Minden részkomponens házon belüli fejlesztése, helyben koncentrált beszállítói lánc és nagy gyártási mennyiségek: ha a külső piaci tényezőktől eltekintünk, szigorúan iparági szempontból ezek azok a legfőbb faktorok, amelyeknek köszönhetően a kínai autógyártók alacsonyan tudják tartani termékeit árát, beleértve az európai exportra szánt járművekét is. Ez komoly fenyegetés, de legalább ugyanakkora lehetőség az európai autógyártás számára: ugyanezt a receptet követve ugyanis itt is gyártható megfizethető, de minőségi jármű. Ennek az elképzelésnek szeretne testet adni az az egyelőre csak javaslati szinten létező, bár egyre nagyobb támogatást élvező M1E méretosztály, amely elsősorban városi használatra szánt járműveket foglalna magában kompakt dimenziókkal, tisztán elektromos hajtáslánccal, kompromisszumok nélküli minőségben, de alacsony és közepes sebességtartományokra optimalizált (egyszerűsített) vezetőtámogató rendszerekkel.
Egyre többen támogatják Európában egy új járműosztály bevezetését: az e-Car kategória apró, megfizethető, takarékos autókat vonultatna fel. Ebben a műfajban pedig hallatlan tapasztalattal bír a Nissan.
Az M1E, avagy e-Car szegmens támogatói a japán kei car kategória koncepciójából és sikeréből merítettek ihletet. Az alapvető mobilitási funkciókat betöltő, a mindennapi használatot ötletes megoldásokkal segítő járműveket eleve kis tömegük miatt apró motor hajthatja, ami még könnyebbé, még takarékosabbá teszi őket. Ha elektromos hajtásban gondolkodunk, márpedig Európa ezt teszi, még markánsabb a tömegcsökkentés, a kisebb akkumulátorok pedig az árat is erősen leszoríthatják.
A már forgalmazott Nissan Micra és a hamarosan bemutatkozó, egyelőre csak néhány előzetes fényképen megmutatott Nissan Juke egyaránt olyan paraméterekkel rendelkezik, amelyek révén akár bele is férhetnek ebbe az új, még nem véglegesített méretosztályba. Ennél sokkal izgalmasabb azonban az, amit a jövő hozhat: a Nissan ugyanis több évtizedes tapasztalattal rendelkezik ötletes, praktikus, élvezetes, szerethető kisautók gyártásában.
A 20. század utolsó másfél évtizedében a Nissan különleges, múltidéző kei-autókkal nyűgözte le a japán vevőket és a nemzetközi rajongókat. A Be-1, a Pao, a Figaro és a KIX – valamint a rövid életciklusa dacára feledhetetlen S-Cargo – élő példaként szolgáltak arra, hogy a stílus nem méretfüggő, és a költséghatékony közlekedés is csalhat mosolyt a felhasználó arcára nap mint nap. Ahogy az autópiacon változtak a hangsúlyok, úgy módosultak a kei-Nissanok elsődleges erényei, a márka jelenlegi törpeautó-kínálata a zseniális helykihasználásra, a maximális ár-érték arányra helyezi a hangsúlyt.
Ott van például a Sakura, amely a műfajban elsőként nyerte el mindhárom Japán Év Autója díjat (Japan Car of The Year, RJC Car of the Year, Japan Automotive Hall of Fame Car of the Year), és a bevezetése óta eltelt négy évben kihagyás nélkül a szigetország legnépszerűbb tisztán elektromos típusának bizonyult – ezeket a sikereket méretosztálytól függetlenül érte el a parányi Nissan!
A Sakura mindössze 20 kWh kapacitású akkumulátora akár 180 kilométerre elegendő energiát képes tárolni, ami átlagos európai használat mellett akár három napra elegendő városi környezetben. Mindemellett az alig egytonnás tömeg csekély megterhelést jelent az úthálózatnak éppúgy, mint a futóműnek, ami tovább csökkenti a jármű környezeti lábnyomát.
A japán mikroautók általában mind térvarázslók, ám a 2025-ben bemutatott Nissan Roox művészi szintre emeli ezt az értéket. A tervezők ügyeltek arra, hogy az ajtónyílások, az üléshelyzetek, a kapaszkodók és a kezelőfelületek a „normális méretű” autókban megszokott sémákhoz igazodjanak. Ehhez társulnak az ergonomikus üléspárnázatok, a felhasználói szokásokhoz igazodó, szögletes italos dobozokat is fixen rögzítő pohártartók, a minden négyzetcentimétert kihasználó tárolórendszerek és a térérzetet javító színharmóniák.
A japán mikroautók általában mind térvarázslók, ám a 2025-ben bemutatott Nissan Roox művészi szintre emeli ezt az értéket. A tervezők ügyeltek arra, hogy az ajtónyílások, az üléshelyzetek, a kapaszkodók és a kezelőfelületek a „normális méretű” autókban megszokott sémákhoz igazodjanak. Ehhez társulnak az ergonomikus üléspárnázatok, a felhasználói szokásokhoz igazodó, szögletes italos dobozokat is fixen rögzítő pohártartók, a minden négyzetcentimétert kihasználó tárolórendszerek és a térérzetet javító színharmóniák.
Amikor mikroautóban gondolkodunk, nem kell feltétlenül személyszállítókra korlátoznunk a képzelőerőnket. Bár elektromos kivitelben is létezik, alapvetően hagyományos benzinmotoros verzióival vált népszerűvé a Clipper furgon, amelyből a cikkünk megjelenését megelőző hetekben két különleges kivitelt is bevezetett a japán piacon a Nissan. A Clipper Rio Chair Cab a modell személyszállító változatának kerekesszékes felhasználásra átalakított kiadása, amelyben beépített elektromos csörlő teszi minden eddig ismertnél kényelmesebbé és egyszerűbbé a be- és kiszállást.
A Clipper Van Multi-Rack furgont ezzel szemben egy robusztus oldalfali rögzítőrendszerrel szerelték fel, amely a szokásos tároló-rendező megoldások mellett egy egyedülálló szolgáltatást is lehetővé tesz: a bepattintható ágyelemek révén a raktér pár mozdulattal hálószobává alakítható át. A Nissan kei-járművei természetesen nem emelhetők át változtatások nélkül az európai piacokra, és nem is biztos, hogy errefelé pont ezek a zseniális megoldások lennének népszerűek.
A lényeg azonban nem ez, hanem a kreativitás és a műszaki felkészültség egyedülálló találkozása. Gondoljunk csak bele, ha a Nissan tervezői ilyen kiváló konstrukciókat képesek alkotni 3,4 méteres hosszra korlátozva, micsoda használati értéket tudnak majd kialakítani az európai M1E szegmens 4,2 méteres mérethatárán belül!
