Őszinte elismerés a klasszikus értékeknek

Őszinte elismerés a klasszikus értékeknek

hirdetés
korando modellek
A SsangYong Torres kétségtelenül az egyik legkarakteresebb szabadidőjármű a piacon, a német autóklub szakemberei azonban nem érték be a gyönyörködéssel: tartós tesztre fogták a középkategóriás SUV-t.
Sok víz lefolyt a koreai Naktong folyón azóta, hogy a Ssangyong (KGM) először épített középkategóriás terepjárót. Nem kell autótörténeti szakembernek lennünk, hogy lássuk, a 4,7 méteres Torrest egészen más fából faragták, mint elődeit. Noha őszinte vonalaival és klasszikus arányaival határozottan jelzi az egyenes vérvonalat, hiányzik belőle az a konzervativizmus, ami miatt elődei sokaknál nem ütötték meg az ingerküszöböt. A Torres eredeti, kreatív, fiatalos – pimasznak is mondhatnánk.

A megjelenés fontos, de lényegesebb kérdés, hogy a használat során beváltja-e a hozzá fűzött reményeket az autó. A német autóklub, az ADAC szerint igen. Ugorjunk előre a végkövetkeztetéshez: véleményük szerint a Torres lehet az a típus, amely végleg leszámol a Ssangyong múltban gyökerező arculatával, és robusztus, megfizethető autók gyártójaként teremti újra a márkát.
Miután tisztázták, hogy az opciós összkerékhajtás ellenére nem kemény terepre termett a modell, hiszen fenéklemezét nem borítja masszív védőlemez (ami a városi, országúti forgalomban egyébként is csak extra ballaszt volna), a pótkerékborítás-imitációval megbolondított csomagtérajtó mögött szembesültek az első meglepetéssel: egyenes oldalfalaival és csaknem egyméteres mélységével különösen praktikus a csomagtartó, az alaphelyzetben 685 literes kapacitás messze meghaladja egy átlagos család szükségleteit, a meredek hátfal miatt akár egy háztartási gép is elfér a tágas üregben. Ugyanakkor a tervezők az olyan finomságokra is gondoltak, mint hogy tárolóhelyet alakítsanak ki a takaróroló számára a padló alatt.
ssang-yong-torres-adac-tartos-teszt-carnet-hir-1
Az utasoknak legalább olyan jó dolguk van, mint a csomagoknak: a német tesztelők igazolták a papírformát, mindkét soron kényelmesen ülhetünk, fejnek és térdnek egyaránt jut elég hely. Az első ülések párnázatával nem spóroltak a tervezők, hosszú távon is kényelmesek. A belsőépítészet az árkategóriához viszonyítva kifejezetten igényes, bár arról szó sincs, hogy diszkontáron kínált prémium szolgáltatások várnák az utasokat.
A vezető környezete inkább konzervatív, mint előremutató. Akik szeretik a modern technológiai megoldásokat, a digitális finomságokat, azok rossz helyen kopogtatnak. A klasszikus értékek hívei viszont boldogok lesznek az áttekinthető, könnyen kezelhető menüszerkezettel, a harsány grafikákat nélkülöző digitális műszeregységgel.

A futómű szintén nem akarja megváltani a világot, a kényelmesnek a feszes végén helyezkedik el, és bár a kormány nem eléggé közvetlen a sportos vezetési élményhez, az ADAC szabványos kikerülő manővereit magabiztosan teljesítette a Torres. Hasonlóan konzervatív a hajtáslánc: a fordulatszám-kedvelő motor támogatja a tempós autózást, hangját nagy fordulatszámon kiereszti.
A német szakemberek automata sebességváltóval tesztelték az autót, és nagyra értékelték a hagyományos hidrodinamikus nyomatékváltóval szerelt erőátvitel komfortos, finom működését. Az automata váltó előnyei különösen kényelmes országúti autózásnál, illetve városi manőverezésnél jönnek elő, ami rendjén is van, hiszen a motor ugyanezeken a területeken jeleskedik: hosszú autópálya-szakaszokon hajlamos annyit fogyasztani, mint amit az 1.5 tonnás menetkész tömeg és a 163 lóerős csúcsteljesítmény ismeretében várnánk.
Az indoklást megismerve egyet kell, hogy értsünk az ADAC munkatársaival: a Torres rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyeket egy zászlóshajótól elvárhatunk. Viszonylagos gyengéi alapvető konstrukciójából fakadnak – ugyanazokból a jellemzőkből, amelyeknek kedvező árát is köszönheti. Elismerésre méltóan őszinte tehát, és ezért nem érdemel mást, mint őszinte elismerést.