Zseniális járművek, amelyeket csak a Suzuki találhatott ki

Zseniális járművek, amelyeket csak a Suzuki találhatott ki

hirdetés
Azt mindenki tudja, hogy a Suzuki a világ egyik legnagyobb kisautó-specialistája. A Tokiói Mobilitási Kiállításon azonban azt is bemutatta a márka, hogy könnyedén lép ki az autóipar szabta keretek közül, és lenyűgöző képzelőerővel alkot a szokásosnál is kisebb alternatív közlekedési megoldásokat.
Személyes mobilitás, last mile logisztika, egyenlő esélyek a szabad közlekedésre – ezek azok az elvek, amelyekkel az utóbbi egy, másfél évtizedben egyre több autógyártó azonosult. Az emberiség közlekedési szokásainak és igényeinek megváltozása, a társadalmi viszonyok átalakulása az autóipar feladatát, az autóértékesítés gyakorlatát – a járműhasználat fogalomkörét – elkezdte újraírni.

Ezzel Európa még csak most ismerkedik, Ázsiában azonban egyre inkább valósággá válik az elmélet, az autógyártók vadonatúj területeken igyekeznek hasznosítani kompetenciájukat – ennek eredményeként pedig olyan ötletes, olykor egyenesen lenyűgöző javaslatok születnek, mint amelyeket a Suzuki vetett fel a 2023 őszén megrendezett Tokiói Mobilitási Kiállításon.
Kezdjük a sort egy olyan testvérpárral, amelynek tagjai váratlan részlegmegoldásaik ellenére a legközelebb állnak az általunk is ismert közlekedési sémákhoz. A SuzuRide és a SuzuCargo közös tőről fakadnak, de mindkettő nagyon sajátos és nem felcserélhető szerepet tölt be.
Az előbbi egy mindennapi közlekedésre és szabadidős felhasználásra optimalizált jármű, a klasszikus robogók négykerekű, ám így is kifejezetten kompakt (1,3 méter hosszú, 0,6 méter széles, 1,0 méter magas) alternatívája.

A biztonságos, komfortos utazásra született SuzuRide ülését egy kifejezetten tágas, 175 literes doboz fedelébe integrálták – ami itt nem fér el, azt gumipókokkal a lábtartó deszkára rögzíthetjük, de egy kézitáska az elülső szélvédőidomon rögzített rácson is elfér.
A SuzuCargo ugyanezt a koncepciót ülteti át a haszonjárművek világába: a vezető mögött 60 centiméterrel hosszabb hely várja a rakományt, no és az extra akkumulátorokat, amelyek nemcsak nagyobb hatótávolságot biztosítanak, de a felhasználás jellegéből adódó nagyobb terheléssel is könnyebben megbirkóznak.

A plató csaknem 0,6 négyzetméteres alapterületű, oldalfalai pulttá alakíthatók át.
Szállítani éppen a Suzuki Go! is tud egyet s mást, de elsősorban nem erre született, hanem arra, hogy biztonságos, kényelmes és kötetlen közlekedési megoldást kínáljon azoknak, akik szellemükben még fiatalosak, de a testük már nem tud lépést tartani életkedvükkel.
A többféle színben megálmodott Suzuki Go! minimalista formatervére bizonyosan záporozni fognak a szakmai elismerések, ennél azonban fontosabb volna, hogy a potenciális ügyfelek meg tudják győzni a Suzukit arról, hogy vegye gyártásba a zseniálisan praktikus, egyszerre védelmet sugárzó, mégis korlátlan szabadságot sugalló szerkezetet. A SuzuRide-nál 10 centiméterrel rövidebb és ugyanannyival szélesebb eszköz manőverezését első és hátsó parkolóradar teszi egyszerűbbé, a helyzetjelzők és az irányfények automatikusan kapcsolnak be, így a vezetőnek tényleg nincs más dolga, mint egy apró joystickkel irányítani a szerkezetet.
Ha a Suzuki Go! eltávolodik a konvencióktól, a Suzuki Moqba tanulmány valószínűleg soha nem is ismerte azokat. Neve egy betűszó, amely a „moduláris quadalapú architektúra” kifejezésre utal. A quad a terepalkalmasság és a négy hajtott kerék miatt egyaránt releváns, ugyanakkor ezek a bizonyos kerekek egy-egy, több ízületből álló „láb” végén nyugszanak, és mivel a „lábak” külön-külön mozgathatók, a Moqba tulajdonképpen „járni” is tud – lépcsőn vagy kemény terepen olykor hasznos lehet ez a funkció – fel- és leszálláshoz pedig az adott oldalon „letérdel,” ha szükséges. Nem ezek azonban a Moqba legnagyobb mutatványai, hanem a modulárisan csereberélhető felépítményrendszer.
A motorkerékpár-nyereg vagy klasszikus ülés helyett felszerelhető hordágy, vagy a legváltozatosabb áruszállító-, illetve munkagép-felépítmények – gyanítjuk, hogy megfelelő kézben nincs olyan feladat, amit ne tudna elvégezni.

Ezen felül a Moqba állítólag 30 km/órát meghaladó sebességre képes és 80 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik.
Itt akár véget is vethetnénk a lelkendezésnek, annál is inkább, mert a kitekintésünket záró Suzuki e-po kifejezetten szerénynek és konvencionálisnak hat a többi tanulmány mellett – az is igaz ugyanakkor, hogy a Suzuki tervezői számára egy kempingbicikli ugyanúgy ismeretlen kihívást jelent, mint a Moqbához hasonló lépegetők.

Látszólagos spártaisága mellett azonban kivételesen sokoldalú: hagyományos kerékpárként, elektromos rásegítésű bicikliként vagy villanyrobogóként egyaránt használható, ergonómiája a nagy méretű kerékpárokat idézi, ugyanakkor olyan apróra összehajtható, hogy könnyedén elfér egy mikroautó csomagterében.

Az e-po legfontosabb üzenete ugyanakkor mégis az, hogy a Suzuki minden mobilitási eshetőséget számba vesz, és ha az valódi hozzáadott értéket hordoz, habozás nélkül felkarolja azt.