Ilyen, amikor egy autóőrült a főnököd

Amikor a főnököd rábeszél, hogy cégautónak válassz magadnak Giulia Quadrifogliót, akkor biztos, hogy jó helyen dolgozol. Tálos Péter, a Foxconn magyarországi alelnöke, és egyebek között a Cloud Network Technology Kft. ügyvezetője. A legtöbb nagyvállalatnál a céges autókat a havi lízingdíj és a maradványérték bűvös számai alapján választják ki, Tálos Péter szerint viszont fontos, hogy a munkatársai olyan autóban üljenek, amit szeretnek. Péter gyerekkora óta imádja az autókat, és ez már a céges flottájukon is látszik.

Voltak már nyomai viszonylag korán, még a 90-es évek közepén, de a fordulópont az volt, amikor 1999-ben elhelyezkedtem egy cégnél, ahol választhattam magamnak szolgálati autót. Egy 2 literes, benzines, sportcsomagos Alfa 156-os volt ez, amely szerintem az egyik legjobb elsőkerék-hajtású autó, amit valaha vezettem. Sport-vezérműtengellyel 170 lóerő körül volt és hihetetlenül jól lehetett vele kanyarodni.
Ezután párg évig nem volt Alfám, egy ideig külföldön éltünk, majd amikor hazajöttünk, megvettem magamnak gyerekkori álmomat, egy 12 hengeres Jaguárt. Viszont, amikor a feleségemnek kerestünk autót, újra előkerültek az Alfák: előbb egy 1,6-os 147-est, majd egy MiTót használt. Amikor később megjelent a Giulia és a Stelvio és mindenki ezekről az autókról áradozott, természetesen, amint lehetett, kipróbáltam őket. De a legnagyobb élményem az a próbaút volt, amikor elvihettem egy Alfa 4C-t egy körre, és baromira megtetszett. Végül nem kis kör lett, az Esztergom, Héreg, Tata, Csákvár és Etyek útvonalon csapattunk vele…
Aztán 2019-ben rábeszéltem egy kollégámat, hogy válassza szolgálati autónak a Giulia Quadrifogliót. Elmentem vele a győri CarNet szalonba konfigurálni egyet. Ott ültünk, raktuk össze a Giuliát és megkérdeztem a kereskedőt, hogy nincs esetleg egy 4C-tek nekem privátban? Ha már veszünk egy Quadrifogliót, akkor legyen két autó egy csomagban…

Konfigurálni nem lehetett már, mert akkora legyártották az összes példányt a 4C-kből, viszont kiderült, hogy van még egy autó az importőri raktárban, amit régóta próbáltak eladni. Egy kék, nyitott tetejű Spider… Gondolkoztam rajta, hogy ha kék színű a Spider, akkor az csak a limitált Italia kiadás lehet, amelyből mindössze 108 darabot gyártanak. Mint kiderült, arról volt szó, így már biztos voltam benne, hogy kell az autó.

Innentől már nem volt megállás. A feleségem, amikor autót cserélt, akkor már SUV-t szeretett volna, és ugye az Alfának van egy remek SUV modellje, a Stelvio. Abból a Quadrifogliót választottuk, az akkor megjelent arany színben… Ez az arany egy történelmi szín, az okkersárga újragondolása, ami régen az Alfa Bertone GT-k jellegzetes színe volt. Nos nekem az a modell egy régi becsípődés, mindig is szerettem volna egyet. Ebből a Bertone GT-ből nekem mindig az tetszett, ami még a régi, lépcsős orrú, de belül már újabb műszerfallal, ezt viszont csak 1969-ben és 1970-ben gyártották. Az ocra giallo szín pedig még jobban leszűkítette a kört, de mindenképpen ilyet szerettem volna. Végül sikerült találni egyet, egy 1970-es gyártású 1300 Juniort. A Stelvióval mentünk érte és saját lábán hoztuk haza Hollandiából. Az autó azóta felújításra vár, tökéletes gyári állapotban szeretném megőrizni. Szóval, beindult az Alfa biznisz nálunk rendesen.

Mi teljesen másképp tekintünk az autókra, hiszen ez is egyfajta juttatás, akkor viszont legyen olyan az autó, amit a kollégák szívesen használnak, ne legyen benne kompromisszum. Néhány éve elkezdtünk egy olyan programot, amely a mi cégünknél a senior menedzserekre vonatkozik. Az autóinkat úgy lízingeljük, hogy a bérleti időszak végén az eredeti ár méltányos részért a használó megveheti magának. Egyfajta retention, azan megtartó bonuszként tekintünk erre. Lehet, hogy a lízingdíj magasabb, de a kollégáim mégiscsak szívesebben járnak olyan autóval, amiről tudják, ha itt maradnak, egyszer a sajátjuk lesz. Van olyan kollégám, akinek a sikeres idecsábításához azt hiszem hozzájárult, hogy felajánlottam neki, a szolgálati autója egy Giulia lesz…

Zseniális autók, az összekeres Giulia tényleg a kategóriájának talán a legjobbja. A Stelvio pedig hiába egy SUV, nagyon élvezetes vezetni. Az is érdekes, hogy az 510 lóerős Stelvio Quadrifogliót mennyire jól lehet használni a mindennapokban is, még télen is. Különleges márkának tartom az Alfa Romeót, mert olyan történelme van, amelyet a mai modelljeiben is közvetíteni tud, és olyan rajongói bázisa, amiről sok más márka csak álmodni mer. Mindemellett úgy tud nagyon komoly vezetési élményt nyújtani, hogy nem kerül százmillió forintba…
A Giuliákról és a Stelviókról pedig menet közben az is kiderült, hogy semmivel sem kevésbé megbízható modellek, mint a nagy német vagy japán márkák autói, a kötelező alkalmak kivételével ritkán látják a szervizt. Ebben nagyon jó partner a győri CarNet Riegler, természetesen hozzájuk járunk szervizbe az Alfákkal.

Hm, lássuk csak, kinézek az ablakon… Van ugye a kollégám, aki elindította az egészet a Giulia Quadrifoglióval. Ő már egy Montreal zöld Stelvio Quadrifoglióval jár. Ma épp itt parkol a feleségem Stelvio Quadrifogliója, aztán van itt egy GT Junior kiadású Giulia, egy Etna piros Villa d’Este Giulia, egy fekete Stelvio Competizione… Aztán hamarosan érkezik még egy szürke 2023-as Competizione Stelvio is, és szerződtünk még több Alfára. Sajnos az én 4C-m most éppen nincs itt, de jó kis alfás találkozó van minden nap a parkolóban… Ezek mellett otthon a családban van elektromos Fiat 500-asunk, de ugyancsak a CarNetnél vásárolt egyik kollégám és egy barátom is MX-5-ös Mazdát, illetve egy Fiat 500 Abarth-ot is. A Mazda ugyan nem olasz, de a Fiattal kooperációban készült és szintén egy igazi élmányautó.

A GT Juniorból nagyon tetszene egy GTA változat, de az iszonyatosan nagy ritkaság… A 8C Spider viszont rajta van a családi bakancslistánkon… az is egy igazi különlegesség, mind a darabszámot tekintve, mind a 4,7 literes V8-s motorját nézve.