Az együttélés szabályai

Gyorsan a bejegyzés elején tisztázzuk, hogy egészen pontosan mivel van dolgunk. Értelemszerűen motorvariánsról nem kell beszélnünk, felszereltség tekintetében pedig tesztautónk a Launch Edition Luxury Modern csomaggal kiegészített változata volt.

Ez az autó így ahogy van 10,8 millió forintba kerül, vagyis jár rá a maximális állami támogatás.

Felszereltsége tulajdonképpen példás, egyedül a kulcsnélküli ajtónyitás/zárás hiányzott belőle nekünk, az viszont helyenként nagyon.

Hiába, a jót könnyű megszokni, és a Mazda rendszere ebben a tekintetben jó.

Tudjuk le rögtön a legfontosabbat, a kétfelé nyíló ajtót. Kezdhetnénk azzal, hogy kényelmes, vagy épp azzal, hogy biztonságos, de legyünk őszinték, a legnagyobb erénye, hogy jól mutat! Igazi technokrata külsőt kölcsönöz az autónak. Hogy praktikus lenne?

Igen, amiatt mindenképp, mert így nagyobb lehet az első két ajtó és kényelmesebb ott be és kiszállni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hátra bejutni bonyolult, de inkább a jobb oldalon érdemes próbálkozni. A vezető oldalán ugyan motoros az ülés, de épp emiatt viszonylag sokáig tart tágas nyílást varázsolni. Cserében viszont a memóriafunkcióval könnyedén visszaállítható a vezetőülés és menet közben sem kell aggódnunk a mókás kölykök miatt, a háttámlán lévő gomb ugyanis nem működik menet közben. A karosszéria érezhetően merev, az integrált B-oszlop masszív érzetet kelt, bár minimális zörejeket azért hallat az egyébként nagyon csöndes utastérben.

A csomagtér fedele kézzel mozgatható, nyílása szabályos és bár nem túl nagy, kényelmesen pakolható. Az egyetlen feketepontot a töltőkábelek elhelyezése miatt érdemli, azoknak ugyanis nincs igazán kitalált helye. A könnyítés annyi, hogy legalább egy táskát kapunk hozzájuk, de a teszthét alatt szinte soha nem csomagoltam vissza őket, így mindig a csomagtérben összegabalyodva utaztak. A jobb hátsó sárvédőre került a töltőcsatlakozó, amely egy LED segítségével egyértelműen jelzi mikor mi történik.

Az egy hét alatt kizárólag a 240-voltos töltővel etettük a villanylovakat. 11 százaléknyi töltöttségről 12 órát prognosztizált és nagyjából ennyi idő alatt végzett is. Érdemes azonban időnként ránézni, mert többször is tapasztaltuk, hogy 95 százaléknál megszakadt a folyamat. Ilyenkor a töltő leválasztása a hálózatról segített, ismételt csatlakoztatás után sikeresen 100 százalékig tolta az akkupakkot.

Apropó 100 százalék, apropó hatótáv. A gyárilag kommunikált 200 kilométer városi forgalomban, sok visszatáplálással lehet leginkább reális. Teljes töltöttség után az autó saját önnön maga sem jósolt 180-nál több megtehető kilométert. Próbatétel gyanánt a szokásos Budaörs-Budapest-Salgótarján útvonalat választottuk. Odafelé mindenhol a megengedett legnagyobb sebességgel haladtunk, visszafelé viszont próbáltunk a fogyasztás optimalizálására figyelni. Ez látszik is a mért eredményeken, hiszen odafelé 20,6 kWh/100 kilométer értéket regisztráltunk 123 kilométerre, visszafelé viszont 16,6 kWh értéket mutatott a műszer 135 kilométeren.

Ahogy már az előző bejegyzésben is írtuk, a Mazda felvállaltan nem egy újabb tipikus villanyautót akart gyártani, hanem egy valódi autót, amit villanymotor hajt. Ezért van hanggenerátor, ezért van valódi hűtőmaszk és ezért viselkedik autóként. A kormány mögött elhelyezett „váltófülek” a visszatáplálás erősségét szabályozzák. Öt fokozatban, de itt gyorsan ki kell emelni, hogy ezek használhatóságát az autó korlátozza. Ha ugyanis túl meleg, vagy épp túl hideg az akkupakk, akkor szabályozza a visszanyerhető energiát és vele a fékezési hatékonyságot. Egyébként, ha aktívan használjuk, valóban olyan érzetet kelt, mint amikor visszakapcsolgat az ember.

A gyorsulás ugyan nem egetrengető, de jó móka. Valóban egy benzineshez hasonlóan lineáris és kiszámítható, ugyanakkor gyenge tapadási viszonyok közepette azért ki tudja rúgni maga alól a szőnyeget. Elhasználva az akkumulátorban lévő delej nagy részét, először 50 megtehető kilométernél szól ránk, hogy figyeljünk oda. Ha tovább haladunk, 20 százalékhoz érkezve jön a narancssárga akkupakk ikon, ami tulajdonképpen a hagyományos autók kútoszlopának felel meg.

Közlekedni egyébként nagyon jó az MX-30 ülésében helyet foglalva. A távolságtartó sebességszabályzó, az adaptív LED-fényszóró, a kormányzás, a fékek egyaránt nagyszerűek. Megszokást csupán a menetirány-előválasztó igényel, amit leállításkor nem kell ugyan P-állásba kapcsolni, de ha nem abban van indulás előtt, akkor az autó nem moccan.