Hírek

Vonalzóval és Excellel készült a második generációs Renault Captur, az előd játékossága a múlté. Dominát kapunk helyette.

Ismerik a viccet, amiben egy japán, egy német és egy francia a kuplerájban versenyez…? Ha igen, felejtsék el! Fejest ugorva a sűrűjébe a japán Nissan Juke-ban megszámlálhatatlan mennyiségű francia alkatrészt találunk, a német Opel Crossland meg ugye ma már Peugeot-tulajdon, a páros éppen grupira készül egy olasz-amerikai házaspárral, akik a Fiat és a Chrysler vezetéknév alatt kelletik magukat a sarkon. A könnyed első generációs Renault Captur után pedig meglepetésre számítson, aki lágyan ringatózó csípőre, és játékosságra számít az utódtól. Ennél a francia crossovernél németebb járművel régen kerültem kapcsolatba.

Először is hessegessük el magunktól, amit korábban hallottunk: igazságtalan az új Renault Capturt annyival elintézni, hogy egy felfújt Clio. Ráadásul a saját elődjénél is minimum egy kategóriával komolyabb és érettebb jármű, egyrészt jelentősen megnőtt: 110 mm-rel hosszabb, 30-cal nyúlt a tengelytáv. Másrészt rengeteg kisebb-nagyobb ötlet teszi nagyautóssá a levehető üléshuzata és a szülőbosszantó gumipókjai által híressé tett nevet.

Tetszik az első ledsorokat összekötő álkróm-csík a hűtőrács tetején, vagány domborulatok izmosítják a farát, elegánsak az élek a motorháztetőn, a bumeráng formájú hátsó lámpák pedig erőteljesen szélesítik a kasznit. Azon kevés autó közé tartozik az új Captur, amelynek nincsen rossz szöge.

Határozottan látszik minden porcikáján, hogy sokat és átgondoltan bűvészkedtek vele, jobban összeállt, mint újabban egypár német riválisa. Nem véletlenül, a Renault modellcsaládjának talán legfontosabbja a Captur, amelyet Észak-Amerika kivételével mindenütt árulnak majd a világban, ahol emberek élnek. Ráadásul arra a csodára is képes volt az előd, hogy a gyártásának utolsó évében, tavaly értékesítették belőle a legtöbbet globálisan, 310 ezret. Hat év alatt elkelt bő 1,5 millió – kövér adat ebben a kategóriában.

Szintet lépett az interior is, hogy használjunk már végre egy francia eredetű kifejezést, nekem nem gond, hogy az ötödik generációs Clio formái köszönnek vissza a lebegő középkonzollal. 10,2 colos a kormány mögötti digitális kijelző, középen pedig egy 9,3-as, immár érintős képernyő ácsorog, amely ugyan szokatlan lehet még sokaknak, de például a navi használata közben egyértelműen jobb a fekvőknél.

Nagyon rendben vannak ebben a kategóriában a Captur plasztikjai, finoman működnek a kapcsolók, és ahogy egyre inkább iparági sztenderdnek számít, ebben a crossoverben is rengeteg, összesen 18 belső színösszeállítás konfigurálható. Gyakorlatilag immár nélkülözhetetlen az indukciós telefontöltő, itt megkapjuk, holott jó pár prémiummárkás autóból még mindig hiányzik.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2019/11/08/teszt-renault-captur-2020/