Amikor minden idők egyik legnagyobb motorkerékpár-versenyzője megszerezte második világbajnoki címét, gyári csapatától egy nagyon is testhezálló ajándékot kapott, amely most, több mint negyven évvel később méltó helyére került a Suzuki múzeumában.
Barry Sheene a brit motorsport egyik legnagyobb alakja, de világszinten is a legnagyobbak között említik. Két világbajnoki címe mellett ő az egyetlen motorkerékpár-versenyző, aki a Moto GP 50 és 500 köbcentiméteres kategóriájában is futamgyőzelmeket ért el. Nem mellékesen ő volt az egyik első motoros szupersztár, akinek hangos sikerei és kicsapongó életvitele ráirányították a nagyközönség figyelmét a motorkerékpár-versenyzésre. A sportág jelentős részben Sheene ellentmondásos karakterének köszönheti mai népszerűségét, nézettségét.
A jóképű és okos Sheene vezette be a motorsportba a szponzoráció fogalmát, így személyes reklámszerződéseinek köszönhetően nagy lábon élt, és a legelőkelőbb körökben mozgott. Szó szerint mindene megvolt, amire egy ember vágyhat, a fotómodell feleségtől kezdve a Beatles-tagok barátságáig. Hogy második világbajnoki címét méltó módon megünnepelje, vásárolt például egy XV. századi udvarházat, másfél hektáros birtokkal.
A Suzuki gyári csapata nem szolgálhatott ilyen drága ajándékkal, és a márka palettáján luxusautókat is hiába kerestek volna. Gondoltak hát egy merészet-vicceset: ha már úgyis vidékre költözik, kapjon egy olyan autót, amivel akár gazdálkodhat is, ha visszavonul. A szezon végén ezért meglepték Sheene-t a mai Jimny korai elődjének, az LJ80-asnak egy különleges kivitelű példányával. Az első generációs terepjáró akkor frissen bemutatott csúcsmodelljének egy világoskék példányát piros sávokkal díszítették, és felfestették rá Sheene rajtszámát, a 7-est.
A Suzuki gyári csapata nem szolgálhatott ilyen drága ajándékkal, és a márka palettáján luxusautókat is hiába kerestek volna. Gondoltak hát egy merészet-vicceset: ha már úgyis vidékre költözik, kapjon egy olyan autót, amivel akár gazdálkodhat is, ha visszavonul. A szezon végén ezért meglepték Sheene-t a mai Jimny korai elődjének, az LJ80-asnak egy különleges kivitelű példányával. Az első generációs terepjáró akkor frissen bemutatott csúcsmodelljének egy világoskék példányát piros sávokkal díszítették, és felfestették rá Sheene rajtszámát, a 7-est.
A jóslat félig bejött, mert a család idővel valóban gazdálkodni kezdett a birtokon. Egy súlyos balesetet követően Sheene karrierjének is vége szakadt, a sérülés utóhatásaként azonban a versenyzőt elkezdte kínozni a nyirkos brit klíma, ezért Ausztráliába költöztek, az autó pedig otthon maradt.
A kicsi Suzukira évekkel később, rádőlt szalmabálák alatt találtak rá, meglehetősen szomorú állapotban. A Suzuki egy volt vezető munkatársa vásárolta meg a roncsot, és gyönyörűen rendbe rakatta. Tőle egy Suzuki-márkakereskedőhöz került, ahol a bemutatóterem díszeként szolgált. 2013-ban egy magángyűjteménybe került, hogy aztán tíz évvel később egy árverésen ismét feltűnjön.
A Suzuki angliai importőre ezúttal saját kezébe vette a márkatörténelem ezen emlékezetes – főleg szentimentális jelentőségű – darabjának a további sorsát: a jelentős számú érdeklődőt túllicitálva megvásárolták a pici autót. Annak 800 köbcentis, soros négyhengeres motorja a kulcs első elforgatására beindult, így a vászontetős terepjáró saját lábán indult el új lakóhelyére, hogy a neki kijáró megbecsülésben és gondoskodásban töltse el élete hátralévő részét.
A Suzuki angliai importőre ezúttal saját kezébe vette a márkatörténelem ezen emlékezetes – főleg szentimentális jelentőségű – darabjának a további sorsát: a jelentős számú érdeklődőt túllicitálva megvásárolták a pici autót. Annak 800 köbcentis, soros négyhengeres motorja a kulcs első elforgatására beindult, így a vászontetős terepjáró saját lábán indult el új lakóhelyére, hogy a neki kijáró megbecsülésben és gondoskodásban töltse el élete hátralévő részét.
