Ahogy a Mazda műszaki és formai értékrendje nem igazodik az autóiparban szokásos sablonokhoz, úgy az autógyártó házi múzeuma is tele van olyan különlegességekkel, amikre a legkevésbé sem számítanánk…
A teljes körű felújítást követően pontosan egy évvel ezelőtt, 2022 májusában adták vissza a közönségnek a Mazda gyári múzeumát. A márka otthonában, Hirosimában található gyűjtemény átfogó képet fest az autógyártó több mint száz éves történetéről, olyan apró részletekre világítva rá, amelyekkel máshol nem találkozhatnának az érdeklődők. Sajnos Európából keveseknek adatik meg, hogy személyesen keressék fel az autóipar ezen fontos emlékhelyét, ezért most összegyűjtöttük a legizgalmasabb kiállítási tárgyakat, amelyek mérföldkőként jelölik a Mazda hosszú, kalandos útjának legfontosabb állomásait.
Egy ilyen válogatás óhatatlanul hiányérzetet hagy az emberben, ezzel együtt sem lehet kétség afelől, hogy semmi nem szemlélteti jobban a Mazda kezdeteit, mint a Mazda-Go Type CS, amely a múzeum kapujában fogadja a vendégeket. A teljes egészében hazai gyártású alkatrészekből összeszerelt, háromkerekű áruszállító egymást követő generációi közel harminc éven át (1931-től 1959-ig) maradtak gyártásban. A Type GA modell gyártása mindössze négy hónappal a második világháború lezárását követően újraindult, ezzel az újrakezdés, a talpra állás jelképévé vált sokak számára.
A múzeum termeit nem időrendi sorrendben, hanem tematikusan rendezték el, így ne lepődjünk meg, ha a szerény célszerűség mintapéldánya után impozáns sportautók sorfala előtt haladunk el. A huszadik század derekán kiszélesítette portfólióját a márka, amelynek hírnevét az olyan legendás típusok alapozták meg, mint a Cosmo Sport, a Savanna vagy a Cosmo AP. Ez utóbbi különösen nagy jelentőséggel bír a Mazda jelene szempontjából, mivel az elsők között kínálták piros színben. A harsány fényezés akkoriban ugyanúgy kiemelte a szó szerint szürke mezőnyből a kupét, mint napjaikban a mesés Soul Red Crystal: a Cosmo AP tervezőit minden bizonnyal büszkeséggel töltötte volna el, ha látják, mivé bontakozott ki merész kísérletük.
A múzeum termeit nem időrendi sorrendben, hanem tematikusan rendezték el, így ne lepődjünk meg, ha a szerény célszerűség mintapéldánya után impozáns sportautók sorfala előtt haladunk el. A huszadik század derekán kiszélesítette portfólióját a márka, amelynek hírnevét az olyan legendás típusok alapozták meg, mint a Cosmo Sport, a Savanna vagy a Cosmo AP. Ez utóbbi különösen nagy jelentőséggel bír a Mazda jelene szempontjából, mivel az elsők között kínálták piros színben. A harsány fényezés akkoriban ugyanúgy kiemelte a szó szerint szürke mezőnyből a kupét, mint napjaikban a mesés Soul Red Crystal: a Cosmo AP tervezőit minden bizonnyal büszkeséggel töltötte volna el, ha látják, mivé bontakozott ki merész kísérletük.
A Mazdánál mindig is organikus kapcsolat fűzte össze a sportautókat és a versenyautókat. A közúti modellekből átemelt Wankel-motortechnológia a versenypályákat is meghódította, a csúcsra pedig a C csoportos Mazda 787B prototípusban jutott fel: ez volt az első japán gyártmány, amely diadalmaskodni tudott a Le Mans-i 24 órás futamon. A bajnok autó a kiállítás egyik ékköve, ám nála is érdekesebb talán az a számtalan kellék és koremlék, amelyek betekintést engednek az 1991-es győztes csapat életébe.
