Ha egy autórajongó meghallja az Alfetta nevet, szinte biztos, hogy elsőként a klasszikus olasz filmek rendőrautói ugranak be neki. De még a maffiózók is Alfettával menekültek a rendőrök elől hatalamas autós üldözéseket felvonultató olasz mozifilmekben és sorozatokban. Kisebb-nagyobb filmes szerepei is erősítették abban, hogy az Alfa Romeo történetének máig meghatározó modelljével váljon az Alfetta.
Nagyon nehezen foglalható össze röviden, az a sok újítás, amit az Alfa Romeo felvonultatott az Alfettában gyártásának 12 éve alatt. Az 1000 kilogrammot alig meghaladó tömegű autó 82-től 130 lóerőig terjedő motorpalettával, a benzinestől a dízelig, 4 tárcsafékkel, 5 sebességgel és a kor összes extrájával, 5 felnőtt kényelmes utazását tudta kielégíteni már 1972-ben is, amikor bemutatták.
Nevét az 1937-ben az Alfa Romeo mérnökei által tervezett versenyautóról kapta (158 vagy közismertebb nevén Alfetta), talán ezek és a menettulajdonságai miatt emlegették "sport salon" vagy "sport sedan" néven. Az autó sokkal "kompaktabb" volt mint elődje az 1750. Pici húzott orra a sportosságot, míg kicsit bumszli fara a kényelmet szolgálta. Belső tere nagyobb, mint a sokak által jól ismert Alfa 75-ösé, mely egyébként az Alfettától örökölte főbb technikai paramétereit a Gt/GTV-vel, a Giuliettával és az Alfa 90-nel egyetemben. Méretei kívülről viszont alig térnek el például egy későbbi, 145-ös Alfától. (hossza: 4,28-4,38 m, szélesség: 1,64 m, magasság: 1,43 m)
Az Alfetta műszakilag is igazi kuriózumnak számított az 1972-es bemutatáskor: egy sor korábban nem használt technikai megoldás lapult a mutatós karosszéria alatt. Elöl motor, hátul kuplung, váltó és difi, ezzel érték el a tervezők az optimális, 50-50 százalékos súlyelosztást, amelyet a mai modellek közül a Giulia is büszkén hirdet.
Az Alfetta műszakilag is igazi kuriózumnak számított az 1972-es bemutatáskor: egy sor korábban nem használt technikai megoldás lapult a mutatós karosszéria alatt. Elöl motor, hátul kuplung, váltó és difi, ezzel érték el a tervezők az optimális, 50-50 százalékos súlyelosztást, amelyet a mai modellek közül a Giulia is büszkén hirdet.
Különlegessége volt, hogy hátsó féktárcsák bekerültek a féltengelyek belső oldalára, a differenciálmű mellé, ezáltal csökkentve a rugózatlan tömeget. A futómű is megújult: hátul De Dion felfüggesztés, elöl pedig torziós rugók segítették az úton maradást. Ezeket a megoldásokat az Alfa korábban csak a versenyautóiban használta.
Az autót 1.8 literes 4 hengeres soros motorral dobták piacra, 1975-ben követte az 1.6-os, egy kis modellfrissítéssel (kevesebb króm és szimpla első lámpa), 1977-ben pedig a 2.0 literes változat, mely már egy kicsit a ’80-as évek stílusa felé kacsintgatott nagy, kocka első lámpáival és méretesebbnek tűnő kasztnijával.
Az autót 1.8 literes 4 hengeres soros motorral dobták piacra, 1975-ben követte az 1.6-os, egy kis modellfrissítéssel (kevesebb króm és szimpla első lámpa), 1977-ben pedig a 2.0 literes változat, mely már egy kicsit a ’80-as évek stílusa felé kacsintgatott nagy, kocka első lámpáival és méretesebbnek tűnő kasztnijával.
1978-ban megjelent a kétliteres turbodízel változat is, mely inkább praktikus volt mit sportos. Később készült 2,4 literes dízel motorral is.
1982-ben pedig szinte minden krómdíszt felváltottak a korra jellemző műanyagok. Az utolsó szériás Alfetták között már fedélzeti "computerrel", légkondicionálóval, elektromos ablakokkal, tükrökkel, ülésekkel, központizárral felszerelt típusok is voltak, amik szintén a jövőbe mutattak.
Az Alfetta alapjaira épített Alfetta GT-t 1974-ben mutatták be, ami feltétlen szót érdemel, hiszen a GTV6 elődje volt és műszakilag szinte semmiben nem különbözik a lépcsőshátú változattól.
1982-ben pedig szinte minden krómdíszt felváltottak a korra jellemző műanyagok. Az utolsó szériás Alfetták között már fedélzeti "computerrel", légkondicionálóval, elektromos ablakokkal, tükrökkel, ülésekkel, központizárral felszerelt típusok is voltak, amik szintén a jövőbe mutattak.
Az Alfetta alapjaira épített Alfetta GT-t 1974-ben mutatták be, ami feltétlen szót érdemel, hiszen a GTV6 elődje volt és műszakilag szinte semmiben nem különbözik a lépcsőshátú változattól.
Ami a 70-es évek Alfettája volt, az most a Giulia, amely egyszer talán ugyanolyan klasszikussá válik majd, mint 50 éves elődje.
