stelvio-guilia-q

Miért van az Alfa Romeókon lóhere?

hirdetés
Lassan százéves a négylevelű lóhere (a quadrifoglio verde), amit napjainkban csak az Alfa Romeo csúcsmodelljein, a Stelvio és a Giulia Quadrifoglio változatain láthatsz. De nem volt ez mindig így.
Image
A sztori 1923-ban kezdődött, a híres Targa Florio versenyen. Az akkor 38 éves, meglehetősen babonás Ugo Sivocci, tapasztalt, de sokszor balszerencse által sújtott versenyző volt. Saját korában örök másodikként emlegették. A versenyre készülve gondolt egyet és felfestett RL TF típusú versenyautójára egy fehér négyzetben elhelyezett négylevelű lóherét, hogy szerencsét hozzon.
A terve bejött, megnyerte a futamot. Ez a győzelem az Alfa Romeo szimbólumává tette az új logót.

Ugyancsak 1923-ban kezdték tesztelni az új P1-es versenyautót Monzában. Sivocci szerette volna, ha erre az autóra is felkerül a lóhere, de ez végül elmaradt. Sivocci így végül díszítés nélkül száguldott a versenypályán, az Ascari-kanyarban pedig elvesztette uralmát a versenyautó felett és szörnyethalt...

Azóta viszont az Alfa Romeo minden versenyautójára felkerült a négylevelű lóhere. Enzo Ferrari, Antonio Ascari és Giulia Ramponi autóin is rajta volt, majd 1925-ben egy lóherés Alfa Romeo P2-vel nyerte meg Monzában az olasz nagydíjat Gastone Brilli-Peri gróf.
1950-ben és 1951-ben a Forma-1-ben arattak sikert a lóherés Alfák. Nino Farina, majd Juan Manuel Fangio nyerték meg a világbajnokságot Alfa Romeo 158-as, illetve 159-es versenyautóikkal.

Később a túraautó-világbajnokságban és a DTM-ben is láthattuk Alfákon a lóherét.
Az Alfa Romeo szériagyártású autóin a hatvanas évek óta használja a Quadrifoglio Verde megjelelölést. Egyes típusokra csak díszítésként került fel (például Giulia Ti Super, 1750 GT Veloce vagy Alfasud Sprint), de más modelleknek a nevébe is bekerült: Alfasud Ti Quadrifoglio Verde vagy Sprint Quadrifoglio. Volt Quadrifoglio változata a 75-ösnek, a Spidernek, a 164-esnek és a 145-ösnek is.

A jelenlegi modellek közül a Stelvio és a Giulia 510 lóerős változatán láthatod, de a tavaly bemutatott Giulia GTA és GTAm változatain is rajta van.
A 2010-es években a MiTo és Giulietta volt választható Quadrifoglio Verde változatban, ezek mindegyik esetben a legjobban felszerelt és a legerősebb modellek voltak. A MiTo csúcsmodellje 170 lóerős volt, a Giulietta QV pedig 235 lovas.
A Giulia és a Stelvio megjelenésével már csak a legerősebb változatok kaphatják meg a lóherét, ezek gyakorlatilag önálló modellek, olyan sok mindenben különböznek az alapváltozatoktól. A Giulia és a Stelvio Quadrifoglio változataiban egy 510 lóerős, Ferrari-eredetű motor dolgozik. Ezeknek az autóknak a megzabolázásához pedig néha tényleg jól jön egy kis szerencse is :)

Az Alfa tulajdonosok is szeretik a lóhere motívumot, sokszor matricaként, emblémaként felteszik az autójukra, még akkor is, ha nem a csúcsmodellben ülnek, de van aki még tetoválásként is magán viseli a lóherét, ami egybeforrt a márka 111 éves történetével.

Legutóbb a CarNet Ride is tesztelte az 510 lóerős, összkerék-hajtású Stelvio Quadrifogliót, nézd meg a videónkat!