2024. május 01.

A versenyautó, amely civilben vált legendává

hirdetés

Ha a motorsportévkönyveket böngésszük, nem sokszor találkozunk a Ford RS200 nevével. Ez azonban semmit nem von le vonzerejéből: a nyolcvanas évek raliőrületének egyik legkülönlegesebb gyümölcse ma a veterán sportautók árverésein arat diadalt.

Ha valaki komolyan érdeklődik az autók iránt, érdemes böngésznie a szabadalmi hivatalokhoz benyújtott bejegyzési kérelmeket: különleges technológiai megoldások, jövőbeli fejlesztések előjeleire bukkanhatunk ezek között.

És persze olykor egy-egy igazi kincsre: a Ford például a közelmúltban levédette az RS200 kódsorozatot, amitől a világ összes autórajongójában megállt az ütő: lehetséges volna…?!

Nos, valóban nagy tétje van ennek a bejegyzésnek, mert az RS200 a Ford európai történetének egyik legnagyszerűbb alkotása volt, még akkor is, ha soha nem tudta megvalósítani a célt, amire tervezték.

A történet az 1970-es évek végén kezdődött, amikor a Ford Escort a rali egyik legsikeresebb konstrukciója volt. 1979-ben meg is nyerték a világbajnokságot, ám a szezon vége előtt jött a hideg zuhany: 1980-ra nem indított gyári csapatot a Ford. Felismerték, hogy az aktuális versenyautó esélytelen az új generációs ellenfelekkel szemben, ezért hozzáláttak egy modernebb, ütőképes konstrukció megvalósításához.

Az alapot az új generációs Escort adta volna, 200 lóerős, 1,7 literes Cosworth-motorral párosítva. Csakhogy az Escort harmadik szériája keresztmotoros, elsőkerék-hajtású modell volt, a versenyautónak pedig hátsókerék-hajtásra – ahhoz pedig hosszában beépített motorra – lett volna szüksége… Mondani sem kell, hogy a munka problémásnak bizonyult, a projekt egyre nagyobb késéseket szenvedett, de a legnagyobb gondot nem ez jelentette: időközben kiderült ugyanis, hogy a frissen bevezetett, gyakorlatilag korlátozások nélküli B csoportba a versenytársak összkerékhajtású, turbómotoros modellekkel neveztek be, amelyekkel szemben semmi esélye nem lett volna az Escortnak.

Stuart Turner, a Ford 1983-ban kinevezett új motorsport-igazgatója hivatalba lépésének egyik első intézkedéseként a kukába is dobta az egész tervet, helyette pedig egy igazán őrült elképzelést vázolt kollégáinak. Egy olyan autót álmodott meg, amely részben ugyan meglévő Ford-komponensekből építkezik, de fődarabjai – a hajtáslánca, a futóműve, a vázszerkezete és a karosszériája – egyedi, kifejezetten versenycélokra fejlesztett konstrukciók.

A fejlesztés nemcsak a semmiből indult, hanem mínuszból: amellett ugyanis, hogy előzmények nélküli autót terveztek építeni, már nagyban zajlott a rali-világbajnokság új évada, ahol a konkurencia élesben tökéletesíthette saját B csoportos autóit – napról napra nagyobb lett tehát a Ford hátránya.

Amikor viszont elkészült, mindenki a csodájára járt: egy apró, agresszív, középmotoros kupét épített a Ford, amely mindent alárendelt a győzelemnek. Váza alumínium monocoque és acélcső térhálók kombinációja volt, erre szerelték rá a Ghia által megálmodott, kevlárból épített karosszériaidomokat.

A motor az Escort RS1700T felfúrt blokkja volt, amely versenykivitelében 450 lóerőt adott le félelmetes 8000/perc fordulatszámon, maximális forgatónyomatéka 789 Nm volt.

Az ötfokozatú váltót a jobb tömegeloszlás érdekében előre építették be, az összkerékhajtás három részlegesen önzáró viszkokuplungon keresztül osztotta el a nyomatékot a tengelyek között. Ennek arányát a kardánalagúton elhelyezett karral szabályozhatta a pilóta: az alapértelmezett 33:67 mellett létezett egy 50:50 elosztás, illetve aszfaltra kapcsolható volt tisztán hátsókerék-hajtás is. 2,8 mp alatt gyorsult 100 km/órára, miközben kerekenként kettő rugóstag dolgozott azon, hogy a talajon tartsa a kettős lengőkarokkal vezetett abroncsokat.

Az RS200 az 1986-os évadban szállhatott először versenybe, és mint a legtöbb ilyen kiélezett konstrukciónak, az első futamokon neki is meg kellett küzdenie bizonyos gyermekbetegségekkel. A finomhangolás azonban szépen haladt, a Svéd-ralit már a harmadik helyen zárta a Ford. A színfalak mögött hozzáláttak, hogy a következő évadra elkészítsék a modell evolúcióját, a sors azonban közbeszólt: egy sorozat halálos balesetet követően az FIA meghozta az egyetlen felelősségteljes döntést, beszüntette a B csoportot.

Az RS200 karrierje különösen rövidnek és eredménytelennek bizonyult a raliban – igaz, módosított példányaival 1991-ben rallykrossz-világbajnokságot nyertek, 2004-ben pedig a Pikes Peak-i hegyi felfutón lett abszolút bajnok egy RS200-as –, annál sikeresebb volt a versenyautó homologizációs változata.

Ez jóformán változatlan formában alkalmazta a motorsport-technológiát, egyedül a motorteljesítményt vették vissza 249 lóerőre, ám az 1180 kilogrammos menetkész tömeg mellett ez is fenomenális vezetési élményt ígért azoknak, akik meg tudtak birkózni a szervótlan kormánnyal, a rásegítő nélküli fékekkel és a kőkemény sebességváltóval. A korabeli tapasztalatok alapján a 200 példányban gyártott közúti verzió vezetése 5000/perc fordulatszám alatt kínszenvedés volt, felette viszont minden a helyére került, és a Ford életük élményével ajándékozta meg a bátor pilótákat.

Ez azonban csak a kezdet volt. Habár az RS200 Evo soha nem indulhatott ralifutamon, a technológiát átvezették a homologizációs példányokra, és ezek azok, amelyek ma igazi gyűjtői kincsnek számítanak. A motor lökettérfogatát 2,1 literre növelték, módosították a szívócsövet és a leömlőket… hivatalos teljesítményadatot soha nem adott meg a Ford, de bennfentes információk szerint töltőnyomástól függően akár a 600 lóerőt is elérte. Nem csoda, hogy a gyűjtők ma a világ pénzét kifizetik a ritka kincsért: legutóbb 2023 nyarán, Észak-Amerikában talált gazdára egy szépen karbantartott példány, félelmetes 615 500 dolláros (226 millió Ft) áron – ez az autó látható egyébként fényképeinken, amelyeket az RM Sotheby’s aukciósház készített a gyönyörű fenevadról.

Ezek után talán érthető, miért olyan nagy szenzáció, hogy a Fordnak egyáltalán eszébe jutott az RS200 típusnév. Korai volna megmondani, visszatér-e a legenda, és ha igen, milyen formában – a magunk részéről nagyon is el tudnánk képzelni a reinkarnációját nagy teljesítményű villanyautóként…