„Más, mint egy német prémium, amivel meg sem szólalsz, és már elítélnek”

Ma már kevesebbet utazom, de a Stelvio QV-vel is megteszek évente 40 000 kilométert. Régebben évi 100 ezer kilométereket vezettem, sok százezer kilométert tettem meg az Alfákkal. Az első 159-cel egyetlen probléma akadt, amikor egy szoftveres malőr miatt átmenetileg csak 80-at ment vészüzemben. Semmi más gondja nem volt, pedig negyedmillió kilométerrel adtam el. Az a tapasztalatom, hogy az Alfák nagyon megbízhatóan tudnak működni, ha megkapják azt a ráfordítást szervizelésben, alkatrészben, törődésben, amit igényelnek. Ennyit ér a profi szervizháttér, ami Riegleréknél Győrben teljes mértékben adott. Inárcsról szinte mindig ide hozom az autóinkat a tervezett karbantartásokra. Legtöbbször sikerül összekötni a szervizeléseket valamilyen munkával Győr közelében. Mindig kapok csereautót a karbantartások idejére, elintézem, amit kell, és még aznap indulhatok haza.

– Ennél többről van szó, ez kötődés. Tényleg nagyon jó a személyes kapcsolat az itteni szakemberekkel, a szalon és a márkaszerviz munkatársaival is. Olyan, mintha hazamennék, velük őszintén tudunk beszélgetni, senkinek nem kell megjátszania a kötelezőt. A CarNetnek köszönhetek egy meghatározó momentumot az életemben. A fiunkkal próbáltam közösen nézni a MotoGP-t és a Forma-1-et, megszerettetni vele a motorsportot és az autózást, de nem nagyon érdekelte. Aztán a 4C megvétele után kaptam ajándékba a márkakereskedéstől két jegyet a Magyar Nagydíjra az Alfa Romeo csapathoz. Ez nem paddockbelépő, ilyet nem lehet csak úgy venni. Mi ott együtt ebédelhettünk a versenyzőkkel, közös fotókat készíthettünk velük, egészen közelről láthattuk a csapatot. A fiam azóta velem nézi az F1-et, érdekelni kezdték az autók, eljár velem az Alfa Cityre, lettek autós apa-fiú programjaink.

– Amikor megszerezte a jogosítványt, elkezdtem neki használt autókat nézni, de igencsak kétes autókba futottam bele. Gondolkodni kezdtem, mi a biztonságosabb: egy kicsi, de új autó vagy egy nagyobb használt, aminek nem tudom, mi baja lesz holnap. Végül rendeltem egy nagyon szépen összeállított FIAT 500 1,2 Rockstart sötétzöldben, piros csíkokkal, és megkértem Riegleréknél a fiúkat, hogy amikor megyünk átvenni a Stelvio QV-t, a FIAT is álljon ott a szalonban. Fiam megpillantotta, megkérdezte, hogy beülhet-e, láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki. Beült, Dani, az értékesítő előhozta a kulcsot, megkérdeztem Levit, hogy tetszik-e, aztán odaadtam neki a slusszkulcsát. Ma is megkönnyezem ezt a történetet. Mondtam neki, hogy ez 69 lóerő. Ha a haverok azt kérik, hogy toljad neki, akkor told, nem történik semmi veszedelmes.

– 10 éve volt, hogy meghívtak a 4C hazai bemutatójára, Budapestre, a Bálnába. Ekkor kezdtem arról ábrándozni, hogy de jó lenne egyszer egy 4C. Hat éve olvastam, hogy megszűnik a sportautó gyártása, és arra gondoltam, vagy most veszek egyet, vagy sosem lesz 4C-m. Rákérdeztem Riegleréknél, akik találtak is négy lehívható autót. Két fehér volt közöttük, egy citromsárga és ez a szürke. Eredetileg kupét szerettem volna, de a grafitszürke tetszett a barna belsővel, ezért Spider lett. Bele sem ültem, ki sem próbáltam, csak 2018-ban, az átadás napján derült ki, hogy beleférek-e egyáltalán. 240 lóerő nem a világ, de a 4C száraz minimumsúlya 895 kg. Elképzelni is nehéz, mennyire vad és hangos ez az autó, vezetése egész embert kíván. Amikor elindultam Győrből a balatoni nyaralónkba a 82-es úton, Cseszneknél meg kellett állnom. Remegő kézzel szálltam ki, gyakorlatilag egy gokartot vettem, amivel közúton megyek. A főtervező azt mondta róla, hogy a számok csak adatok, mi élményt akartunk adni. A középmotoros roadster nem a leggyorsabb és nem is a legerősebb sportautó, de valódi adrenalinbomba. Hasonlót sem éltem még át négy keréken, pedig vezettem Ferrarit, Porschét, béreltem más sportautókat, de ez valami nagyon más. Az emberek megszólítanak vele, beszélgetni kezdenek a kocsi kapcsán. Nem olyan, mint egy német prémium-sportautó, amivel még meg sem érkeztél, meg sem szólaltál, és már elítélnek.

– Kicsit előregondolkodtam, és azért választottam inkább a középmotoros roadstert, mert ilyen sportautót nem fognak többé gyártani. Szénszálas váza van, nincs benne szervokormány, és annyira féktelen, hogy nem is szoktam a Race üzemmódot aktiválni benne.

– 2019-ben ébredt fel bennem a vágy, hogy vegyek egy Stelvio QV-t. Hatalmas élmény volt, életemben először úgy éreztem, hogy megjöttem, beérkeztem, egy kuriózumot tudhatok magaménak. Amikor másvalaki hibájából összetört, levonultam a pincénkbe sírni, életem autója volt. Utóda is egy négylevelű lóherés Stelvio lett. Az előzőben 90 ezer km volt, a jelenlegi 92 ezret futott, és a mostani is hibátlan. Ehhez már vehettem nagyon kedvező árú szervizcsomagot 5 évre/150 000 kilométerre. A 60 és a 120 ezres vezérléscsere önmagában jóval többe kerülne, mint a teljes szervizcsomag, amiben még 10 olajszerviz is benne van.

– Három évre 13,7 l/100 km az átlagom. Ez teljesen arányos, mert alattam a 280 lovas is megenne 12 litert. Ez az első kocsi az életemben, aminél tényleg észreveszed, hogy sima 95-ös vagy 100-as benzin van-e benne. Nem előírás, de másként muzsikál vele.

– Alapelvem, hogy Alfát csak alfástól szabad venni, aki szereti a gépet és tisztában van az igényeivel. Nagyon fontos az autó előélete, hogy megkapja a megfelelő szervizelést, mert egy Alfában sem elég olajat cserélni.

– Régebben pályamotoroztam, és a pályanapok után annyira kitisztult a fejem, mintha elvonultam volna egy hosszú hétvégére. Nyélen mész, minden féktávra koncentrálni kell, semmi másra nem tudsz összpontosítani. Flipperen játszani pont ilyen, nagyon jó ideglevezetés. Számomra a flipperezés abszolút szenvedély. Nem elég csak lövöldözni, fent tartani a golyót, nagyon összetett játék a különböző szorzókkal, az sem mindegy, mi után mit fogsz lőni. Magyarországon komoly versenyek vannak európai szinten jegyzett versenyzőkkel. A motorozással összevetve a flipperezés abban jobb, hogy nem veszélyes, és aki akar, tud sörözni, ha nem veszi túl komolyan a játékot.