Hírek

Tudományos szempontból nincs semmi különleges a piros színben: természeti jelenség, amellyel akkor találkozunk, ha egy tárgyról a 600-780 nanométeres hullámhosszú fénysugarak verődnek vissza. Ugyanakkor az ember életében mégis kitüntetett szereppel bír ez az árnyalat. A piros az első szín, amelyet a csecsemők (akik életük első szakaszában fekete-fehérben látják a világot) elsőként érzékelnek. Ennek megfelelően a piros elnevezése is a legősibb szín-nevek közé tartozik a különböző nyelvekben, illetve a piros volt az első színezőanyag, amit az emberiség használt: a paleolitikumban piros porral szórták be a halottakat, hogy távol tartsák az ártó szellemeket. Az első sziklarajzoknál szintén piros festéket alkalmaztak. A tónus kiemelt szerepe bizonyosan köthető a vérhez, és azon keresztül az élethez is. A piros később kulcsfontosságú szerepet töltött be minden korai és modern társadalomban. A szerelem színe, de a hatalomé is, a haragé és az erőé, a hűségé és a gazdagságé. Ezeket az egymásnak ellent mondó fogalmakat egy valami köti össze: az erős érzelmi töltés. A pirost tudattalanunk az érzékiséggel, a szenvedéllyel, az izgalommal, a veszéllyel köti össze.

Mindez persze nem újdonság azok számára, akik otthonosak az autók történetében. A világ legelső automobilja ugyan zöld volt, de burkolatlan motorját és hajtásláncának egyéb elemeit élénk pirosra festette alkotója: mintha a konstrukció szívének tekintette volna az egyliteres, kétütemű, kétharmad lóerős erőforrást. A XX. század elején az emberek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az autók színének – a gépiesített ördögszekereket úgyis csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak. Ilyen korai autórajongó volt Scipione Borghese herceg, aki fölényes győzelmet aratott az 1907-es Peking-Párizs versenyen: a második helyezett három héttel utána érkezett be a célba. A herceg Itala 35/45 típusú autóját történetesen élénk pirosra fényezték, így innentől kezdve ez lett az olasz versenyautók hivatalos színe, a rosso corsa. Innen már csak egy lépés volt, hogy az olasz manufaktúrák utcai modelljeiket is piros színben kezdjék gyártani, és mivel a talján mesterek tagadhatatlanul csodálatos sportautókat építettek az évtizedek során, a szín az autóiparban is a sportosság, a dinamizmus, a szenvedély szinonimájává vált.

A cikk tovább folytatódik a carnet.hu/mazda oldalon: https://carnet.hu/mazda/hirek/ha-mazda-akkor-piros