Hírek

Már hosszú évek óta piacon van a Dacia Lodgy, ami alapvető vonzerejét, a tágas utasteret, és jó ár-érték arányát egyre öregebben is őrzi.

Szárnyal a hazai újautó-piac, a Datahouse adatai szerint 34 355 személyautó kelt el 2019 első negyedévében, és a magánvásárlókra vonatkozó toplistában három Dacia is az első tízben szerepel. A Dacia Duster az előkelő harmadik helyet szerezte meg 689 darabbal, hatodik a Dacia Sandero, és még a Logan is felkúszott a tizedik helyre 263 darabos értékesítéssel.

Lemaradt viszont az áráért legnagyobb utasteret adó mindenes, a Dacia igazi igáslova, a térkihasználás mestere a Lodgy. Viszont minden esélye megvan a felzárkózásra, hiszen a  Techroad felszereltséggel frissebbnek hat, mint eddig.

Ráadásul erre is jár a nagycsaládosok autóvásárlását segítő állami támogatás, aminek vannak buktatói, és apróbetűs feltételei, de a Lodgy vonzerején mindenképp sokat dob ez az aktuális lehetőség.

Az optimális térkihasználás határozza meg a Lodgy keskeny, magas dobozformáját. 4498 mm méteres teljes hosszával az alsó-középkategória átlagát hozza, szélessége viszont egy centiméterrel keskenyebb, mint a Dacia Logané (1751 mm). Igazán a magassága meghatározó, a Lodgy  1680 miliméterrel nyúlik az ég felé, ez tíz centivel több, mint a Logan esetén.

Mi értelme van az összehasonlításnak? Ezek a számok világítanak rá, hogy miért morfondírozunk el egy-egy Lodgy mögött autózva a furcsa, élére állított tégla külsőn. Ha egy gyártó kisautós alapokra épít, és nagy teret akar adni, abból csak ilyen bumfordi végeredmény születhet. De a célnak megfelel, talán ezért sem nyúltak hozzá érdemben 2012-es debütálása óta.

Belül tapasztalhatjuk meg az esetlen külső varázsát, ebben a bódéban tényleg elfér hét ember, plusz némi csomag, és ezt a produkciót általában csak sokkal nagyobb területen terpeszkedő típusok tudják bemutatni. A vezetői pozíció is tipikusan az egyterűek világát hozza, klasszikus testhelyzetben, szinte 45 fokban tartott lábakkal, magasan ülünk, a váltókarért pedig alul kell kotorászni. Nem véletlenül került a váltókar sok egyterűben, kisbuszban a műszerfalra.

Egy új Dusterből átülve tűnik fel igazán, mennyit lépett előre az a típus a Dacia családban (az első generációs Duster és a Lodgy műszerfala gyakorlatilag megegyezett), összehasonlítva a két belteret a Lodgy messze avíttnak hat a francia-román terepjáró mellett. A raktérajtó modern autón régen látott, nyolcvanas éveket idéző nyomógombbal nyílik, a leghátsó sorba beszállás után a visszabillentett középső ülés reteszelése becsípi a biztonsági övet, ha nem húzzuk félre, és minden rögzítés, ülésmozgatási mechanika kőbalta egyszerűségű.

Viszont a zseniális térkínálat ereje nem fakult meg az évek alatt, ugyanolyan jól használható a műszerfal tetején ülő tároló, az öblös ajtózsebek, és az első ülések támlájából kihajtható kis asztalkák.

Tulajdonképpen a Lodgy az első sortól hátrafelé haladva lesz egyre szimpatikusabb, a második sorban simán elfér három gyerekülés, szellős a tér, a szélesre nyíló ajtókon könnyű be-ki pakolni a lukrókat és tartozékaikat.

A harmadik sor pedig tényleg a jutalomjáték, és nem csak két szükségsámliról van szó, itt akár kamaszok, sőt rövidebb úton felnőttek is kényelmesen utazhatnak, a leghátsó szélvédők kidönthetőek, így kompenzálható a szellőzőnyílások hiánya.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon: https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2019/04/21/teszt-dacia-lodgy-1-6-sce-techroad/