Hírek

Az olcsóbb néha jobb. Ötajtós változatban, a legerősebb benzinmotorral, extrákkal telepakolva próbáltuk az újkori Fiat Tipót.

A Tipo márkanév egész jól csengett 1988 és 1995 között, még az Év Autója címet is bezsebelte 1989-ben. Akkor, amikor Magyarországon tervet készítettek az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok kivonásáról, a magyar–osztrák határon megkezdődött a műszaki zárrendszer, a “vasfüggöny” felszedése, meghalt Kádár János, Sopronnál megkezdődött a Páneurópai piknik, ahol a frissen megnyitott határszakaszon tízezernyi NDK állampolgár menekült át nyugatra, az év vége felé elkezdték lebontani a Berlini falat, majd decemberben kivégezték Nicolae Ceauşescu román kommunista elnököt és feleségét. Kalandos egy év volt, az biztos. Aztán 1995-től 20 éven át nem volt Tipo márkanévvel Fiat.

Egészen 2015 májusáig kellett várni a feltámadásig, amikor Rácz Tamás kollégámmal olyan szerencsések voltunk, hogy élőben nézhettük végig a megújult Fiat Tipo – Isztambulban még Aegea néven futott változatának – törökországi világpremierjét. Ott, akkor még nem ülhettünk bele, de a koncepció már világos volt: megfizethető áron, nagy, kényelmes autót akartak gyártani, amely egész Európában népszerű lehet.

Azért, hogy ne csak az árérzékeny piacokon lehessen sikeres a modell, háromféle karosszériaváltozat is kapható Tipóból, a keleten népszerű négyajtós mellett ötajtós és kombi Tipo is kapható. Megnéztük, mit tud az ötajtós változat, 1,4-es, turbós benzinmotorral.

A kompakt méretű, ötajtós Tipo 4368 milliméter hosszú, 1495 mm magas, 1792 mm széles, tengelytávja pedig 2638 mm-es. Ránézésre az ötajtós karosszéria harmonikus, arányos, és az S-Design extra elemeinek hála – az extra, 18 colos fekete felni, a hűtőrács, ködlámpafészek, külső tükrök feketék, a kilincsek pedig a karosszéria színére fényezettek, a hátsó ablakok pedig sötétítettek – még ebben a fáradt hadihajó-szürkében is egész jó kiállású. Van LED-es pöttyökből álló nappalifény, szigorú lámpák, domborodó motorháztető és vasalt él az oldalán.

Utasterében komor hangulat uralkodik, szinte minden fekete, de ennek ellenére mégis otthonos a lágy ívekkel elkészített bútorozás. Logikus helyen vannak a kezelőszervek – jó, a kormány hátulján lévők nem igazán -, klassz az elektromos deréktámasszal személyre szabható, érdekes kárpitú ülés, csak a hatalmas, a vezető előtt tornyosuló kormány nyomasztó egy kicsit. Vannak díszvarrások a kormányon, ülésen, illetve a szintén nagyra nőtt, gömb alakú váltógombon is. Főként kemény műanyagból álló műszerfala, középkonzolja tele van íves, gömbölyded formákkal, sehol egy derékszög, vagy párhuzamos. Bár a legtöbb felület olcsó érzetű műanyagból van, ott, ahol valóban hozzáérünk az autóhoz, ott mégis puha, kellemes tapintású felületek várják a receptorokat.

Műszerfala nem túl izgalmas, a szokásos, két kerek alapműszer belső ívére tapadva található a LED-es szegmensekből álló üzemanyagszint-mérő és hűtőfolyadék hőmérője, közöttük pedig a multifunkciós TFT betét. Könnyen használható a nagy, tekerőgombos klímavezérlő is, van USB csatlakozó, és az ülésfűtés kapcsolója is olyan, hogy csak egyszer kell bekapcsolni, a kapcsoló a motor leállítása után is megtartja a ki- vagy bekapcsolt állását.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2019/02/13/fiat-tipo-teszt-2/