Az Alfasud megszületéséhez Giuseppe Lauraghi akkori vezérigazgató elhatározása vezetett. Az 1933 óta állami tulajdonban álló Alfa Romeo vezetése egy új, a korábbi modelleknél kisebb autót szeretett volna, amellyel részesedni tudnak az autóeladások növekvő piaci szegmenséből. Ehhez az olasz kormánytól kért anyagi támogatást a vezérigazgató. A kormány a támogatást azzal a kritériummal adta meg, hogy a gyártást az ország déli részére kell áthelyezni, ezzel gátolva a szegény vidéken élő fiatalok nagyvárosokba történő elvándorlását.
Miután az egyezség megszületett, Giuseppe Lauraghi a legjobb szakembereket kérte fel a projekthez. Így került képbe például Rudolf Hruschka, aki a gyárért és az új modellért is felelős volt. A mérnököt - akit Ferinand Porsche jobbkezeként is ismerhetünk - korábban már több Alfát és Fiatot is tervezett az olaszoknak.
Valahol ugyancsak ennek a modellnek köszönhetjük az Italdesign formatervező stúdió létrejöttét is, ugyanis Giorgetto Giugiaro az Alfasud kapcsán alapította meg cégét a Fiat korábbi termelési vezetőjével, Aldo Mantovanival.
A gyár építése közben Rudolf Hruschka és Giorgetto Giugiaro belekezdett az új modell tervezésébe, amelynek egyik újdonsága volt az elsőkerék-hajtás, amelyet egy kisméretű boxermotorral párosítottak.
Valahol ugyancsak ennek a modellnek köszönhetjük az Italdesign formatervező stúdió létrejöttét is, ugyanis Giorgetto Giugiaro az Alfasud kapcsán alapította meg cégét a Fiat korábbi termelési vezetőjével, Aldo Mantovanival.
A gyár építése közben Rudolf Hruschka és Giorgetto Giugiaro belekezdett az új modell tervezésébe, amelynek egyik újdonsága volt az elsőkerék-hajtás, amelyet egy kisméretű boxermotorral párosítottak.
A tervezés során kiemelt szempont volt a sportos vezethetőség. Az autó súlya 810 és 865 kilogramm között volt (változattól függően) és az 1,2 literes, 63 lóerős boxermotorral 153 km/órás végsebességre volt képes, a négy tárcsafékkel pedig a lassítással sem volt gond. Érdekes műszaki megoldásai közül az egyik az volt, hogy az elsőkerék-hajtás miatti alulkormányzottságot az első futóműnél a versenyautóknál használt negatív kerékdőléssel ellensúlyozták.
A Giorgietto Giugiaro által tervezett karosszéria formája nem emlékeztet a gyár korábbi modelljeire, teljesen új dimenziókat nyitott. Aranyos szögletes lámpák, legömbölyített ívek emelik ki a karosszéria szépségét, a bőséges krómozás pedig az eleganciáját . Bár formáját tekintve ferdehátúnak tűnik, a felépítés mégis Berlina, azaz 4 ajtós.
A csomagtartó csak egy kicsi ajtó volt, amely az első években nem nyílt együtt a szélvédővel. Ezen 10 évvel a bemutató után változtattak, akkortól már ötajtós volt a karosszéria.
Készült belőle kombi is, később pedig bemutatták a háromajtós, AlfaSud Sprint modellt is, amelyből a csúcsmodell az 1,5 literes, 105 lóerős TI QV változat volt.
A csomagtartó csak egy kicsi ajtó volt, amely az első években nem nyílt együtt a szélvédővel. Ezen 10 évvel a bemutató után változtattak, akkortól már ötajtós volt a karosszéria.
Készült belőle kombi is, később pedig bemutatták a háromajtós, AlfaSud Sprint modellt is, amelyből a csúcsmodell az 1,5 literes, 105 lóerős TI QV változat volt.
Érdekesség, hogy 1971-es bemutatásakor gyakorlatilag még nem létezett ez a kompakt kategória, azt három évvel később a Volkswagen Golf tette igazán népszerűvé. Érdekesség, hogy azt szintén Giugiaro tervezte.
Az 1971-es bemutató sikerességét jelzi, hogy a megrendelések számát alig volt képes teljesíteni a gyár. Sajnos az Alfasud neve viszont nem forrt össze a minőséggel. Az autó legnagyobb ellensége a rozsda volt, a szaklapok szerint a karosszériához használt, Szovjetunióból származó acél nem volt jó minőségű, a korrózióvédelem is gyenge volt, a gyakori munkabeszüntetések miatt előfordult az is, hogy napokig az udvaron, a sós levegőn tárolták a fényezés előtt a karosszériákat.
Ezeket a hiányosságokat később kijavították, és végül sikeres modellé vált az autó, amelyet egészen 1983-ig gyártottak. Összesen több mint egymillió darabot adtak el belőle.
Ezeket a hiányosságokat később kijavították, és végül sikeres modellé vált az autó, amelyet egészen 1983-ig gyártottak. Összesen több mint egymillió darabot adtak el belőle.
