Hírek

Érdekes, szerethető, agilis kisautó, amely sikerrel dacol a SUV-divathullámmal. Na végre, egy jó kis hétköznapi autó, amely műfaja (mármint a francia kiskocsi) legjobb értékeit csillogtatja meg ebben az elszabadidőautósodott, magas építésű világban! Külön öröm, hogy a háromhengeres, eleve nyomatékos 1.2-es motor ebben a tesztautóban még turbót is kapott, így nem csak városban lehet ellavírozni a kocsival, hanem még a sztrádára is ki lehet vele menni, sőt: még előzni is lehet vele!

Szemből minden mai Citroën egyforma: a C3 is olyan, mint a márkatársai. Menetjelző csík-szemöldök, alatta egy nagy fényszórótest, az alatt a ködlámpa, a függőlegesen tájolt lámpasorok között pedig kettős, az emblémát elegánsan integráló krómcsík húzódik vízszintes irányban.

Nem néz ki rosszul és nagyon érdekes is volt ez a megoldás, amíg csak az első egy-két modellen (C4 Picasso, Cactus) láthattuk mindezt, de ma, amikor már a Berlingo és a nagyobb SUV-k is pont ilyenek, egy kicsit megkopott a hatás.

A C-oszlop csíkja, a fekete tető világos inzertje, a szabadidő-autós fekete perem a küszöb és a kerékjáratok felett, a különleges hátsó lámpa, az Airbump nevű oldalvédő csík és az ilyen kis, kommersz kocsinál szokatlanul összetett formavilágú, elegáns alufelni mind nagyon érdekes, csak kéne hozzájuk valami sokkal élénkebb alapszín. Ez persze nem probléma: a Shine felszereltség kilenc színben rendelhető, minden színhez három tetőszín és négy alufelni (16-os vagy 17-es méretben) közül lehet választani.

A sok kis részlet alatt a C3 alapformája egyszerű, jó térkihasználású kisautó-forma. Ez a kocsi láthatóan nem divatcikknek vagy prémiumterméknek készült, hanem elsősorban praktikus, könnyen parkolható és olcsón gyártható városi járműnek.

Korszerű architektúrájú kisautó, tehát hiába rövidebb négy méternél, utasterében már-már a 3-4 generációval ezelőtti alsó-középkategóriás autók térkínálatát nyújtja a C3. (2539 mm a tengelytávja, a IV-es Golfé annak idején csak 2512 mm volt!) Elöl remekül elférni, a kormány és az ülés is széles tartományokban állítható. Hátul se rossz a helyzet, csak a térdhely szűkös egy kissé. Ennek oka nem a karosszéria méretezésében rejlik, hanem a Citroënnél az utóbbi időben valamiféle békebeli komfort sugallása céljából alkalmazni kezdett rettentő vastag üléstámla az oka: az első ülés puha párnája veszi el azt a helyet, amit igazából a hátul ülő lábának kellett volna odaadni.

A kabinban jól el lehet pakolgatni, sok a rakodótér, nagy a kesztyűtartó, hatalmasak az ajtózsebek. A csomagtér térfogata 300 liter, ami kisautós viszonylatban egész tágas, de a variálhatóság nem az igazi. A legjellemzőbb szituációban, egy gyors támladöntésnél megint csak probléma a vastag első üléstámla: a fejtámla beleakad a székbe és szaladgálni kell a kocsi körül, mire minden a helyére kerül. A pakoláshoz magas peremen kell átemelni a csomagokat – de legalább nem gurul ki soha semmi a puttonyból, amikor felnyitjuk az ötödik ajtót.

Nagyon hangulatos a tesztautó beltere, de sajnos ami valóban látványos és érdekes a C3 utasterében, azért többnyire felárat is kell fizetni. A bőröndfogantyú-behúzó, a kétszínű kárpitozás, a műszerfal látványos intarziái, a (mű)bőrkárpitos, vidám ülés nem jár alapáron.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2019/01/14/francia-kisauto-ami-elozni-is-tud-citroen-c3-teszt/#