Hírek

Varázslat nélkül ilyen az új Renault Clio. Visszafogott teljesítménnyel és hétköznapi felszereltséggel próbáltuk ki a francia kisautó legújabb változatát. Az autóimportőrök sajtóautói a legtöbb esetben extrém jól felszerelt modellek, hiszen így tudják megmutatni nekünk, mi pedig így tudjuk kipróbálni a legtöbb elérhető extrát. Az ilyen modellek az avatatlanok esetében el is vonhatják a figyelmet. Ennél az autónál nincs szó ilyesmiről, hétköznapi modellt tesztelhettünk. Itt nincsenek különleges színek, helyette cégautósan fehér a kocsi, az utastérben sem találjuk a látványos dekorbetéteket, kárpitokat, és könnyűfém felni helyett lemezfelni és dísztárcsa került a kocsira.

A fentiek ellenére igenis látványos küllemű ez a Renault Clio is. A 2019-ben bemutatott ötödik generációs modell ugyanis izgalmas külsőt kapott tervezőitől. Elődjénél nagyobb a hűtőmaszk, hangsúlyosabb a lökhárító, nagyobbak a légnyílások, a motorháztető izgalmasan domborodik. Szépek a hátsó lámpák is, de a nagy dobás az első fényszóróké. A Mégane-tól örökölte a Clio a C-formájú lámpákat, amelyek minden változatban LED-es kivitelűek. Ezzel az arccal megtéveszthetően közel került a Mégane-hoz a Clio.

A jó külső másik pillére az autó arányaiból következik. 2012 óta piacon lévő elődjéhez képest az ötödik generációs modell 14 mm-rel rövidebb (4048 mm), miközben 66 mm-rel szélesebb (1798), ugyanakkor 28 mm-rel alacsonyabb (1440 mm), Tengelytávolsága 2589 milliméteres, 6 milliméterrel rövidebb, mint eddig. Az oldalsó és a hátsó ablakok is rásegítenek a lendületes látványra, hiszen hátrafelé szűkül arányuk. Ráadásul a hátsó rejtett kilincs háromajtósnak mutatja a kasztnit. Háromajtós persze nincs, csak öt, és kombi helyett is a Captur szabadidő-autó vehető meg. A Clio sportos autónak néz ki, hol van már az első generáció kisautós formája.

Ebben az autóban nincs a bemutatókon látott autókban érzett prémiumhangulat. Számos helyen találkozunk az új Renault Clio utasterében rideg műanyagokkal, amelyek majd az autó későbbi életében számítanak, hogy mennyire lesznek tartósak. Látványra egyébként jól néz ki a belső, vannak kifejezetten gusztusos részletek. A fekete hegemóniát fémdíszek törik meg, a műszerfalat, a váltókart is keretezi egy-egy szürke rész, de a karokon és az ablakemelők gombjain is feltűnik. Jó hír, hogy nem spórolták ki az automata ablakvezérlést, így mind a négy ablak így működik. Jó fogás esik a Renault Clio kormányán, mérete is ideális a hétköznapokon. A sebességtartó automatika, a fedélzeti számítógép és a hifi funkcióit is elérhetjük az itt lévő gombokról. A szép sík kialakítással a funkcionalitás veszít, mivel tapintással nehéz kitalálni, hol is jár az ujjunk. Kellett 10 nap, mire nem kellett már lenéznem. Hátrafelé nehéz kilátni a kocsiból, szűkek az ablakok, vastag a C oszlop. Ez megnehezíti a közlekedést tolatáskor, illetve éles szögben találkozó utak esetén.

Méretében már nem kis autó, elöl igen tágas, az első utasok nem érnek egymáshoz. Ülései puha tömésűek, francia autókra jellemző kényelmet kínálva, de kanyarban is tartanak, mert nagyok az oldaltámaszaik, a combrészen is kellően hosszú az ülőlap. Ebben a változatban műanyag érzetű az üléshuzat, így télen nem derül ki, mennyire izzasztó nyáron, de biztosan jól jön, ha le kell törölni valami koszt róla. Viszonylag könnyű beszállni hátra, kellő helyet ad az ajtónyílás. A magamnak beállított ülés mögé (178 cm) úgy tudok beülni, hogy épp súrolja az első ülés háttámláját a térdem. A laposan futó tető miatt a fejtér épp elég, ám ezt úgy érték el a tervezők, hogy a hátsó ülést alacsonyra tették, így viszont a csípőnkhöz képest a térdünk feljebb van. Sokféle rakodóhelyet találni a kocsiban, az ajtókban a két ülés között, a váltókar előtt, és ott a kesztyűtartó is, mindegyik lehetne nagyobb.

A peremezett ajtózsebekbe bedobni könnyű, kiszedni már sokkal nehezebb egy pénztárcát. Látványosak és praktikusak a más modellekből is ismert fűtésgombok, amelyek tekerők és nyomógombok is egyben. Az egyszerű felszereltség jegyében itt nincs digitális kijelzés, ez egy manuális klímaberendezés. Nehéz megmondani, hogy ennyire huzatmentesen dolgozik, vagy kisebb a ventilátorteljesítmény a szokásosnál, de érzésre meglepően visszafogott a szellőzőrendszer működése. Hatékonyságával nincs gond, csak furán észlelhetetlen a működése. Analóg óracsoport szerepel a műszerfalon, tehát nem a jobban felszerelt modellek digitális változata. Hátrányát nem érezni, hiszen egy kellően nagy színes TFT szolgáltatja a fedélzeti számítógép információit, a fordulatszámmérő és sebességjelző között. Az első napokban a két nagy óra designja zavaró volt, mert a számozás külső ívén és belső ívén is vannak rovátkák, mintha egy mérföld/órás autó lenne.

Jól eltalált méretű a központi érintőképernyő az ötödik generációs Renault Clióban. Szép a képe, részletgazdag a megjelenése, menüje átlátható, működése gyors. Erős ellenfényben is olvasható. Ami hiányzott, az a hagyományos hangerőszabályzó tekerőgomb. Helyette az érintőképernyőre került egy gomb, amelynek megnyomására megjelenik két másik ikon, amelyekkel már változtathatunk.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2020/01/21/renault-clio-15-dci-2020-teszt/