Miközben a Mazda neve a forgótárcsás Wankel-motorokkal nőtt össze örökre, a gyár a hagyományos erőforrások terén is épített igazi egzotikumokat. A nyolcvanas évek végén különleges kísérletbe fogott a cég: két darab hathengeres motort összeillesztve elkészítettek egy négyliteres V12-est. A reményteli projekt végül zátonyra futott, a fejlesztési prototípusok egyetlen fennmaradt példánya a múzeumban tanúskodik a Mazda mérnökeinek lehetetlent nem ismerő kreativitásáról.
Persze nemcsak a mérnököket, de a formatervezőket is különleges fából faragták a Mazdánál. A Kodo dizájnfilozófia mára a Mazda-modellek legfontosabb megkülönböztető jegyévé vált. Szűk másfél évtizede elképzelni is nehéz volt, hogy a tanulmányautók mesébe illő, organikus varázslatát valaha át lehet ültetni sorozatgyártásba – aztán 2012-ben megjelent a Mazda CX-5 szabadidőjármű, és a Kodo az álmok világából átlépett a valóságba. Szabadidő-autó soha nem volt még ennyire sportos, ennyire vonzó, és ezzel örök helyet vívott ki magának gyári múzeumban.
Persze nemcsak a mérnököket, de a formatervezőket is különleges fából faragták a Mazdánál. A Kodo dizájnfilozófia mára a Mazda-modellek legfontosabb megkülönböztető jegyévé vált. Szűk másfél évtizede elképzelni is nehéz volt, hogy a tanulmányautók mesébe illő, organikus varázslatát valaha át lehet ültetni sorozatgyártásba – aztán 2012-ben megjelent a Mazda CX-5 szabadidőjármű, és a Kodo az álmok világából átlépett a valóságba. Szabadidő-autó soha nem volt még ennyire sportos, ennyire vonzó, és ezzel örök helyet vívott ki magának gyári múzeumban.
A szomszéd teremben egy későbbi crossover, a CX-30 egy példánya köszönti a látogatókat, ám ez az autó egészen más képzettársításokat ébreszt. A járművet ugyanis egyenesen a gyár törésteszt-laboratóriumából hozták át a kiállításra, hogy a Mazda mindenre kiterjedő szerkezeti fejlesztéseinek eredményét szemléltesse: a felismerhetetlenségig összeroncsolódott orr mögött érintetlen az utascella, ami fontos túlélési teret biztosít az autóban utazók számára.
Amint a kilences számú kiállítási területről átsétálunk az utolsó, tízes csarnokba, lábunk alatt szorgalmasan dolgoznak az összeszerelősorok: a múzeum a Mazda gyárépületében kapott helyet. Még néhány lépés, és magunk mögött hagyjuk az autógyártás konkrétumát. Az ülőbútortól kezdve a kisplasztikán át a kerékpárig iparművészeti tárgyak színes kavalkádja búcsúztatja a kiállítás utolsó szakaszán a látogatót, és megjelenik a színen a Mazda virtuális versenyautója is: annak az LM55 Vision Gran Turismo modellnek a makettje, amelyet kifejezetten és kizárólag egy konzoljátékhoz fejlesztett ki az autógyártó.
Ez egyike azoknak a különlegességeknek, amelyekkel egy átlagos Mazda-bemutatóteremben nem találkozhatunk. A márka hagyatékát, a Kodo fejlődését, az utasvédelmi rendszerek arzenálját azonban pontosan feltérképezhetjük a szalonokban, ahol ráadásul olyasvalamit is tehetünk, amit egy múzeumban nem illik: beülhetünk a kiállított alkotásokba, sőt, ki is próbálhatjuk azokat. És ez talán a történelmi sétánál is izgalmasabb élmény.
Ez egyike azoknak a különlegességeknek, amelyekkel egy átlagos Mazda-bemutatóteremben nem találkozhatunk. A márka hagyatékát, a Kodo fejlődését, az utasvédelmi rendszerek arzenálját azonban pontosan feltérképezhetjük a szalonokban, ahol ráadásul olyasvalamit is tehetünk, amit egy múzeumban nem illik: beülhetünk a kiállított alkotásokba, sőt, ki is próbálhatjuk azokat. És ez talán a történelmi sétánál is izgalmasabb élmény.
A múzeum megtekinthető online formátumban is az alábbi linken: https://www2.mazda.com/ja/onlinemazdamuseum/index_en.html
