Az autóipar egyik legrangosabb kitüntetésével ismerték el a Nissan 1,5 literes, háromhengeres benzinmotorját, amely az innovatív e-Power hajtáslánc belső égésű komponenseként, illetve önmagában egyaránt megtalálható az új generációs Nissan modellek orrában.
A csaknem százéves múltra visszatekintő Ward's AutoWorld folyóirat 1994 óta minden évben, azaz közel három évtizede választja meg az év tíz legjobb autómotorját. A nemzetközi Év motorja választással szemben itt nincsenek kategóriák, az összes erőforrást – benzineseket és dízeleket, elektromosakat és hibrideket – együtt értékelik; a nevezést 2020 óta a hajtásláncot befogadó járművek vételára sem korlátozza (korábban nagyjából 25 millió forintnak megfelelő összegnél húzták meg azt a határt, ami alatt piaci szempontból relevánsnak tekintették, és kiértékelték a motorokat.)
A top 10-es listán belül nincs rangsor, az ide bekerült konstrukciókat mind a „legjobbnak” tekintik. A kiválasztás objektív mérések és szubjektív megítélések alapján történik, laboratórium helyett minden esetben normál autóhasználati körülmények mellett. A kiadvány szerkesztőiből álló zsűri az erőforrások innovatív jellemzőit is figyelembe veszi, ha vannak olyanok.
Nos, a Nissan idei győztes motorja bőven rendelkezik ilyenekkel. Legfontosabb megkülönböztető jegye a változó sűrítési viszony, amit a dugattyúk főtengelyhez viszonyított helyzetének módosításával érnek el. A motor kis terhelésnél magas sűrítéssel, takarékosan üzemel, ha viszont nagy gázt adunk, szempillantás alatt átáll alacsony sűrítésű üzemre, így nagyobb teljesítmény kifejtésére képes. Ezt a technológiát először egy 2,0 literes, soros négyhengeres turbómotorban alkalmazta a Nissan, amely 2019-ben és 2020-ban el is nyerte a Ward’s szerkesztőinek elismerését. A cikkünkben található illusztrációk többsége, valamint az alábbi videó ezen a négyhengeres motoron keresztül mutatja be a technológia működését.
Nos, a Nissan idei győztes motorja bőven rendelkezik ilyenekkel. Legfontosabb megkülönböztető jegye a változó sűrítési viszony, amit a dugattyúk főtengelyhez viszonyított helyzetének módosításával érnek el. A motor kis terhelésnél magas sűrítéssel, takarékosan üzemel, ha viszont nagy gázt adunk, szempillantás alatt átáll alacsony sűrítésű üzemre, így nagyobb teljesítmény kifejtésére képes. Ezt a technológiát először egy 2,0 literes, soros négyhengeres turbómotorban alkalmazta a Nissan, amely 2019-ben és 2020-ban el is nyerte a Ward’s szerkesztőinek elismerését. A cikkünkben található illusztrációk többsége, valamint az alábbi videó ezen a négyhengeres motoron keresztül mutatja be a technológia működését.
A most díjazott erőforrás ennek a motornak a háromhengeres változata, amely kisebb teljesítménye, kompaktabb kialakítása és alacsonyabb gyártási költségei miatt olyan, megfizethetőbb családi autókban is helyet kaphatott, mint a Nissan Qashqai vagy az X-Trail. Mindkét modellben ez az innovatív benzinmotor képezi a forradalmian újszerű e-Power elektromos hajtáslánc belső égésű komponensét, ahol 154 lóerőre hangolt kivitelben gondoskodik a villanymotort (vagy összkerékhajtású konfiguráció esetében villanymotorokat) tápláló akkumulátor töltéséről. A nagyobb, Nissan X-Trail szabadidőjármű vásárlói ezen túlmenően önmagában, mild hibrid technológiával megtámogatva, 163 lóerős csúcsteljesítménnyel is élvezhetik ennek a különleges benzinmotornak az előnyeit, amelyek túlmutatnak a takarékosság és a sportos teljesítménykifejtés kettősén.
A háromhengeres konstrukció esetében még markánsabban érvényesülnek ugyanis a technológia járulékos előnyei. A motor kiegyensúlyozó tengely nélkül is tökéletesen simán jár, ráadásul a dugattyúra nem hatnak oldalirányú erők, mint egy hagyományos belső égésű motorban, ami tovább csökkenti a belső súrlódást, így még takarékosabbá teszi az erőforrást. A motor működését szívó- és kipufogóoldali változó szelepvezérlés, valamint kettős (közvetlen és szívótorok-) befecskendezés optimalizálja. A motor épp ezekkel a jellemzőivel – a háromhengeres erőforrásokra korábban nem jellemző finom, csendes járásával, valamint a minden forgalmi körülmények között kellemes vezethetőségével – nyűgözte le a Ward’s szakértőit.
Az évtizedek során a most díjazott 1,5 literes VC-Turbo motoron és annak 2,0 literes variánsán kívül a Nissan más, ma már emblematikusnak tekinthető erőforrásai is felkerültek a rangos Ward’s 10 Best Engines listára. Ilyen a hathengeres VQ motorcsalád, amelynek különböző lökettérfogatú, eltérő szelepvezérlési rendszerekkel és egyéb innovatív technológiákkal felszerelt változatai 1995 és 2008 között folyamatosan ott szerepeltek a listán. Sőt, 2010-ben a VQ35HR variáns hibrid konfigurációban is bekerült a legjobbak közé, és hogy mennyire időtálló konstrukcióról van szó, jól bizonyítja, hogy a VQ35DE változatot eredeti bemutatása után másfél évtizeddel, 2016-ban ismét díjazta a Wards’s. 2011-ben nem maradhatott ki a tíz legjobb motor közül a frissen bemutatott Nissaf Leaf 80 kW-os villanymotorja, majd 2017-ben és 2018-ban egy újabb V6-os, a nagy teljesítményű VR30DDTT részesült az elismerésben.
