1991. Véget ér az Öböl-háború, feloszlik a KGST, megkezdődik Jugoszlávia széthullása, Zwickauban nem készül több Trabant, hazánkban pedig, miközben az utolsó szovjet csapatok is elhagyják az országot, létrejön a Magyar Suzuki Rt. Az új autóipari vegyesvállalat alapítása már akkor sem csupán egy volt a számtalan hír közül, ma pedig, harmincöt év távlatából mindennél világosabb, hogy túlzás nélkül történelmi jelentőségű volt ez a lépés. Magyarországon a huszadik század első négy évtizedében megindult, felvirágzott és ígéretes jövő előtt állt az autógyártás. Míg azonban a második világháborút követően Európa-szerte újraindult a termelés, hazánknak a KGST tagjaként erre nem volt lehetősége. A teherjármű- és buszgyártás szárnyalt, de ötven éven át nem készültek sorozatgyártású személyautók az országban. Ennek a hiánynak vetett véget a Magyar Suzuki létrejötte, amely persze nem ment egyik napról a másikra.
Idén 35 éves a Magyar Suzuki. Az esztergomi üzem fontos iparágat, és a modern autót hozta el hazánkba, mára életünk része, amely kívülről nézve is impozáns, de persze belülről megélve az igazi.
1989 elején indultak be a tárgyalások, a japán autógyártó elképzelései és a magyar kormány nézőpontja fokozatosan közelítettek egymáshoz. Egy év elteltével megszületett az az alapmegállapodás, amely mentén megkezdődhetett a cégalapítás és a gyárépítés előkészítése. Mindkettőnél 1991 hozta el a fordulópontot: ekkor született meg a Magyar Suzuki Rt, és ezzel egy időben letették az esztergomi üzem alapkövét. Másfél évvel később, 1992 őszén pedig már termelt a gyár, és megkezdődött az ötajtós Swift hazai értékesítése. A Swift egy Japánban már második generációjában járó, kiforrott konstrukció volt, amelyet mindössze négy évvel korábban, 1988-ban mutatott be a Suzuki, Cultus néven.
Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy Európában – de különösen az egypártrendszerből épp csak felálló Magyarországon – miért vetették el ezt a nevet, és választották helyette a Swiftet (az angol szó jelentése gyors, fürge). A modern autót mindkét tengelyen független felfüggesztéssel szerelték, motorból kétfélét kínáltak hozzá: egy egyliteres háromhengerest, valamint egy 1,3-as négyhengerest. A nyugati járművekre kiéhezett fogyasztók talán beérték volna ennyivel, a Suzuki azonban folyamatos bővítésbe és fejlesztésbe fogott.
Új karosszériaváltozatok, új motorváltozatok jelentek meg – a szedánnal együtt megérkezett a legnagyobb, 1,6 literes motor –, 1994-ben beindult az export, és az ezredforduló táján, amint az eredeti Mi Autónk megkezdte levezető köreit, új típusok is bemutatkoztak. A Mi Autónk a kilencvenes évek, de talán a teljes magyar reklámtörténet egyik legsikeresebb szlogenje, amelyre ugyanakkor nem csak marketing ígéretként tekintett a Suzuki. Az árstruktúra felépítésétől kezdve az akkoriban merőben szokatlan, sűrű kereskedői és szervizhálózatig minden azt a célt szolgálta, hogy minél több magyar ember juthasson az igényeinek és lehetőségeinek megfelelő új autóhoz. A huszonegyedik század első évtizedében egymást érték a vadonatúj modellek az esztergomi Suzuki-üzem portfóliójában. Először a Japán kei miniautók zseniális térkihasználását európai léptékben kínáló Wagon R+ gyártása indult be 2002-ben, majd egy évre rá felsorakozott mellé a Japánban Swift néven forgalmazott kis méretű szabadidőjármű, az Ignis.
Mindkettő kategóriát teremtett Európában, az utóbbi két évtized elmúltával a kontinens egyik legnépesebb szegmensévé terebélyesedett. 2005-ben jött az új generációs Swift, 2007-ben a Splash lépett a Wagon R+ örökébe, 2010-től pedig már a Swift harmadik szériája készült Esztergomban. A jelen szempontjából mindnél fontosabb volt azonban egy vadonatúj konstrukció: az SX4 2006-os bevezetése. Ebből a szabadidőjárműből nőtt ki később az SX4 S-Cross (2013) és az S-Cross (2021), 2015-ben pedig a Suzuki történelmének egyik legsikeresebb típusneve, a Vitara is felkerült az esztergomi gyártósorra. 2016 óta – azaz immár tíz éve – kizárólag ennek a két modellnek az aktuális, folyton megújuló változatait gyártja a Magyar Suzuki.
A Swift elbúcsúztatása szimbolikus döntés volt: a magyar autógyártást ötven év után ismét megteremtő modellsorozat elköszönt, hogy helyet adjon az új kor legnépszerűbb karosszériatípusainak: a szabadidőjárműveknek. Az eredeti európai Suzuki nem sajátította ki a mérföldköveket: az Esztergomban gyártott, egymilliomodik autó még egy Swift volt (2006-ban), ahogy a kétmilliós határt (2011) is a szeretett kisautóval lépte át a gyár. A harmadik millióhoz azonban már egy SX4 S-Cross-szal érkezett el 2017-ben, a négymilliomodik, hazánkban gyártott Suzuki pedig egy Vitara volt 2024-ben.
Ma már egyértelmű, hogy a Mi Autónk szlogen egy másodlagos, talán még fontosabb jelentéssel is bírt: a Suzuki nem csupán a magyaroknak, hanem a magyarokért is készült. A gyár 1994-től folyamatosan exportál, és az anyavállalat harmadik legnagyobb gyártóüzemeként nemcsak a márka egyetlen Ázsián kívüli bázisa (amely ma már logisztikai és regionális informatikai központként is szolgál), hanem a magyar gazdaság egyik mozgatórugója is.
Közvetlenül és partnerein keresztül mintegy tízezer embernek ad munkát, valamint tevékeny szerepet vállal az innovációs és képzési fronton is. Meg persze mindemellett harmincöt éve olyan kiváló autókat gyárt, amelyekre Európa minden országában elismeréssel tekint a szakma és a piac egyaránt, és amelyek a kezdetektől fogva ott vannak a magyar vásárlók kedvencei között.
