelek, de folyamatosan egyeztetünk a más részterületeken dolgozó kollégákkal” – árulja el Kanei. A leendő motor beállításai, paraméterei meghatározzák az autó végső megvalósíthatóságát, ugyanakkor a Mazdánál nem elég, ha stimmelnek a célként meghatározott értékek. A vezethetőség, a minőség, a menetkomfort természetesen elengedhetetlenek, ám nem elégségesek: munkájuk jelentős részben arról szól, hogy a vezető megfelelő módon élje meg a teljesítménykifejtést, a gyorsulást, az autó mozgását.
„Fontos például, hogy gyorsításkor pontosan érezzük az erőhatások változását, hogy az autó pontosan a megkívánt lendülettel rántson előre. Ezek a jóformán észlelhetetlen apróságok alapvetően meghatározzák, hogy egy modell csak pontosan vezethető vagy élvezetesen is” – világít rá a fejlesztés szubjektív oldalára, amely azonban – hiszen végső soron mechanikus szerkezetekről beszélünk – csak a technika végletekig történő optimalizálásának leképezéseként valósulhat meg.
„Személyes tapasztalatainkat részletesen elmondjuk a tervezőmérnököknek – az én esetemben a motorfejlesztőknek –, áttekintjük a mérési adatokat, és ezekből igyekszünk azt az egyensúlyt megvalósítani, ami a lehető legközelebb áll a Mazda alapértékeihez.”
A CX-60 PHEV az első olyan Mazda, amely plug-in hibrid hajtásláncot alkalmaz, így Kanei szanra és kollégáira ismeretlen kihívások vártak már a fejlesztés első pillanataiban. „Nem tagadom, összetettebb feladat volt elérni a Mazdától elvárt vezetési élményt. Ott van például az a pillanat, amikor a hajtáslánc üzemmódot vált.
Tisztán elektromosból hibrid hajtásba kapcsol, vagy pont fordítva: leállítja a benzinmotort, és csak villanymotorral halad tovább. Mikor menjen végbe a váltás? Mennyire hirtelen vagy fokozatosan kapcsolódjon be a munkavégzésbe az egyik vagy a másik erőforrás? Ezekre a kérdésekre nincs általánosan érvényes választ; nekünk azonban meg kellett találnunk azokat a tartományokat, ahol a hibrid igazi Mazdaként viselkedik, azaz kiszámítható és élvezetes módon fejti ki teljesítményét.”
Tisztán elektromosból hibrid hajtásba kapcsol, vagy pont fordítva: leállítja a benzinmotort, és csak villanymotorral halad tovább. Mikor menjen végbe a váltás? Mennyire hirtelen vagy fokozatosan kapcsolódjon be a munkavégzésbe az egyik vagy a másik erőforrás? Ezekre a kérdésekre nincs általánosan érvényes választ; nekünk azonban meg kellett találnunk azokat a tartományokat, ahol a hibrid igazi Mazdaként viselkedik, azaz kiszámítható és élvezetes módon fejti ki teljesítményét.”
Ezen a téren Kanei és csapata szabad kezet élvez: ők maguk határozzák meg a fejlesztési célértékeket. Ez azonban fokozott felelősséggel is jár: nagyon kis hibahatárral kell dolgozniuk, hogy a pontosan meghatározott paraméterek megvalósuljanak, méghozzá a legszélsőségesebb külső körülmények mellett. Ez pedig azt is jelenti, hogy a fejlesztőmérnökök minden tiltakozásuk ellenére mégis csak tesztpilóták, méghozzá a legkiválóbbak. Hosszú évek alatt, lépcsőfokról lépcsőfokra haladva jutnak el arra a szintre, hogy a normál használatot messze meghaladó tempó és kifejezetten (tudatosan) kiélezett menetkörülmények között ne csak magabiztosan tartsák irányításuk alatt a gondjaikra bízott, fejlesztés alatt álló prototípusokat, hanem közben számítógépeket megszégyenítő elemzéseket végezzenek, és azokat utána a megfelelő módon rendszerezve vissza tudják vezetni a fejlesztési folyamatba.
Kanei szan az elmúlt tizennégy évben a Mazda teljes modellkínálatával bensőséges kapcsolatot teremtett – bizonyos típusokkal nem is egyszer. De vajon melyik volt a kedvence ezek közül? „Mindig az, amin éppen dolgozom. Napjainkban villámgyors tempóban fejlődik a technológia, folyamatosan új kihívásokkal kell szembenéznünk, ez pedig mérnöki tudásunk és felkészültségünk folyamatos fejlesztését, tökéletesítését igényli. Ez rendkívül izgalmassá teszi a munkámat. Biztos vagyok benne, hogy a következő projektünk ismét vadonatúj feladatok elé állít majd, és ez így van rendjén. A mi munkánknak soha nincs vége: a jövőbe nem vezet más út, mint a folytonos fejlődés.”
