A kettes, és ami előtte volt
Ha a Mazda nevet halljuk, elsősorban különleges motortechnológiákra, légiesen elegáns formatervekre és élvezetes vezethetőségre asszociálunk. Pedig a márka kisautói is diadalmas karriert futottak be.
Bár túl van életpályája delén, a Mazda2 a mai napig az egyik legelegánsabb, legkarakteresebb kisautó a piacon, a nagyobb testvéreit oly kívánatossá tevő Kodo formanyelv és Jinba Ittai menetdinamikai filozófia legkisebb megtestesülése. A vezethetőségében, hangulatában és szolgáltatásaiban egyaránt magasabb kategóriákat idéző Mazda2 műszakilag a márka Skyactiv programjára építkezik, különleges képességeinek gyökereit azonban jóval messzebb, a múlt század nyolcvanas éveiben kell keresnünk.
Miután a Mazda a hatvanas években megalkotta a bűbájos Carol kisautót, figyelmét a nagyobb, elegánsabb modellek felé fordította. Három évtizeden át építette közép- és felső kategóriás típusait – meg persze az elmaradhatatlan mikroautókat –, mígnem az 1980-as évek derekán, az olajválság utórengéseinek hatása alatt a Ford, a márka akkori főrészvényese izgalmas felkéréssel fordult a Mazdához. Egy modern kisautót kértek tőlük, amelyet aztán az egész világon sikerrel tudnának forgalmazni, és pontosan ezt is kapták. A Mazda mérnökei a sportautók tervezése során szerzett tapasztalataikat hasznosítva független első felfüggesztéssel, kanyarstabilizátorokkal és fogasléces kormányművel szerelték fel a kisautót. Az apróságot a helyi piacra a Mazda gyártotta, de ott is Ford Festiva néven forgalmazták. A Mazda 121 elnevezést csak az európai és ausztrál piacokra készült exportmodellekre alkalmazták, amelyek piactól és felszereltségtől függően olyan innovatív ötletekkel nyűgözték le a puritán megoldásokhoz szokott kisautó-vásárlókat, mint a hosszában tologatható, állítható dőlésszögű hátsó üléssor vagy az elhúzható vászontető.
Ez utóbbit a második generációs modell is megörökölte, ám nem csak ez volt bennük a közös, hanem az is, hogy eredetileg ezt sem Mazdaként kezdték forgalmazni. Az autógyártó belpiacos almárkája, az Autozam 1990-ben mutatta be rendkívül bájos kisautóját, a Revue-t, amelynek rövid orra és épp csak jelzésértékű csomagtérfedele között egy csaknem tökéletesen félkör sziluettű utastér húzódott. Ez a kialakítás nem csak remek helykínálatot, hanem kedves beceneveket is eredményezett. Az Autozam márka azonban csődbe ment, a konstrukciót pedig előbb Mazda Revue, utána Mazda 121 néven gyártották és forgalmazták tovább.
Az 1995-ös évben átmenetileg kettévált a modell bel- és külpiacos fejlesztése. Mifelénk a Ford-kapcsolatot felelevenítve, a német-amerikai vállalat aktuális kisautóját címkézték fel Mazdának (érdekes módon a Mazdaként forgalmazott autók sokkal megbízhatóbbnak bizonyultak), Japánban azonban egy vadonatúj koncepcióval próbált szerencsét a cég. A Demio megőrizte a Revue extrém magas tetejét, ám minden domborulatát egyenesekkel és sarkokkal váltotta ki. Megszületett a miniegyterű műfaja, amelyet a japán autós újságírók közgyűlése az Év Japán Autója díjjal, több európai autógyártó pedig a formátum másolásával honorált.
A 2002-es modellváltás nem csak új padlólemezt, hanem új nevet is hozott, összhangban a márka frissen bevezetett névadási gyakorlatával. A Demióból Mazda2 lett, és már nem csak forgalmazták, hanem gyártották is Európában, a spanyolországi Valenciában. Az autó praktikus volt, vezetői környezete modern, helykínálata pedig messze bőségesebb volt, mint amit a 4 méter alatti karosszériahossz sejtetett. A típus életét mégis rövidre szabta a sors: a Mazda3 és a Mazda6 sikere ugyanis átpozicionálta a piacon a márkát, a határozottan sportos arculatba pedig már nem fért bele a buszlimuzinos forma.
A helyébe lépő, új modell mindenben szöges ellentéte volt elődjének. Karosszériája csupa ív, csupa domborulat volt, vezetői környezete tökéletes sportautós ergonómiát (és fehér számlapú műszereket) kínált, kormány- és futóműve pedig több mint megfeleltek a nagyobb testvérek által támasztott dinamikai elvárásoknak. Az autó nem csak a vásárlókat, de a szakmát is meghódította: 2008-ban megválasztották a világ év autójának. Amikor pedig 2014-ben átvette tőle a stafétát a jelenleg is forgalmazott modell, teljessé vált a márkán belüli egység. A japán év autója címmel kitüntetett, harmadik generációs Mazda2 részleteiben, kidolgozottságában, technológiájában, tudásában és megjelenésében tökéletesen felzárkózott a nagyobb testvérekhez.
Ezzel pedig bezárult az a kör, amelynek valódi kezdőpontját szándékosan nem árultuk el cikkünk elején. Mielőtt ugyanis a márka folyton megújuló kisautócsaládját jelölte volna, a Mazda 121 nevet egy csodálatosan szép, középkategóriás kupé viselte a hetvenes évek második felében. Az autó a Wankel-motoros gran turismo, a Cosmo második generációjának hagyományos, dugattyús motorral szerelt változata volt. Ezzel egy kézben fogta össze a high-tech és tradicionális megoldásokat, a fényűzést és a megfizethetőséget, az exkluzivitást és a hétköznapiságot – pont úgy, mint késői utóda.
