Száguldás motor nélkül, a Suzukival

Száguldás motor nélkül, a Suzukival

hirdetés
eves atvizsgalas olajcserevel
Immár második éve támogatja a világ talán legkeményebb downhill kerékpárversenyét a világ egyik terepjáró-specialistája, a Suzuki. Tasmániában zajlik a félelmetes futam.
Több mint fél évszázada gyárt terepjárót a Suzuki. Az Európában korábban Samuraiként ismert, ma világszerte Jimny néven forgalmazott modellsorozat négy generációja a világ 199 országában több mint 3,5 millió példányban talált gazdára 1970 óta. 1988-ban társat kapott: a létravázas, kapcsolható összkerékhajtással és felezővel szerelt Vitara ütőképes terepalkalmasságot kínált, a Jimnynél modernebb külső és komfortosabb belső mellett.

Később ötajtós, majd hétszemélyes modellek is megjelentek a Suzuki 4x4-esek kínálatában, sőt, még kétüléses, targatetős életmódmodellt is gyártott a cég (X-90). 2006-tól aztán elérkezett az önhordó karosszériás, elektronikus vezérlésű összkerékhajtású Suzuki kora, a jövőt pedig a 2025-ben bevezetett e-Vitara elektromos összkerékhajtási rendszere képviseli a cég életében.
Egy szó, mint száz: a Suzuki neve immár ötvenhat éve jelent egyet azzal a feltartóztathatatlan felkészültséggel, amely nem akadályként, hanem örömforrásként tekint a terepes kihívásokra. Ez az értékrend pedig hiteles partnerré teszi az autógyártót a világ alighanem legkíméletlenebb downhillfutamán, a Red Bull Hardline Tasmania meghívásos versenyen.
Igen, meghívásos: a versenyen ugyanis csak a világ legjobb hegyikerékpárosai vehetnek részt. Aki nem tartozik az abszolút élvonalba, annak esélye sincs végigmenni a természetes és épített akadályokkal tarkított pályán, amelyet – talán mondani sem kell – évről évre egyre nehezebbre terveznek a szervezők. A helyszín harmadik éve ugyanaz: a tartományi főváros, Hobart közelében fekvő Derwent-völgy mélyén kialakított Maydena kerékpáros park, amelynek megközelítésébe bizony beleizzadnak az átlagos személyautók.
Nem véletlen, hogy 2025 óta a Suzuki Australia a Hardline Tasmania mobilitási partnere, hiszen az összkerékhajtású Suzukik otthon érzik magukat az úttalan utakon, és magabiztosan juttatják el a helyszínre a versenyzőket és a szervezőket.
Valahol persze még egy Suzuki is meghúzza a határt, és bizony a verseny útvonalán még egy Jimny sem tudná tartani a tempót a kerékpárosokkal. Ők ugyanis akár 80 km/óra sebességgel száguldanak a szűken kanyargó, meredek pályán: a 2,75 kilométeres távon 600 méternyit csökken a tengerszint feletti magasság.
A pályát extrém ugratók tagolják: az egyik ponton 10 méteres szintkülönbséget küzdenek le a levegőben a versenyzők, másutt 24 méter széles szakadék fölött repülnek át. Amikor aztán vége a versenynek, újra elemükben érzik magukat a logisztikai feladatokba bevont Suzukik. Különösen igaz volt ez idén, miután ítéletidő sújtott le a pályára, ami miatt a vasárnapi futamot teljes egészében törölni kellett. A sáros, felázott utakon fordult a kocka: a versenyzők kerékpárjaik helyett az autók száraz, fűtött utasterét választva ereszkedtek le a hegyről, ahová jövőre térnek vissza – ha minden jól megy, a Suzukival együtt.