Az automobil világégést követő reneszánszában legalább olyan fontos – ha nem fontosabb – szerepet játszottak a könnyű haszonjárművek, mint a személygépkocsik. A múlt század derekán, a társadalmi és gazdasági talpra állásban kiemelkedő jelentőséget nyertek a takarékos, megfizethető áruszállítók, nemcsak Európában, de szerte a világon, így Japánban is. Amikor aztán később a szigetország autóipara hozzáfogott a világ meghódításához, haszonjárműveiket is exportálták. Ezeket azonban jobbára túlságosan szűkösnek találták a nyugati világ piacain. Ez történt a Nissan Vanette-tel is, amely modern vonalaival, dupla fényszórójával kifejezetten jól mutatott még az európai utakon is, ráadásul változatos felépítmény-variációi (rövid és hosszú tengelytáv, alacsony és magas tető) révén praktikusnak is számított, ám a jármű 1,6 méteres szélessége miatt kényelmetlennek bizonyult az óvilági felhasználók számára.
Megoldást a Vanette Largo hozott 1982-ben. Az alapkivitelű Vanette-nél 9 centiméterrel szélesebb modell Japánban már a kategória határait feszegette, Európában azonban ezzel a nem jelentéktelen toldással vált elfogadottá a(z ekkor egyébként már Spanyolországban gyártott) modell. A Nissan ezt követően hosszú modellgenerációkon át nem változtatott a recepten: a motor és az első kerék egyaránt az első üléssor vonala mögött helyezkedett el, ami jót tett a fordulékonyságnak, de sem a helykihasználás, sem az ütközési biztonság optimalizálását nem tette lehetővé.
E felett számos világpiacon szemet hunytak a vevők, a Nissan Europe azonban inkább új megoldás után nézett. Az 1991-es Serena valamivel nagyobb volt ugyan, mint a Vanette, viszont előretolt motorterével jobban megfelelt az európai igényeknek és ízlésnek. A gyakorlatban azonban nem tudott érdemeihez mérten érvényesülni a modell: az európai vevők egy részének nagyobb, sokoldalúbb, másik részének pedig kisebb, dinamikusabb áruszállítóra lett volna szüksége. A Nissan tehát kettébontotta európai kínálatát: a Primastar az előbbi, a Kubistar az utóbbi ügyfélkör igényeit szolgálta ki.
E felett számos világpiacon szemet hunytak a vevők, a Nissan Europe azonban inkább új megoldás után nézett. Az 1991-es Serena valamivel nagyobb volt ugyan, mint a Vanette, viszont előretolt motorterével jobban megfelelt az európai igényeknek és ízlésnek. A gyakorlatban azonban nem tudott érdemeihez mérten érvényesülni a modell: az európai vevők egy részének nagyobb, sokoldalúbb, másik részének pedig kisebb, dinamikusabb áruszállítóra lett volna szüksége. A Nissan tehát kettébontotta európai kínálatát: a Primastar az előbbi, a Kubistar az utóbbi ügyfélkör igényeit szolgálta ki.
Az 1997-es Kubistar egy merőben újszerű koncepciót vezetett be a piacon. A hagyományos furgonok kapacitását személyautós üléshelyzettel és vezethetőséggel kombináló, elsőkerék-hajtású, önhordó karosszériás furgonok egyik első képviselőjeként nagy mértékben hozzájárult a kategória elterjedéséhez és népszerűsítéséhez. Ebben az is szerepet játszott, hogy a személyautós műszaki adatok kiváló biztonsági jellemzőkkel vértezték fel a Kubistart, amely négycsillagos Euro NCAP-s értékelésével a kategória egyik legjobbjának számított.
Tizenkét éven át maradt szolgálatban a Kubistar, és hogy mennyire kielégítette a piac igényeit, jól mutatja, hogy az idén bemutatott Townstar ugyanazt a félig személyautós formátumot folytatja. A kettő között mégis tartott egy szünetet a Nissan, és visszakanyarodott az eredetileg a Vanette, illetve a Serena által kijelölt útra. Az NV200 modern, lendületes vonalvezetéssel jelent meg a színen, a lényeg azonban nem ez volt, hanem amit a sík padló alatt, illetve a rövid orrban elhelyeztek. 2014 márciusában megjelent ugyanis a modell elektromos változata, elébe menve annak a trendnek, amelyhez igazodva ma már minden jelentős autógyártó kínál villanymotoros városi áruszállítót. A Nissannak persze könnyebb dolga volt, hiszen a korszakalkotó Leaf révén eleve rendelkezésére állt egy kiforrott, megbízható hajtáslánc. A 24 kWh kapacitású akkumulátort később 40 kilowattórás egységre cserélték, ami jótékonyan érintette az eredetileg sem elhanyagolható, 170 kilométeres hatótávolságot.
Az e-NV200 mérföldkőnek számított nem csak a Nissan modelltörténetében, hanem az európai piac fejlődésében is, mégis érthető, hogy a márka 2021-ben visszakanyarodott a Kubistarral bevezetett, rendkívül sokoldalú formátumhoz. A vadonatúj Townstarban kikristályosodik minden, amit a Nissan a városi áruszállításról az elmúlt több mint negyven évben megtanult: kompakt, jól vezethető, tágas, sokoldalú és nem utolsósorban öröm ránézni. Az NV200 letisztult vonalait sem nélkülöző modell hagyományos belső égésű motorokkal is elérhető lesz, legerősebb aduja azonban az elektromos hajtáslánc. A 44 kWh kapacitású akkumulátor komoly, 285 kilométeres hatótávolságot biztosít, a 122 lóerős, 245 Nm forgatónyomatékú villanymotor akár teljes terhelés mellett is kellő erővel bír, ami pedig a töltést illeti, a 22 kW-os gyorstöltővel 42 perc alatt 80%-ra tölthető az akkucsomag.
Kétségtelen, hogy ez jelenti a rövid távú áruszállítás közvetlen jövőjét – ami pedig a távlatokat illeti, nincs más dolgunk, mint gondosan figyelni a Nissan terveit, hiszen ahogy eddig elébe ment a trendeknek, úgy várhatóan a jövőben is a japán autógyártó fogja kijelölni a szegmensben a fejlődés irányát.
Kétségtelen, hogy ez jelenti a rövid távú áruszállítás közvetlen jövőjét – ami pedig a távlatokat illeti, nincs más dolgunk, mint gondosan figyelni a Nissan terveit, hiszen ahogy eddig elébe ment a trendeknek, úgy várhatóan a jövőben is a japán autógyártó fogja kijelölni a szegmensben a fejlődés irányát.
